1984 volt, elkezdtem az első osztályt. Adrián osztálytársam ajánlotta a nagytesója kedvenc zenéjét. Ez volt az akkor már két éve létező Első Emelet debütáló albuma, ami hamarosan az én lemezjátszómon is megállás nélkül pörgött. A Gerbaud-ban készült borítót nézegetve próbáltam megfejteni, kinek a lába az, amiben a pincérlány elesik. Majdnem az összes számnak a szövegét kívülről fújtam. Főleg a Nézelődünkét csodálom a mai napig, hogy azt az akkor mindössze 20 éves Geszti Péter írta. Innentől szüleimnek kötelező volt megvenni a sorra megjelenő nagylemezeket. Viszont mire akkora lettem, hogy koncertre járjak, már feloszlott a zenekar. Geszti Péternek pár éve lyric videót fotóztam, de hogy együtt lássam a bandát, ahhoz mostanáig kellett várnom.
Mivel ezen az estén Berkes Gábor 60. születésnapját is ünnepelték, fordított kronológiai sorrendben színpadra állt minden hozzá köthető projekt. A 2017 óta Emelet néven futó, az eredeti felállásból 3 tagot magában foglaló produkció, mely kissé más köntösben adja elő a banda dalait. 6-6 szám erejéig megmutatta tudását a Miller Zoltánnal közös Emberek, illetve a Rapülők Geszti Péter főszereplésével. A klasszikus (de Tereh István nélküli) felállás 12 dalt játszott a repertoárból. A 11 ezer rajongó igazán méltó jubileumi ünnepet láthatott.
