Modern Alice Coltrane, autodidakta funk-jazz zseni, a jövő ghánai szupersztárjai és vasárnap délelőtti meditatív hangulatok az Àbáse-ban együtt is játszó Bognár Szabolcs és Zahár Fanni kedvencei között, a nyugati klubkultúra és a keleti tradíciók metszéspontján.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a funk-jazz-hiphop színtér központi alakját, a SoulClap-alapítóként is ismert, Berlinben élő Bognár Szabolcsot, aki az Àbáse-val egy nagyon szerethető, spirituális, afrobeates jazzlemezzel emelte 2024 zenei színvonalát (Awakening), illetve a Дeva mellől is ismerős Zahár Fannit, aki még a gimiből ismeri és a SoulClap-es idők óta játszik együtt Szabival. Fanni február végén egy kurátori hétvégét tart a Magyar Zene Házában, amelynek egyik estéjén az Àbáse is fellép, egészen különleges felállásban, a budapesti jazz- és népzenei színtér ismerős figuráival, Folk Tales From Eastern Europe címen.
Fotó: Yaroslava Prokhorova.
BOGNÁR SZABOLCS
(Àbáse)
Chuck Strangers: Ski’d Up (prod. by The Alchemist)
Chuck Strangers ős-Pro Era-tag mint producer tűnt föl és tavaly jelent meg az első szóló raplemeze. Ez a szám volt az első single az anyagról, amit Alchemist producált. Spotify wrapped alapján a legtöbbet hallgatott zeném '24-ben. Kifejezetten inspiráló látni, hogy Alchemist zenéi mennyi figyelmet és szeretetet kapnak az elmúlt időben, arról nem is beszélve, hogy mennyire produktív, mennyi megjelenése van. A kollabalbumai a kedvenc kortárs rapzenéim toplistáján vannak.
SunMa: Helianthus EP
Koroknay Andris és zenekara szerintem a legbátrabb, legizgalmasabb magyar megjelenést rakta le az asztalra tavaly ezzel az EP-vel. A szitanyomott limitált vinyl pedig a legszebb fizikai hanghordozó. A felvételi mód nyers és oldschool, de a kompozíció, a játékmód és a keverés jövőbe tekintő. Időtlen. Négy zenész egy faházban editálás nélkül, és mégis egy egész új, távoli univerzumot idéznek meg. És ezt nem csak elfogultságból írom, mert Fanni és Andris az Àbáse-ban és az Awakeningen is zenélnek. Zahár Fanni – fuvola, furulya, Kálmán András – billentyűk, Klausz Ádám – dob, Koroknay András – basszusgitár, keverés, Kata Czauner – boritó, szitázás. Brutál. Ja, és a kiadvánnyal együtt megszületett egy új hazai kiadó, a SemSem.
Egy elveszett törzs szertartási zenéje. Kritikánk a Helianthusról.
Eszelős Meszelős: Légbegyökerezve
A másik kedvenc tavalyi hazai lemezem. A '23-as független kiadók vásárán (ILF) fedeztem fel a Dióbél Kiadót és minden fellelhető kiadványukat megvettem. A tavalyi vásáron lehetett kapni ezt a gyönyörű lemezt. Fantasztikus fúzió és hangulat, nagyon sokat hallgatom.
Felhővontatás és tankerület blues. Kritikánk a Légbegyökerezve-ről.
D’Monk: Shine EP
Berlinben lakott sokáig, ott ismerkedtünk meg, azóta visszaköltözött Londonba D’Monk. Multiinstrumentalista, DJ, producer, egy berlini promoter kollektíva / kiadó, a Shush alapítótagja, akikkel fantasztikus esteket szerveznek itt. Egy-másfél éve terjed a live szettjeinek híre, ahol pusztán egy MPC-vel, egy Juno szintetizátorral, egy delay pedállal és egy keverővel állít fel félelmetesen jó zenéket. Én is hallottam '23-ban, és egyből lehengerelt. Ezekből tavaly végre megjelent egy csokor a londoni Touching Bass gondozásában. Nagyon inspiráló nekem, mert egyszerre egyértelmű, hogy milyen kultúrákból és tradíciókból merít, de nagyon egyedi. Nyers, bátor, elektronikus tánczene, de mégis mélyen szofisztikált… top 3 megjelenés, amit tavaly hallottam.
Doechii: Alligator Bites Never Heal (mixtape)
Végtelenül szimpatikus, bátor és friss, amit a TDE új sztárja, Doechii csinál. Nagyon szeretem azt a korszakot, amiből merít és ahogyan tovább viszi. Nagyon élvezem az interjúit is, nagyon üdítő, ahogy a zeneiparról gondolkodik. Alig várom a folytatást!
SuperjazzClub: Monochrome Radio EP
Nagyon szeretem az újvonalas nyugat-afrikai zenéket, és a legfrissebb színfolt szerintem a fiatal ghánai SuperJazzClub kollektíva. Egy ideje hallgatom a kislemezeiket, és tavaly végre megjelentettek egy teljes EP-t. Egy fiatal és bátor, alternatív Ghána hangja, bőven kitörnek az „afrobeats” keretekből, amibe olyan könnyen beskatulyázzák a kontinens zenéit. Úgy szoktam emlegetni mint a nyugat-afrikai Internet (Syd, Odd Future stb., nem a világháló). Szerintem szupersztárok lesznek. Az alapító producerrel, Øbeddel stúdióztunk is közösen itt Berlinben, remélhetőleg lesznek közös projektjeink.
Nala Sinephro: Endlessness
Nala Sinephro debütlemeze az elmúlt évek legmeghatározóbb projektje volt nekem, és ez a megjelenés pont ott folytatja, ahol az előző abbahagyta. Gyönyörű zene. Egy modern Alice Coltrane.
„Ha zárva van előttem egy ajtó, bemászok az ablakon” – Bognár Szabolcs-interjúnk
Fotó: Ajtay Zoltán.
ZAHÁR FANNI
(Zakhorov)
Dresch Quartet: Live in London
A Morotva kiadó gondozásában jelent meg ez a lemez, ami Dresch Mihály szaxofonos és quartetjének élő koncertfelvétele még 2022-ből. Dresch abszolút stílusteremtő, magyar népzenét ötvöz jazzel, különleges felállásban, mint a cimbalom, vagy Dresch saját innovációja, a fuhun, amely egy teljesen egyedi és friss hangzást eredményez. Koncertfelvételt hallgatni lemezminőségben pedig mindig jó, mert oda tudod képzelni magad, mintha a nézőtér soraiban ülnél – márpedig ez a koncert brutális lehetett élőben. Kedvenc szám: Sirató.
Azu Tiwaline: Fifth Dream
Aki szereti az experimentális, basszusorientált elektronikus zenét, annak kötelező! Nagyon szépen szól, fantasztikus a felépítése, tele field recordingokkal a Szaharából és egy iráni ütőhangszeres közreműködésével. Mindig teljesen behúz, ez a lemez egyfajta találkoztatása a nyugati klubkultúrának és a keleti tradícióknak. Habár hivatalosan már 2023-ban kijött, a bővített verziója csak ’24-ben, úgyhogy muszáj volt beraknom, mivel nagyban meghatározta az évemet. Annyira, hogy február 28-án a Zene Házába is sikerült elhívni Azut a kurátori hétvégém keretein belül, Nuri, egy másik tunéziai producer oldalán. Kedvenc szám: Long Hypnosis.
Floating Points: Cascade
Évek óta nagy Floating Points-rajongó vagyok, imádom, hogy milyen sokszínű producer. Készített már anyagot pl. balettelőadáshoz, vagy Pharoah Sandersszel és a London Symphonic Orchestrával (Promises), amely az abszolút kedvenc lemezem volt ’21-ben. Ezzel a lemezzel pedig visszatért a club-vonalhoz, okos tánczenékhez, modulárszintikhez és a signature Floating Points-os laid-back hi-hat-ekhez. Kedvenc szám: Affeck’s Palace.
Shabaka: Perceive Its Beauty, Acknowledge Its Grace
A londoni kortárs jazzszcéna ikonikus alakja, aki egyszer csak letette a szaxofonját, véget vetett a zenekarainak és teljes mellszélességgel a spiritualitás felé fordult. Zenéje központjában a világ különböző tájairól származó fafúvós hangszerek állnak (mint pl. a shakuhatchi, svirel, pifano). Az összes anyaga csodálatos, vasárnap délelőtti meditatív hangulatokhoz tökéletesen passzol. Kedvenc szám: I’ll Do Whatever You Want.
Telemakus: Seven of Eight
Ez a lemez hosszú hetekig repeaten ment nálam minden nap. Telemakus egy autodidakta zseni, lazán hozza a ’70-es évek funk-jazz hangzását hip-hoppal és funkkal keverve, mindezt kb. a hálószobájában felvéve. Kedvenc szám: Fluttering.
Ibaaku: Joola Jazz
Egyik kedvenc kiadóm, a francia Blanc Manioc által megjelent lemez Dakar (Szenegál) kortárs avantgarde klubszcénájából. Ibaaku elektronikát mixel jazzel és a saját „joola” tradícióival, egy eklektikus, poliritmikus, experimentális egyveleget kreálva. Ajánlom azok figyelmébe (is), akik szeretnek techno rave-ekre járni. :)
„Ha elkap a flow, az gerjeszti az energiát” – Zahár Fanni-interjúnk
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled Fox, Somló Pál, L.A. Suzi és Káltes Ekwa, The Devil's Trade, Henri Gonzo, Gerdesits Ferenc, Indigo és Blaize, Beck Zaza és boebeck, halkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos, Cold Contrast & Post Analog Disorder.
nyitókép: Sztaniszlav Banderzsevszkij (Bognár Szabolcs-fotó) & Őrsi András (Zahár Fanni-fotó)