Julianne Moore mennybemenetele - 20 éves a Távol a mennyországtól

Az ötvenes évek hollywoodi melodrámáinak vibráló, technicolor világát transzportálta a kétezres évekbe Todd Haynes a Távol a mennyországtól című filmjében, amelyet 2002 őszén mutattak be az amerikai mozik. Olyan történetet ágyaz a tökéletesre fényelt, erősen stilizált képsorokba, amely a nagy rendezőikon és példakép, Douglas Sirk korában elképzelhetetlen lett volna. Ez a cikk először a Recorder magazin 99. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2002-ben.

Az ötvenes évek Connecticutjában játszódó történet Cathy (Julianne Moore) és Frank Whitaker (Dennis Quaid) házasságának széthullását mutatja be, melynek hátterében a férj elfojott homoszexualitása áll. Egy hétköznapi drámához akár ennyi konfliktus is bőven elég volna, de melodrámához ennél sokkal több kell: többszörösen terhelt, abszolút vesztes helyzeteket kell teremteni, hogy megfeleljen a zsáner elvárásainak. Cathy, a feleség, miután férje lebukik, maszk mögé rejti vívódásait: bízik, türelemmel vár, megértő, előzékeny és mindig alázatos, még akkor is, amikor egy rosszul elsült pofon nyomot hagy tökéletes arcán. Szenvedéseit elfojtja, folyamatosan áldozati szerepbe kényszeríti önmagát, abban a reményben, hogy így talán megóvhatja családját az egyre közeledő krízistől. 

Julianne Moore és Dennis Haysbert a Távol a mennyországtól című filmben

Ezzel szinte egy időben plátói szerelemre lel fiatalon megözvegyült, fekete kertésze, Raymond Deagan (Dennis Haysbert) személyében, egy olyan Amerikában, ahol a faji megkülönböztetés és az ebből fakadó atrocitások a mindennapok részei. A melegségével küzdő férj átnevelő terápiába kezd, a házastársak ismeretlen messzeségbe sodródnak egymástól, kapcsolatukat felemészti a kialakult helyzet. A feleségtől még legjobb barátnője, Eleanor (Patricia Clarkson) is elfordul, mert elfogadhatatlannak tartja Cathy viselkedését és annak vélt viszonyát kertészével. Végül Frank is elhagyja házastársát egy fiatal férfiért, Raymond pedig másik városba költözik kislányával. Cathy egyedül marad.

Todd Haynes és Julianne Moore első közös filmje az 1995-ös Elkülönítve (Safe) volt. Egyértelmű áttörés mindkettőjük számára, jó párost alkottak. Haynes imádja mutogatni kedvenc színésznőjének törékeny arcát, éteri szépségét, tisztaságát, szomorúságát és boldogságát: nagy rendező-színésznő párosokra jellemző imádattal rajongja körül Moore-t. Az operatőr, Edward Lachman egyszer élénk pasztell, máskor világítóan fád képei is Moore arcrezdüléseihez vannak igazítva, a nagynevű, veterán zeneszerző, Elmer Bernstein filmzenéje is szolgálja azt: a zongorán megszólaló főtéma és a klasszikus vonósszekcióra támaszkodó hangszerelés mindig jól időzítve, kellemesen érzelgősbe hajlón reflektál a szereplők minden rezdülésére.

Todd Haynes és Julianne Moore a Távol a mennyországtól forgatásán

A Távol a mennyországtól a melegség és a rasszizmus témáját eszközként használja, hogy hősnője kilátástalannak tűnő vívódásait láttassa, miközben a kirekesztettség érzésének bőrszíntől és nemi identitástól független természetét vizsgálja. Egy súlyos elakadástól szenvedő férfi története is lehetne, vagy szólhatna kizárólag a fajgyűlöletről, de Julianne Moore kivételesen cizellált, szuperérzékeny, Oscar-jelölt játéka, ami Cathy elfojtott, halkszavú agóniájában manifesztálódik, elvonja a figyelmet a nagy témákról. Haynes inkább a hősnő személyes drámájára koncentrál, abból kreál magasztos toposzt: protagonistáját a tudatlanságból a pocsolyába taszítja, majd a mennyekbe emeli, már ha az erkölcsi győzelem annak számít. Mert ebben a történetben mindenki vesztes helyzetből indul, de új életet kap, ha távol is a mennyországtól.

szerző: Sugár Bertalan