Összegeztük a legjobb 2022-es külföldi és magyar lemezeket, valamint a filmeket és a sorozatokat is, most pedig folytatjuk a régi recorderes hagyományt, miszerint a magazin szerzői is bemutatják kedvenc dalaikat az elmúlt évből. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös, 2016-os, 2017-es, 2019-es, 2020-as és 2021-es felvonás után szerzőink ABC-sorrendje szerint következzenek a 2022-es kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók playlistben, rövid kommentárokkal. A hatodik dj Rónai András.
A 2022-es személyes kedvenc dallisták sorát Frank Olivér nyitotta meg, majd Huszár András, Lékó Tamás, Mikó László és Onozó Róbert következett.
EZEK VOLTAK 2022 LEGJOBB MAGYAR LEMEZEI A RECORDER SZERINT.
Szemben a tavalyi listával, most sikerült két és fél óra alatt maradni. Azért egy kis elnagyolt útmutató elkelhet: hozzávetőlegesen az elején van a móka, a kvázidalok, a hiphop és pop; aztán ritmusorgiák, csörömpölés és fajkeveredés; végül torzított gitározás, zárásként pedig szex és hazaszeretet.
Rosalía: Saoko
Nem tudnám megmondani, hogy ezt a lemezt szeretem jobban, vagy a Voice Actort (meg szerencsére igazából nem is kell), de nyitásnak mindenképpen ez a megfelelő.
Hercules & Love Affair & ANOHNI: Contempt for You
Ezt a dalt Pintér Sándornak küldeném, elsősorban a refrénben megfogalmazott, ANOHNI által húsba vágó módon előadott üzenete miatt. De figyeljünk fel ezen túl egyrészt a párhuzamokra: 2022 elején éppúgy sejtelmünk sem volt arról, hogy ebben az évben Pintér megkapja az oktatást, mint ahogy nem gondoltuk volna azt sem, hogy az örökbecsű Blind után megint lesz majd H&LA + ANOHNI együttműködés – másfelől az ellentétre: míg Pintér új szerepében pont azt hozta, amit vártunk tőle, addig ez a dal gyökeresen más, mint amire számíthattunk.
Lambchop: Little Black Boxes
Ezt a Lambchop-lemezt annyira nem tudtam megszeretni, mint sok másikat, de ez azon kevés számok közé tartozik, amiket első hallás után rögtön újraindítottam. Szomorú-szexi diszkóhimnuszt ismerünk, de ez inkább szomorú-euforikus-döngölő-kedves-szomorú, kiszámíthatatlanul kanyargó diszkó.
Kee Avil: saf
Régóta különösen izgatnak a dalforma határait kikezdő, tágító zenék, és bizton állíthatom, hogy ez a lemez a legjobbak közé tartozik ebben a nem-műfajban.
Voice Actor: Battling Dust
Ezen sokat elmélkedtem, hogy a 109 szám közül melyiket válasszam, mert pl. ez nem tipikus, de hát nincs is olyan. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy nem kell ettől megijedni, mert nem is olyan nehéz szeretni, nagyon.
Beyoncé: Cozy
Erős volt a csábítás, hogy az első számot tegyem be, amin az a Kelman Duran az egyik producer, akit egy-kétszázan láttunk a Trafóban 2018-ban, aztán meg: ejha! De az van, hogy ezt a számot szeretem a legjobban a lemezről.
Jenny Hval: Year of Love
Papíron érdekesebb egy (majdnem) rendes poplemez Jenny Hvaltól, mint a valóságban, de ezt a puha-meleg reggae-t nem tudtam megunni. A szöveg meg elevenbe vág, nekem mondjuk nem a konkrét probléma miatt (házasodhat-e egy feminista?!?), hanem ahogy megküzd azzal, hogy olyan dolgokhoz kell (kell? kell! stb.) csatlakoznia, amikkel amúgy nem ért egyet.
Leikeli47: Chitty Bang
Ő miért nem futott be még mindig? Én mindent megtettem, de ez sem volt elég.
Pusha T: Just So You Remember
Hallgattok én mindenféle durvulós zenéket, de kevés az olyan ijesztő dologgal találkoztam, mint amikor Pusha T azt mondja, hogy „Just so you remember who you dealin' with”. Plusz az (akkor még pont nem annyira, mint amennyire az év végére lett) idióta Kanye milyen jól feltámasztotta ezt a mintát.
Future: 712PM
Már belenyugodtam, hogy egy Future-lemezt sem fogok megközelítőleg sem annyira szeretni, mint a DS2-t, de azért mindig engedelmesen meghallgatom az újabbakat, mert kisebb csodák szoktak lenni rajtuk.
Efkilenc feat. nyhill: ZÚT 4000
Az év felfedezése nekem a magyar hiphopban (amúgy nem most debütált, csak lemaradtam). Szöveg, flow és még inkább az alap: minden jó itt.
6363 feat. Kapitány Máté & Krúbi: Szeress
Az év anyabaszós poénja. Lusta Geri beatje itt nem annyira feltűnően ravasz, de valójában pont azért igazán az; van pl. benne 30 másodpercnyi pszeudoreggaeton. A ritka példa, amikor a (kb.) remixlemez az eredeti mellé helyezhető, sőt.
Sampa The Great feat. Chef 187, Tio Nason & Mwanjé: Never Forget
2021-ben Tony Allen számában szerepelt a listámon, most meg saját jogán, jövőre mi lesz?
OHNODY: Távolról Domb
A legjobb magyar kezdősor (a legjobb szöveget lásd alább), OHNODY meg még mindig, majdnem ugyanúgy.
Adela Mede: Na Jar Sa Všetko Roztopí
Erről a szép-fura lemezről is nehéz volt választani, végül a korcsolyázás miatt lett ez.
Pátkai Rozina feat. Döbrösi Laura: Tilos csillagon / Kihűlt világ
Még egy duplázó, kis csalással, mert ez a lemez 2021 vége felé jött ki, de hát ritkán sikerül így összehozni ennyi dolgot, kísérletezést, fülbemászást és még ráadásul versfeldolgozást, mi több, -értelmezést.
Moin: Hung Up
Száraz, csodás gitárhangzás; komplexitásával nem kérkedő, szinte ellebbenő dobjáték; egy olyan fura izé hang, amivel kb. bármilyen számból jó számot lehetne csinálni; telefonos dráma. Egészében erős lemez, de ez különösen közel áll a szívemhez.
Horse Lords: Mess Mend
Most már akkor hallottatok tiszta hangolású house-zongorát és acid-puttyogást is, de persze nem ettől jó.
Azu Tiwaline: Deep Theko
Gyönyörű terek, többek között ezek miatt ő most az egyik kedvenc producerem.
Siete Catorce: Amor
Minél többet hallgatom, annál inkább meggyőződésem, hogy az a sípolás, ami kb. a felétől többször hallatszik, egy nyomkodós gyerekjátékból származik. Amúgy igazi ritmusorgia az egész lemez.
Lalalar: Abla Deme Lazim Olur
Vannak számok, amik már önmagukban a ritmusszekció miatt is a kedvenceim lesznek, persze azért az sem mindegy, hogy a maradék is erős.
Congotronics International: Banza Banza
A legnagyobb szabású fajkeveredés, bocsánat, félreérthetően fogalmaztam, kulturális keveredés nemcsak 2022-ben, hanem kb. általában. Csodás ritmusszekció 2., plusz majdnem-vagy-tán-tényleg káosz.
Avalanche Kaito: Sunguru
Ez meg a legmeglepőbb, gyakorlatilag teljesen valószínűtlen, mégis működő kulturális keveredés.
Maral: Avaz-e-Del
Az iráni-amerikai producer lemeze szintén 2022 egyik legerősebb kult.kev. alkotása. Ebben külön nagyon szeretem (a torz csapkodós dob mellett) azt a torzított gitárt a vége felé, amiről aztán kiderül, hogy valójában énekhang volt.
VENI: The Hunter Whip / A vadászi ostor
2022-ben a legjobban a VENI-életműbe ástam bele magam ehhez a nagy cikkhez. Az új lemezről ez, a tavalyi kedvenc Szeretőm e táncba variációjának mondható dal a kedvencem.
DJ Danifox: Solo
Talán az egyetlen kiadó, aminek minden egyes megjelenését meghallgatom, a Príncipe. Ez az EP a legkevésbé tipikus kiadványuk, imádnivalóan laza, szinte már szétcsúszó, mégis organikusan egybentartott zenével.
Meszecsinka: Madárka
Ha valamire nem számítottam a Meszecsinkától, az egy ilyen csodásan koszos, monoton alap. Meg hogy feloszlanak. :(
Gyapj: Üdvözlégy
Le lehet írni, hogy mi történik ebben a számban, de ahhoz, hogy elhidd, hallani kell.
Lady Aicha & Pisko Cranes Original Fulu Mziki of Kinsasha: Kraut
És még csörömpölés! (A nyitó kép a fenti videóból származik.)
Mai Mai Mai feat. Maria Violenza: Secondo Coro Delle Lavandaie
Ipari ovis mondókázás, a 2022-es UH Festhez kapcsolódó kedves felfedezés.
AEBSENCE: Egyetlen
Szintén 2022 nagy felfedezése, mármint abban az értelemben, hogy egy 1997-ben alakult zenekart fedeztem fel – igaz, ők sem könnyítették meg a dolgot, lévén ez a negyedik lemezük.
Chat Pile: Why
Az év kérdése. A gyagyaságig naiv kérdés, gondolnánk, miközben, fenébe is, van rá érdemi válasz?
Seedsmen to the World: Blood
Nagyon kíméletes módon nem tettem be a kedvenc 18:44 hosszúságú Širom-számomat, de egy hosszú-hosszú, türelmesen, kissé tétován és nagyon jólesően sehová nem tartó számra mindenképpen szükség volt.
Gilla Band: Post Ryan
Az év legjobb depressziós poénja az év két legjobb noise rock-lemeze közül a másikon. (Az egyik a Chat Pile, ami egészen másként noise rock.)
Rosalía: Hentai
Lehetne úgy is vége, ahogy a Gilla Band-lemeznek, hogy „inevitable depression when I do nothing”, és csend – ez teljesen adekvát volna 2022-höz, de csakazértis legyen vége azzal, hogy so so so so so so good.
+ Ráadás
Az év legjobb magyar szövege, ami nincs fent a Spotify-on: ezen sokat gondolkodtam, mármint nem azon, hogy Kibaszott Emberek legyen, mert az egyértelmű. Hanem tőlük lehetne pl. a nyitószám pusztán a nyitósorok miatt: „sok a nemtörténés és a nemcsinálás”; vagy A MAKI Hetilap bukása, hiszen az újságírós; vagy a cancel culture témájában valaha írt legrelevánsabb dal, a Vámpírkampány; vagy a már pusztán a címe alapján is évszövege-esélyes Az elmosódott fejű ember stb. Ámde a Patrióta Alízban van a legkedvesebb részem, amikor a villámsújtotta, ezáltal patriótává lett Alíz azon gondolkodik, mit tenne, ha ő lenne az Emberi Erőforrások minisztere: „És ha a Nemzeti Sportbizottság elnöke leszek, mindig azok nyerik majd a versenyeket, akik a legboldogabbak, ha a pályán lehetnek, és el is felejtik, hogy versenyeznek.”
RÓNAI ANDRÁS KEDVENC 2015-ÖS DALAI ITT HALLHATÓK.
