Összegeztük a legjobb 2022-es külföldi és magyar lemezeket, valamint a filmeket és a sorozatokat is, most pedig folytatjuk a régi recorderes hagyományt, miszerint a magazin szerzői is bemutatják kedvenc dalaikat az elmúlt évből. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös, 2016-os, 2017-es, 2019-es, 2020-as és 2021-es felvonás után szerzőink ABC-sorrendje szerint következzenek a 2022-es kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók playlistben, rövid kommentárokkal. Az első dj Frank Olivér. (A nyitóképen az Otoboke Beaver.)
Habár ezek a listák a kedvenc dalokról szólnak, én mindig is inkább teljes anyagokat hallgatok és 2022-ban ezek közt akadtak nagy csalódások (pl. a húsz év kihagyás után kihozott, hallgathatatlanul rossz Soft Cell-lemez); nagyon várt, de végül talán ha 2-3 jó dalt tartalmazó anyagok; olyan lemezek, amiket agyonhallgattam, de nem újdonságok, hanem kisebb-nagyobb fáziskéssel felfedezett zseniális régiségek (irreálisan sokat ment például a KnifeLadder-féle, 2002-es Organic Traces és Nik Turnertől a 2019-es The Final Frontier... és utóbbi miatt különösen szíven ütött a legenda novemberi halálhíre), de ezek mellett szerencsére volt egy csomó-csomó egészen hibátlan friss kislemez / EP / album is 2022-ben a legkülönfélébb műfajokból.
EZEK VOLTAK 2022 LEGJOBB MAGYAR LEMEZEI A RECORDER SZERINT.
A playlistbe végül került pop, rock, poszt-punk, dubstep, behatárolhatatlan csajos őrület, dreampop, metalcore, hip-hop, industrial, dark ambient, pszichedélia, shoegaze, meg még ki tudja, mi minden, és idén az előző két év listáihoz képest (2020 / 2021) kicsit kevésbé vannak túlsúlyban a japán zenék (már ha a nagyjából fele-fele arány nem számít túlsúlynak). Akadt pár olyan favorit is, ami nincs Spotify-on, csak Bandcamp-en, ha valaki kalandvágyóbb, akkor ezekhez is vannak linkek alább. Ellensúlyozva a lista műfaji eklektikusságát, próbáltam az egésznek egy ívet adni, hogy ne legyen zavaró a csapongás.
// rock, poszt-punk, EBM
The Mirraz: Allergy Song
Sugar House: Try It
Denevér: Heavy Sticks
Tempers: Carried Away
NNHMN: Omen
Sextile: Contortion
Buzz Kull: Fascination
Ex-Heir: Pretender
Az eddigi két évösszegzős Recorder-listámban is szerepelt a japán indie-rock közkedvenc The Mirraz és most folytatódik ez a sor, mert a legutóbbi album már megint hibátlan lett. A Sugar House ellenben egy eléggé újonc csapat, többnyire shoegaze-ben utaznak, de a legutóbbi kislemezes daluk a poszt-punk felé volt egy nagyon korrekt kitérő. A magyar/chilei Denevér duó szintén poszt-punkot játszik, és csodás bemutatkozást hoztak össze, az amerikai Tempers továbbra is a melankolikus minimal synth egyik legnagyszerűbb képviselője, a berlini NNHMN most éppen a táncos (industrial) technóban alkotott nagyot, a szintén amerikai Sextile és Ex-Heir, valamint az ausztrál Buzz Kull pedig a csapatós EBM-et gondolta tovább különféle módokon. Itt a Bandcamp vonalról a Denevér mellé ajánlott hallgatnivaló a fiókból előásott Padkarosda albumról kb. bármi, az NNHMN mellé meg tökéletesen passzolna a No Morality az olasz Unconsioustól.
// japán juke, dubstep, techno
Dayzero: People
City1: Jalidi
Karnage: Glock 18C
Co-Fusion: Kinematic Motion
Az alapjáraton dubstepben utazó Dayzero tavaly tett egy albumnyi kitérőt, ahol többek közt a juke felé is elkalandozott kifejezetten emlékezetes dolgokat összehozva. A színtér két másik kulcsfigurája, City1 és Karnage a műfajánál megmaradva hozott össze pár hibátlan tracket, míg a japán techno alapprojekt, a Co-Fusion a 2021-es nagy visszatérés után tavaly csak egy EP-t adott ki, azon viszont megint hozták a tőlük megszokott szintet.
// japán pop, synthwave, hip-hop és ez-az
Capsule: Give Me A Ride
Zombie-Chang feat. Agar Agar: T’inquiète pas
Ponyoouji: hengen jizai
FAKY: Choco Fudge
Yurufuwa Gang: Unforgettable
Yurufuwa Gang: Beatles
Nina Utashiro: Nocturne
Gado Knows feat. Jasmine: Put It Work
Japán egyik legsikeresebb pop-producerének kísérletezgetésre fenntartott projektje, a Capsule zeneileg nem először megújulva, most éppen a synthwave felé kacsingatva tért vissza sokéves kihagyás után, Zombie-Chang (az új album egyik legjobb dalában a francia Agar Agarral kiegészülve) továbbra is a puttyogós WTF synthpop (vagy mi) mestere, a cosplayerből lett alkalmi énekes Ponyoouji egy meglepően korrekt EDM-be oltott klubhimnuszt hozott össze, míg a FAKY csokimámorról szóló dalával maxolta ki a guilty pleasure-be hajló J-Pop-ot. A trap-közkedvenc Yurufuwa Gang csinált egy hibátlan, azonnal fejberagadós refrénnel megfejelt pop / hip-hop hibridet (Unforgettable), majd később kihozott egy meglepően gyenge albumot, amit pár ide is felkerülő régebbi kislemezdal mellett a nagyon vicces-groovy Beatles mentett meg. A divatmagazin-szerkesztésről rappelésre váltó Nina Utashiro egészen fura, horrorhangulattal átitatott trapzenékkel sokkolt, a kiváló énekesnő, a régebbi mainstream köre után az underground hip-hop színtéren új otthonra találó Jasmine pedig a brazil-japán származású Gado Knows mellé társult be egy kis nagyon nyári latin-rap csoda erejéig.
// nyár, melankólia, pszichedelia, misztika
Moon In June: Summer Pop'97
Sherbets: MIA
LADY/BIRD: Restless Sinner
River Flows Reverse: Shadows
Warpaint: Champion
Molly Nilsson: Absolute Power
Lili Refrain: Mami Wata
A Moon In June második EP-jével a középszerből az egyik legígéretesebb japán shoegaze zenekarrá lépett elő, a Sherbets, azaz a rocklegenda Kenichi Asai egyik projektje a sok közül a merengős melankóliában dagonyázik, a hazai LADY/BIRD és River Flows Reverse pedig a dreampop, illetve a pszichedelikus rock segítségével teszi ugyanezt. A hat év szünet után kijött Warpaint-album csak halovány árnyéka volt a korai anyagaiknak, szinte csak a nyitódalban volt meg a régi varázs, a svéd Molly Nilsson viszont az egyik legerősebb eddigi anyagát hozta ki, amiről szintén a nyitódal lett a legnagyobb kedvenc. És talán ide passzol leginkább az év egyik nagy felfedezettje, az olasz Lili Refrain is, aki egészen varázslatos világokba viszi el a hallgatóit.
// japánbrutál
Nocturnal Bloodlust feat. PK of Prompts: Cremation
Crossfaith feat. ralph: Gimme Danger
Otoboke Beaver: Dirty Old Fart Is Waiting For My Reaction
Nos, ide becsúszott egy eléggé erős váltás, a merengés után a zsigeri brutalitás felé eltolva a playlistet a deathcore-ban utazó Nocturnal Bloodlust monumentális zúzdájának (az a kiállás 1:35 után így mégis mi???), a Crossfaith és Ralph metalcore / rap hibridjének és a pár éve a nyugati szaksajtóban is egész nagyot futott Otoboke Beaver teljes WTF megőrülésének köszönhetően. Az utóbbiak új lemeze felelős egyébként az év legviccesebb számcímeiért, melyek közt a Dirty Old Fart Is Waiting For My Reaction mellett olyanok akadnak még mint a You’re No Hero Shut Up F*Ck You Man-Whore és a Leave Me Alone! No, Stay With Me!, vagy esetleg az Artisjus helyi megfelelőjéhez írt nem túl őszinte szerelmesdal, az I Put My Love To You In A Song JASRAC.
// industrial, dark ambient
ESA: One Missed Call
Kollaps: Iron Sight Halo
Brighter Death Now: There Is A Rule
Atrium Carceri & Kammarheit: Vaults
Az angol ESA már-már nevetségesen eklektikus, a legutóbbi lemezén is akad hardcore techno, swing, opera, de azért a legnagyobbakat akkor alkotja, amikor a dühödt, üvöltözős industrial technóhoz nyúl. Az industrial zenék legsúlyosabb gyökereihez visszanyúló power electronics előadók közül idén az új generációt képviselő, eredetileg ausztrál, de mostanság Svájcban működő Kollaps, és a műfaj egyik alapprojektjének számító svéd Brighter Death Now alkotott maradandót, és ugyanilyen nagyot ütött a Correct The Right is az amerikai Controltól, valamint a Junta Cadre korábbi, a távol-keleti kommunizmus mocsara után most a hidegháborús szovjet múltban vájkáló konceptalbuma (The Enemy Is Listening) is úgy, ahogy van, hibátlan volt, ezek viszont Spotify-ra nem kerültek fel, csak Bandcampen vannak, az előbbi itt, utóbbi pedig itt. A végére pedig nyugizenés levezetésnek tökéletes lesz az egyik legkiválóbb dark ambient projekt, az amerikai Atrium Carceri, valamint a svéd Kammarheit közös lemezének legemlékezetesebb száma.
FRANK OLIVÉR KEDVENC 2020-AS DALAI ITT HALLHATÓK
