„Alázat, nagyság, örökfiatalság” – Prieger Zsolt kedvenc 2024-es zenéi

2025.02.01. 05:44, soostamas

Tweet

Az év egyik leginnovatívabb csodája. Egy szuper nő tiszteleg egy másik szuper nő előtt, az acid-jazz legfontosabb zenekara visszatér, Tarkovszkij Sztalkere és Xenakis kopogtat az ajtónkon.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal Prieger Zsoltot, aki tavaly megint megújította az Animát, kihozta a példaképeik – Bowie, Archipenko, Andy Weatherall, Hugo Ball stb. – előtt tisztelgő DERKOVITS-ot, aztán a barátokkal, kollégákkal készült Dylan-feldolgozáslemezüket, amit be is mutattak a Margón, majd egy remixalbumot az olvasást dicsőítő, Daft Punk- és Soulwax-parafrázisba öltöztetett Reading Is Sexy-hez, év végén pedig egy nagyszabásút a DERKOVITS-hoz is.

Február 14-én a Massive Attack-alapító Daddy G előtt dj-znek az animások az A38-on („fura zenéket játszunk MC900 feat Jesustól a Two Lone Swordsmenig, dubozunk sokat, és viszünk szintiket”), február 25-én a Szerb Antal-műsorát mutatja be Zsolt a Müpában, tavasszal pedig kihozzák régóta készülő tripla lemezüket, a dubos, kísérleti popos Jerusalem My Love-ot. Idén 30 éves a klasszikus Anima-album, a Shalom, amiről egész évben vesznek elő dalokat Bognár Szilvivel, ősszel pedig elejétől a végéig is előadják majd a lemezt.

„Minden határsértő figurám Derkovitsból van” – Prieger Zsolt a hőseiről, a DERKOVITS-albumról és a megújult Animáról

Fat White Family: Forgiveness Is Yours

Az év egyik leginnovatívabb csodája, különös csemege Lias Saoudi-ék dél-londoni multikulti műhelyéből. Korai Nick Cave-, The Fall-, Bauhaus- és táncos-rock brit-hatások, észak-afrikai vonósok, plusz minden lehető vizuális perverzió egybegyúrva a klipjeikben. Zseniális.

Seefeel: Everything Squared

Warp-os őskövület-csapat hipnózisa, felsőfokon. Anno John Peel ajnározta, Aphex Twin meg remixelte őket, ma igazi shoegaze-elektronikás dreampoptechno-megdicsőülés, megunhatatlan.

Kim Gordon: The Collective

A nagy visszatérés, teljes fegyverzetben. A Sonic Youth-basszusgitárosa és énekesnője nem a múlt dícsőségét maszatolja, hanem saját hagyományaiból és a korszellemből gyúr csodás témákat-struktúrákat. Hallgassatok bele, ha még nem tettétek, és képzeljétek hozzá, hogy ez a zene és hang egy 70pluszos csajszié.

Kim Gordon 10 nagy pillanata szólóban

Banco De Gaia: Trauma

A Last Train to Lhasa című alapalbuma éppen akkor jelent meg (1995), amikor a mi Shalom című lemezünk, és azóta ő is ugyanúgy keres és kísérletez, ennek a folyamatnak aktuális állomása a Trauma című album. Pár éve az egyik legnagyobb ozorai koncertélményem is az ő nevéhez fűződik: kb. harmican néztük-hallgattuk révülten a tóparti ambient-sátor előterében. Alázat, nagyság, örökfiatalság, utazás – Banco De Gaia a neved.

Brian Eno: Original Motion Picture Soundtrack

Ha már ambient, akkor nem hagyhatjuk ki a műfaj legnagyobb mesterének, Brian Enonak a legújabb albumát, amely a róla szóló különleges film zenéje. A film koncepciója méltó a Bowie-val, a Roxy Music-kal és a Talking Headsszel is nagyszerű műveket létrehozó alkotó zsenialitásához. Az Eno című dokumentumfilmet ugyanis minden vetítésen egy szoftver újrarendezi-vágja, miközben 30 órányi interjúból és Brian Eno több száz órányi archív felvételeiből válogat. Így nagyjából 50 trillió potenciális verziója van a filmnek. Ez elég csodálatos, nem?

Tindersticks: Soft Tissue

A nottinghami soul-csapat legújabb lemeze, amit márciusban a Zene Házában is bemutat. Marvin Gaye szelleme, Stuart A. Staples bársonyos hangja, a Rhodes, a harangjáték, a fúvósok, a hangszerelés, ahh!

The Police: Synchronicity (Super Deluxe Edition) / Every Bomb You Make

Amennyire nem szeretem Sting szólódolgait, annyira voltam-vagyok Police-rajongó, mely zenekar nagyrészt szintén az ő zsenialitását dicséri. Ez volt az egyik legjobb lemezük, amely a jungi életmű alapvetése előtt tiszteleg, és amiről most egy csomó fura verzió is napvilágot látott, pl az egyik legnagyobb Sting-sláger, a P. Diddy által is szétgyalázott Every Breath You Take furi háborúellenes szövegremixe.

The Last Poets, Tony Allen: Africanism

Az egyik legcoolabb poszthumusz lemez ever, a kedvenc pre-rap csapatommal, a Last Poetsszal és az azóta elhunyt Tony Allennel a főszerepben. Örökfiatal öregemberek aktivista afro-költészete.

Primal Scream: Come Ahead

Régóta vártam régi kedvencem, a Primal Scream új lemezét, most megkaptam és nem kellett csalódnom. Ha nem is Screamadelica-magasugrás, de ugyanaz a hangulat, a ritmusok, az ének, a sejtelmesség, atyaég, minden szerelmes érzés visszatért! Ebben a klipben már a Drakulát formázó Bobby Gillespie lakótelepi sétája is imádnivaló.

Beyoncé: Cowboy Carter

A hölgy nagy kísérletező, most az amerikai vidék zenéjét vonta be eddig se szürke territóriumába. Még az interlude-jai is viccesek. Itt éppen a country nagyasszonya, Dolly Parton köszön be.

Precíziós látlelet. Kritikánk a Cowboy Carterről.

Paul Weller: 66

Olyan alapfigurája ő a briteknek, mint Sir Paul vagy Joe Strummer. Sokan bújtak ki az őfelsége köpönyege alól, például olyan zsenik is, mint Damon Albarn. Új lemeze megint odapirít. Ez az egyik kedvenc számom róla.

Panda Bear, Sonic Boom And Adrian Sherwood: Reset In Dub

Micsoda szereplők, micsoda hangzás, micsoda humor! Az Animal Collective-alapító összeáll a Spaceman 3-pszichedeliát működtető, a Beach House 7 és az első MGMT-lemezek producereként is nagyot alkotó Sonic Boommal, és összehoznak egy fantasztikus lemezt. Majd felkérik Sherwoodot, hogy a teljes albumot burkolja remix- és ganja-füstbe. Különlegesen jó ügymenet.

Rettentő menő és kimondottan szép – Panda Bear & Sonic Boom-interjúnk a Resetről.

Nick Cave & The Bad Seeds: Wild God

Az év egyik legszebb spirituális ajándéka, élőben még lenyűgözőbb, könyvben (Hit, remény, vérontás) elmesélve még okosabb és informatívabb. Mindenesetre gyönyörűen beszél arról a megtérésről-pályamódosításról-elmélyülésről, s mindarról, amit Cave és a kereszténység kapcsolatáról egyáltalán megtudhatunk.

Sötét felhők mögül ragyog fel a megváltó napfény. Kritikánk a Wild Godról.

Mick Harvey: Five Ways to Say Goodbye

S ha már a Bad Seeds, akkor az útközben elmaradt barát, akivel még Seedsnél is erősebb, elevenebb Birthday Party-t kreálták Nickkel, Pew-val és Rowland S. Howarddal együtt, nos, ő is kiadott tavaly egy, a Cave-nél jóval visszhangtalanabb, de nem kevésbé jó albumot.

Hugo Race And Michelangelo Russo: 100 Years

Fűzzük tovább a Nick Cave-kompánia történetet még kicsit. A szintén egykori Bad Seeds-zenekartag Hugo Race finom, elektronikát blues-zal keverő, Michelangelo Russoval közösen elkövetett 100 Years lemeze egyaránt jó utazáshoz, naplementéhez, óceán- vagy éppen Velencei-tó-partlátogatáshoz.

Laurie Anderson: Amelia

Egy szuper nő tiszteleg egy másik szuper nő előtt. A lemez főszereplője Amelia Earhart, a repülés női pionírja, aki 1932-ben még átrepülte az óceánt, majd 39 éves korában titokzatos módon végleg eltűnt a radarról. Történetmesélés, távolságtartó romantika, Laurie Anderson-módra. Nem is választottam róla számot, az egész albumot mellékelem.

Kid Loco: Concrete Islands, Lies & Vanités

A franciák „hülyegyereke” szintán régi nagy kedvencem, szoknyafel- és bugyilehúzós Kill Your Darlings című művét rongyosra hallgattam, szexi, elmebeteg, színes azóta is mindene, de most ismét hozza a formáját.

Galliano: Halfway Somewhere

30 év után tér vissza az acid-jazz legfontosabb zenekara, Gilles Peterson kedvence, dubbal, imprókkal. A Csipkerózsika-álom hosszúra nyúlt, de most aktivitásban vannak szinte minden szinten, erős a lemez és erősek a koncertjeik is.

Hideg Roncs: Megtartó / Keeper

Rácz Mihály és Broder Ferenc igazi kívülálló még a hazai experimentális zenében is, fantasztikus karrierjük – igen, a karrier az, amikor jó dolgokat csinálsz, és nem az, amikor mindenki rólad beszél – számomra mindenképpen példa és hivatkozási alap. Tavalyi albumuk először tartalmaz elektronikus manipulációkat és vágást is a korábbi szürreálisan torzonborz folyamatzenéikhez képest. A Maár Gyula zseniális Prés című filmjéből származó szövegek, a basszus áradása, a keverés mágiája magával ragad. Mintha Tarkovszkij Sztalkere és Xenakis kopogtatna az ajtómon.

<a href="https://hidegroncs.bandcamp.com/album/megtart-keeper">Megtartó / Keeper by Hideg Roncs</a>