Mintha a népzene egy élő, változó hagyomány volna. Aebsence: Sűrű (lemezkritika)

Az Aebsence énekese nemrég mesélt nekünk arról, hogyan kerültek népzenei motívumok grunge-os progrock/metal zenéjükbe, most kritikusunk mondja el, mitől különleges a zenekar negyedik lemeze. Ez a kritika először a Recorder magazin 100. számában jelent meg.

A magyar népzene és grunge-os progresszív rock/metal találkozása, de nem úgy, hogy létező népdalok kerülnek rockos kontextusba. Budai Péter énekmódja olyan, mintha a népzene egy élő, változó hagyomány volna, ami magába olvasztotta a nagyívű hard rock, majd a grunge megoldásait is. Erős szövegei pedig az önkifejezés természetesen adódó eszközeként használják a hagyomány motívumkincsét, és erre a 37 percre el is hihetjük, hogy tényleg az.

A kíséret össze tudja hozni a húzást (esetenként zúzást) és a lehetetlen ritmusképleteket, olykor pedig káprázatos finomságokra is képes (például az Egyetlen középrésze). Komoly – bár sötét – vonzerő árad a lemezből, ami elsőre megfog, és az is rögtön nyilvánvaló, hogy sokszor vissza kell majd még térni hozzá. Egyrészt mert tényleg nagyon sűrű, másrészt mert olyasmit tud, amit mások nem.

Amúgy az Aebsence 1995-ben alakult, ez a negyedik lemezük, ami pont öt évvel az előző után jelent meg. A 2002-es Unusual szerepelt a 65. Recorder listáján a legklasszikusabb magyar metallemezek között.

Előadó: Aebsence

Cím: Sűrű

Kiadó: Brainmash

Megjelenés: 2022. november 3.

Műfaj: folk-prog-rock

Kulcsdal: Egyetlen

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.