Szerelmes reggae a normcore házasságról. Jenny Hval: Classic Objects (lemezkritika)

A norvég Jenny Hval az art/avant pop egyik legelismertebb, egyéni hangú képviselője, aki egyre közelebb kerül a jelző nélküli popzenéhez. A 4AD-nél megjelent új album újabb lépés ezen az úton. Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában volt olvasható.

Azt is mondhatjuk rá, hogy okos pop. Jenny Hval legszemélyesebb történeteit is áthatja az önreflexió, bármikor átugorhat filozofálásba vagy költészetbe, és ezt követni van olyan izgalmas, hogy szinte el is feledkezel arról, hogy ezek valójában dalok – aztán egyszer csak észreveszed, hogy alattomosan füledbe mászott, miközben másra figyeltél. 

A Classic Objects minden korábbinál poposabb lemez, de azért ezt úgy értsük, hogy például a Year Of Love című reggae-s dal arról szól, hogy vajon azzal, hogy megházasodott, feláldozta-e a saját hangját egy normcore intézmény oltárán? A melengető, gazdag hangzású popba csak néha érkeznek idegen tényezők: természeti hangok a Cemetery Of Splendourban és pulzáló űrszinti-drone-ok a Jupiterben.

Sokszor, de nem végig egyenletesen erős album, és Jenny Hval továbbra is egyedülálló hang a popzenében, vagy legalábbis a környékén. 

Előadó: Jenny Hval

Cím: Classic Objects

Kiadó: 4AD

Megjelenés: 2022. március 11.

Műfaj: art pop

Kulcsdal: Jupiter

7/10

Rónai András