1984 volt, elkezdtem az első osztályt. Adrián osztálytársam ajánlotta a nagytesója kedvenc zenéjét. Ez volt az akkor már két éve létező Első Emelet debütáló albuma, ami hamarosan az én lemezjátszómon is megállás nélkül pörgött. A Gerbaud-ban készült borítót nézegetve próbáltam megfejteni, kinek a lába az, amiben a pincérlány elesik. Majdnem az összes számnak a szövegét kívülről fújtam. Főleg a Nézelődünkét csodálom a mai napig, hogy azt az akkor mindössze 20 éves Geszti Péter írta. Innentől szüleimnek kötelező volt megvenni a sorra megjelenő nagylemezeket. Viszont mire akkora lettem, hogy koncertre járjak, már feloszlott a zenekar. Geszti Péternek pár éve lyric videót fotóztam, de hogy együtt lássam a bandát, ahhoz mostanáig kellett várnom.
tovább →