Rettentő menő és kimondottan szép – Panda Bear & Sonic Boom-interjú

Március 5-én a Magyar Zene Házában lép fel az Animal Collective-alapító Panda Bear (Noah Lennox) és a pszichedelikus space rock egyik csúcszenekarából, a Spacemen 3-ből és a Spectrumból ismerős Sonic Boom (Pete Kember), akik tavalyi duólemezüket, a karanténidőszak egyik nagy dobásának számító, régi doo-woop és rock ’n’ roll zenéket mintázó Resetet mutatják be. Megkérdeztük őket, miért volt reveláció eljutni a rendszerváltás előtti Fekete Lyukba, miért zavarja őket az állandó Beach Boysozás, és miért érezte magát imposztornak Noah pályája legnagyobb dicséretétől. Ez a cikk a Recorder 101. számában megjelent interjú bővített változata.

Holnap indul a turné, két koncerttel, aztán egy hosszabb szünet, majd koncertek megint. Úgy hallottam, Pete amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban van a turnézással.

Sonic Boom: (nevet) Nem csak én, Noah is. Meg valószínűleg a legtöbb zenész. Az első évtized még okés, a második már kicsit keményebb, a harmadiktól pedig megpróbálod úgy alakítani a dolgokat, hogy élvezd. Nem vállalunk hosszú turnékat, szakaszosan játszunk, csak pár koncertet egymás után. Ez a lemez a Covid szülötte, úgyhogy adta magát, hogy úgy építsük fel a koncerteket is, hogy könnyű legyen vele utazni, és anyagilag fenntartható legyen a koncertezés, számunkra pedig kibírható.

Panda Bear: Szeretünk koncertezni, a gond azzal van, hogy a fellépések max. az 5%-át teszik ki egy turnénak. Egy turné rengeteg nemzetközi utazással jár, ami – főleg manapság – rendkívül megterhelő. A nagy része pedig várakozás, üresjárat. El se tudom mondani, mennyit vársz egy turnén. Van, aki haza se akar menni, de én hajlamos vagyok elveszíteni a fejemet egy idő után. Sokat kivesz belőlem, hogy mindennap máshol ébredek, hogy nincs rendszer a napjaimban, és mindig más emberek vesznek körül. De nem akarok panaszkodni, szerencsések vagyunk, hogy utazhatunk és játszhatunk embereknek, de ahogy idősödünk, próbálunk arra koncentrálni, amit élvezünk benne.

Először léptek fel szólóban Budapesten, de zenekarral már mindketten megfordultatok itt. Noah a Balaton Soundon játszott az Animal Collective-vel 2012-ben, Pete pedig a Spacemen 3-vel, még ’89-ben, a Fekete Lyukban. Rémlik valami róluk?

Sonic Boom: Hogyne. Egy ilyen kis zenekar számára nem volt mindennapi, hogy felléphetett a vasfüggöny mögött. Egy német srác volt az ügynökünk és a koncertszervezőnk, aki egy magyar lányt vett feleségül, és ha jól tudom, az ő segítségével rakták össze a turnét. Németországból hozattak hangcuccokat, hogy megfelelő felszerelés legyen itt a klubokban. Felejthetetlen utazás volt: a helyszín, a közönség, a biztonsági őrök… Ma már teljesen bevett, hogy az egyik percben Sonic Youth, a másikban meg Madonna szól egy klubban, de akkoriban soha, de tényleg soha nem történt ilyen. Az első hely, ahol ilyesmivel találkoztam, az a klub volt Budapesten. Üdítő volt, hogy eszükbe se jutott, hogy ezek a zenék ne keveredhetnének, és ez rám is inspirálólag hatott.

Pest hogy tetszett?

Sonic Boom: Volt egy szabadnapunk a koncert után, és emlékszem, nem lehetett kivinni a magyar pénzt az országból, meg hát értelme sem volt, mert nem ért semmit a határon túl. Az utcán lehetett a legjobb árfolyamon pénzt váltani. Azon a turnén kábé tízeurónyi összeget kaptunk naponta, de Budapesten még ezt is nagy kihívás volt elkölteni: teleettük magunkat egy étteremben, magyar pezsgőt ittunk hozzá, és még az se került tíz euróba. Más idők voltak.

INTERJÚNK A SPACEMEN 3 MÁSIK FELÉVEL, A SPIRITUALIZED-FŐNÖK JASON PIERCE-SZEL.

Emlékeztek az első alkalomra, amikor hallottátok egymás zenéjét?

Sonic Boom: Egy barátom bulijában voltunk New Yorkban, és felrakta Noah Person Pitch lemezét.

Panda Bear: Pete meg rögtön hazament, hogy mi ez a szar.

Sonic Boom: (nevet) Ami azt illeti, eldobtam tőle az agyam. Mázli, hogy ilyen jó ízlésű barátaim vannak.

Panda Bear: Dettó. 19-20 éves lehettem, és a barátom, Dave mutatta (Dave Portner, aki Avey Tare néven az Animal Collective fő dalszerzője és másik agya – S.T.), vagy talán a lemezboltban hallottam New Yorkban, ahol 4 évig dolgoztam, mindenesetre azt gondoltam a Spacemen 3-ről, hogy rettentő menő, sok számukról pedig azt is, hogy kimondottan szép. Még ma is ezt gondolom.

A Person Pitch bookletében köszönetet is mondtál a Spacemen 3 és a Spectrum zenéjéért.

Panda Bear: Tapintható a hatásuk a Person Pitch minimalizmusában. A Panda Bear Meets The Grim Reaperen talán kevésbé, de ahogy felépítették és megszerkesztették a dalokat, az nagyon inspiráló volt számomra. Pete máig úgy közelít a zenéhez, hogy a kevesebb az több, és ez szimpatikus.

Sonic Boom: Miután meghallgattam a Person Pitchet, és a barátom szólt, hogy a borítón külön meg is vagyunk említve, ráírtam Noahra, hogy nagyon tetszik a zenéje, és ha van kedve csinálni együtt valamit, akkor szóljon. Ő pedig felkért, hogy keverjem a következő szólólemezét, a Tomboy-t, aminek nagyon örültem.

Panda Bear: Pete egyszerűen jobbá teszi, megemeli a zenémet, különösen a hangzását, amiben én nem vagyok annyira jó. Ezért is szeretek vele dolgozni: betömködi a lyukakat a dalaimban. Az együttműködésünk lemezről lemezre mélyült el: a Tomboy-t még egyedül vettem fel, és bár Pete is hozzárakott apróságokat, azt még elsősorban csak keverte, a Grim Reapernél már a demókat is átküldtem neki, és producerként segített kibontani az ötleteimet, a Reseten pedig mindent együtt csináltunk, bár a keverés most is ő dolga volt.

PANDA BEAR A KEDVENC 2019-ES LEMEZEINK KÖZÖTT.

Van egy mélyebb érzelmi kapocs a Person Pitch és a Reset között, ezt egyszer Noah is megjegyezte.

Panda Bear: Igen, pozitív lüktetése van mindkettőnek, nem lehúz, hanem előre hajt és felemel, legalábbis én ezt remélem. Plusz a Person Pitch óta most először használtam mintákat a dalszerzés során, de most nem összeolvasztottunk és egymásra rétegeztünk rengeteg mintát, hanem kicsíptünk egy-egy rövid részletet a dalokból. Pete ötlete volt, hogy régi számok intrói köré építsük komplett dalokat.

Sonic Boom: Volt egy ötletem, hogy talán ezekkel a loopokkal lehetne kezdeni valamit, és átküldtem őket Noahnak. Kerestünk valamit, amivel lefoglalhatjuk magunkat a karanténban, másrészt új utakat is a saját magunk számára. Noah például most sokkal fókuszáltabb, hagyományosabb szerkezetű dalokat írt. A Person Pitchen, de még a Tomboy-on és a Grim Reaperen is szabadabban lebegnek a számok, a Reseten pedig kifejezetten feszesek. A karantén alatt észrevettem magamon, hogy inkább felemelő zenéket hallgatok, önkéntelenül is gyógyírt keresve az aktuális helyzetünkre, és elkezdtem jegyzetelni, hogy mitől érzek egy zenét pozitívnak. Régóta hallgatok ska-t, korai reggae-t, rocksteady-t, de eddig nem tűnt fel, most viszont kiszúrta a fülemet, hogy a különféle ütőhangszerek, és a tapsolós ütemek mennyire feldobják a zenét. Mi például güiro-val színeztük a dalokat.

Mi volt a legkülönlegesebb vinyl, amiről mintáztatok?

Sonic Boom: Ha az árukra gondolsz, azt nem tudom, de az Everly Brotherstől a Love of My Life, amiből a Dangerhez vettem a mintát, nagyon sokat jelent nekem. Teljesen elvarázsolt, amikor először hallottam azokat a nyitó akkordokat. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha régi számok intróiból írnánk dalokat, amiknél ösztönösen érzed, hogy ez egy fantasztikus dal lesz. Noah nem feltétlenül ismerte ezeket a számokat, ezért is érdekes volt, hogy mit hoz ki belőle. Nem sok közük maradt az eredetihez, talán csak a Go On-t leszámítva, amiben a Give It To Me-t használtuk fel a Troggstól, illetve a Dangerre hatott a Love of My Life szövege.

Panda Bear: Azt hittem, hogy Pete adott címet a loopoknak, ezért azokat észben tartva írtam meg a szövegeket, aztán kiderült, hogy mindegyik loopnak az eredeti dal volt a címe. Az volt a terv, hogy a Give It To Me-nél meghagyjuk az eredeti címet, de a jogtulajdonosok azt mondták, hogy akkor őket illeti meg az összes szerzői jogdíj a mi dalunk után is, mert úgy veszik, hogy a Troggs írta a Go On-t is.

Sonic Boom: Azt mondták, hogy ha használjuk a címét, akkor feldolgozásnak fogják tekinteni a dalt. Ami ironikus, mert a Go Onnak és a Troggs-számnak semmi köze egymáshoz azt a riffet leszámítva, ráadásul ott teljesen más szerepe van a hangszerelésben. Mindegy, nem haragszunk rájuk. Nekem például az In My Body a kedvenc dalom a lemezről, amiben szinte csak ének van, mert ki kellett vennünk az eredeti mintát. Ezt a dalunkat szeretik a legkevesebben, pedig szuperpszichedelikus. A Covid egy olyan mentális állapotba lökte az embereket, amit a zsigereikben is éreztek, és ez a már-már fizikai testi hatás ebben a dalban is ott van.

Panda Bear: Nekem is ez a kedvencem. Egyébként minden dalból kivettük a mintákat, ahol úgy éreztük, hogy megáll a lábán nélküle. Sejtettük, hogy nem lesz könnyű megszerezni a jogokat, ellenben piszok drága lesz. Igazunk lett.

Sonic Boom: Így került ki a Night Owl (The Righteous Brothers) az In My Body-ból, az It’s Growing (The Temptations) az Everyday-ből, és a Let Her Dance (Bobby Fuller Four) az Everything’s Been Leading To Thisből.

Nem unjátok néha, hogy mindenki a Beach Boys-hoz hasonlítja a lemezt?

Panda Bear: De! Annyi énekcsapat van, amit mindketten bírunk, és elég fárasztó, hogy mindig csak az egyiket emlegetik. De megértem, miért csinálják, hiszen ők a leghíresebbek.

Sonic Boom: Ez szimpla lustaság. A Spacemen 3-re is azt mondták az első két évben, hogy olyan, mint a Hawkwind. Én ezeket bóknak veszem.

Kik hatottak rátok jobban a Beach Boysnál?

Panda Bear: The Zombies. The Beatles. The Temptations. The Four Tops. The Everly Brothers. The Isley Brothers. The Incredible String Band. The Supremes. Most csak popzenekarokat soroltam fel, de rengeteg fantasztikus klasszikus zenét és kórusművet is említhetnék. A gimiben énekeltem egy kórusban, az például sokkal jobban hatott a zenémre, mint a Beach Boys.

ARCÁRA FAGYOTT A MOSOLY – BRIAN WILSON ÉS A SMILE

Akkor hogy érezted magad, amikor a Person Pitch-et a 21. század Pet Soundsaként kezdték emlegetni?

Panda Bear: Mint egy imposztor. Ki tudna felnőni egy ilyen jelzőhöz? Túlzó, és elég beképzeltnek tűnik. Örültem, hogy tetszik a lemez az embereknek, de sokan még a kutyaszart is többre tartják nála, szóval igyekszem nem adni egyik véleményre se.

Sonic Boom: Van, amikor egy lemez beletalál a korszellembe, és ehhez Noah-nak jó érzéke van. A Reset dalainál is azt éreztem, hogy összefoglal dolgokat, amik benne vannak a levegőben. A karantén szorongásait, az elmúlt évek politikai folyamatait. Rögtön értettem, miről beszél.

Sonic Boom és Panda Bear. Fotó: Ian Witchell.

Panda Bear: Ezek a szövegeim sokkal kevésbé absztraktak, mint a korábbiak. Most nem kell a sorok között olvasni. Elsősorban arról írtam, hogyan változtat meg minket az online életünk, és hogyan lehetne úgy használni a digitális eszközöket, hogy az kevésbé legyen káros.

Sonic Boom: Kinyitottuk Pandora szelencéjét, és még nem látjuk pontosan, mi szabadult ki belőle. Az állandó és kényszeres online jelenlét újrahuzalozza az emberek agyát. Mára eljutottunk egy pontra, ahol át kellene gondolni a dolgokat, megnézni, mi az, ami tényleg hasznos, és mi az, ami káros a digitális életünkből. Mindig érdeklődve szoktam figyelni a vonaton, hogy miután leültek, mennyi ideig tudják megállni az emberek, hogy elővegyék a mobiljukat. Adott nekünk csomó csodálatos dolgot, de a mobil- és a netfüggőség sokkal rosszabb hatással van a társadalmunk mentális egészségére, mint hinnénk.

Panda Bear és Sonic Boom március 5-én a Magyar Zene Házában lép fel, ahol elejétől a végéig eljátsszák a Resetet, és pár régebbi szólódalukat is. Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Ian Witchell