„Olyat hoztak ki belőlem, amiről nem is tudtam, hogy bennem van“ – Volkova Krisztina kedvenc népdalai

2022.12.18. 09:46, soostamas

Felnőttkorában mélyedt csak el a népzenében, mégis két (kiváló) folkegyüttesben is zenél. Az öttagú Napfonattal (majdnem) a capella énekel és fon többszólamúvá népdalokat, a Folkfonicsban pedig a klasszikus és a világzene felől közelítenek a versekhez, népdalokhoz. Az év egyik legjobb hazai lemezét jegyző Muzsik és Volkova testvérduó tagja, Volkova, azaz Farkas Kriszti mesélte el, mivel ragadta el a húszas éveiben a magyar és mit hozott elő belőle az orosz népzene, és hogy melyik az abszolút kedvenc népdala most.

Milyen meghatározó élményeid, történeteid fűződnek a magyar és az orosz népzenéhez?

Általános iskolás koromban egyszer beneveztem egy helyi népdaléneklő versenyre, de elég izgulós típus voltam – és tudok is lenni a mai napig, ha versenyhelyzetben érzem magam –, és az történt, hogy mindenki sorra került, engem pedig véletlenül kifelejtettek és nem szólítottak. Azon gondolkodtam, hogy lehet inkább mégsem jelzem, hogy itt vagyok, hanem elsunnyogom, de aztán csak észrevettek (vagy mégis bátorságot vettem volna? nem pontosan emlékszem), és utolsóként elénekeltem az A csitári hegyek alatt népdalt, amivel végül megnyertem a versenyt, a legnagyobb meglepetésemre. Ez a népdal azóta is sokat jelent a számomra, és emlékszem, hogy mennyire nagyon, de nagyon tetszett, amikor tanultuk a suliban.

Nálunk Záhonyban, ahol felnőttem, nem igazán lehetett a népzenével szorosabb kapcsolatba kerülni. Nem voltak néptánccsoportok, a kórusban sem emlékszem, hogy népdalokat énekeltünk volna. Amikor elkerültem gimiben Debrecenbe, ott az egyik osztálytársam mátészalkai volt és néptáncolt. Akkoriban nekem az annyira „egzotikusnak” tűnt. Ő ismerte az egyes tájegységeket, a táncstílusokat, gyűjtéseket, illetve a népzenészeket is. Az én közegem gimiben a rock és metál, majd az alteros szubkultúra volt. Szóval a népzenével egészen későn, a húszas éveim elején lett csak kapcsolatom, de elsőként az orosz népzene érdekelt. Akkortájt nagyon felerősödött az orosz identitásom, ezért összehoztam egy orosz dalokat játszó triót, amivel évekig játszottunk főként a Matrjoska orosz bisztróban, majd még pár helyen. Oda válogattam népdalokat is, és nagyon élveztem, hogy az anyai anyanyelvemen énekelhetem meg ezeket a dallamokat, és valami olyat hoztak ki belőlem érzelmileg és hangilag is, amiről nem is tudtam, hogy bennem vannak.

(Eleve olyan hangzók vannak az oroszban, amik a magyarban nincsenek, így már alapból másképp kell az énekben is megformálni a szavakat. Sokkal lágyabbnak is tűnik nekem a nyelv, és van az az egészen tipikus orosz harmóniavezetés, amiben annyi szépség és melankólia van, na, azt valahogy nagyon magaménak érzem. A Muzsik és Volkova első lemezei tele vannak orosz zenei hatásokkal, de talán még az új lemezen is tetten érhető, például az Ági és az emberszerűben.)

A magyar népzenét nekem gyakorlatilag a Napfonat hozta be az életembe, majd szinte közvetlenül a Napfonat indulása után a Folkfonics zenekarba is meghívtak énekelni, ahol szintén sok magyar népdalfeldolgozást írunk. Nagyon tetszett, hogy egyik zenekarban sem autentikus módon közelítettünk a népdalkincshez, hanem a sajátos eszközkészletünk alapján. A magyar népzene hagyományosan nem többszólamú, mi azonban a Napfonattal ösztönösen, az első perctől a többszólamúsággal, illetve nem megszokott szólamfelrakásokkal tettük magunkévá a dalokat, és töltöttük fel őket saját történeteinkkel, érzelmeinkkel. Sokszor fúzionáljuk is őket más népek dalaival is, így van pl. ólengyel-magyar népdal kombinációnk, Pünkösdi rózsánk indiai ritmusokkal megspékelve. Azáltal, hogy nem ragaszkodunk a tradicionális felfogáshoz, akkora szabadság adatik meg, amelyben végtelen lehetőségeket rejt a játéktér.

A Folkfonics esetében nagyon érződik, hogy a srácok javarészt komolyzenei berkekből érkeztek a könnyűzenébe. Ez is egy nagyon izgalmas találkozás: a klasszikus zenei hatások, a könnyűzene és a népi kultúra keveredése. Engem ezek a fúziók nagyon érdekelnek.

„HA A SAJÁT HÁZAM TÁJÁN REND VAN, AZZAL TESZEK A NAGY EGÉSZÉRT” – MUZSIK ÉS VOLKOVA-INTERJÚNK.

Melyek a számodra legtöbbet jelentő népdalok, folkegyüttesek?

Sok népdal van, amit több évnyi éneklés után sem tudok megunni, ilyenek a Napfonattal: a Cserefát égetek (Kukuj), a Fújnak a fellegek, az Elmegyek, elmegyek. A Folkfonicsszal idén jelent meg a Veres az ég című népdalfeldolgozásunk, amihez hamarosan elkészül egy klip is. Ez a népdal az egyik abszolút kedvencem most.

Világzenei formációk közül nagyon szeretem, ahogy a Meszecsinka, a Lanou, az Ethnofil, Дeva, vagy a Mordái nyúlnak a népdalokhoz. Kihagyhatatlan a sorból a Muzsikás, az Erdőfű, Herczku Ági és Nikola Parov, Palya Bea, Bognár Szilvi.