Összegeztük a legjobb 2022-es külföldi és magyar lemezeket, valamint a filmeket és a sorozatokat is, most pedig folytatjuk a régi recorderes hagyományt, miszerint a magazin szerzői is bemutatják kedvenc dalaikat az elmúlt évből. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös, 2016-os, 2017-es, 2019-es, 2020-as és 2021-es felvonás után szerzőink ABC-sorrendje szerint következzenek a 2022-es kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók playlistben, rövid kommentárokkal. A negyedik dj Mikó László. (A nyitóképen Miss Grit.)
A 2022-es személyes kedvenc dallisták sorát Frank Olivér nyitotta meg, utána Huszár András, majd Lékó Tamás következett.
EZEK VOLTAK 2022 LEGJOBB MAGYAR LEMEZEI A RECORDER SZERINT.
yeule: Electric
A refrén alatt olyan hangot sikerült kikevernie yeule-nak, mintha szerelembe esne egy tengeralattjáró szonár és egy delfin, közben mégis az egész az elmúlásról szól.
Miss Grit: Follow the Cyborg
Miss Grit alighanem a legnagyobb underground kincsem jelenleg, alig több mint 1000 követővel YouTube-on, de remélhetőleg már csak egy bő hónap és szárnyra kap. Február 24-én érkezik a debütlemeze, aminek ez lett a címadó dala, messze a legpoposabb a repertoárjában. Olyan nekem ő, mintha St. Vincent eltitkolt kishúga lenne, aki ugyanúgy szerelmes a gitárba, de az elektronikába is.
Sky Ferreira: Don’t Forget
Sky Ferreira második stúdióalbumának 2015-ben kellett volna megjelennie, azóta nyúzzák egymást a kiadóval, de ha lehet még bárminek is hinni, akkor már tényleg jön a Masochism. A synthpop/-rock hangszerelése teljesen olyan, mintha most mászott volna le egy 80-as, tékás akciófilm főcíméből.
Paramore: This Is Why
Imádom Hayley Williams hangját, de sajnos a szólóprojektjeivel nem tudtam semmit sem kezdeni. Az új Paramore single-ök közül elég magasan ez eddig a kedvencem.
Ibibio Sound Machine: 17 18 19
Sose gondoltam volna, hogy egy ilyen listára felfér nálam egy jammelésből fogant afro-funk diszkó is, de hát itt vagyunk, sőt enélkül már csupasznak is érezném.
Charlotte Adigéry & Bolis Pulpul: Blenda
„Go back to the country where you belong / Siri, can you tell if the road is long?”
Beyoncé: ALIEN SUPERSTAR
Rogyásig pakolva kontrasztokkal, izgalmas textúrákkal és rétegekkel. Kevés dolog volt ennyire sűrű és mégis ennyire komplexen kerek, mint a Renaissance csúcspontja.
Rosalía: HENTAI
A válogatáskazik leggyilkosabb dilemmája, amikor egy korszakos albumról csak egy kedvencet lehet választani, mert különben felrúgunk valami íratlan szabályt. Végül azért böktem rá a HENTAI-ra, mert annyira ritkán tud egy fülledt és erotikus ballada ennyire letisztultan egyszerű lenni, tele lefojtott energiákkal. A Motomami rongyosra hallgatása utána már nem gondoltam volna, hogy képes vagyok még jobban elájulni Rosalíától, aztán több, mint negyedórán keresztül mesélt csak erről a daláról a Rolling Stone-nak.
Lucrecia Dalt: Enviada
Filmszerű horrorbolero elképesztően jó sound designnal, amin szabályszerűen érezni a fagyos szelet, és valahogy tökéletesen kiegészíti egymást a szomorú klarinét és a lézereffektekké széteső szinti.
Kimbra: save me
Kimbrát mindig is imádtam, már csak azért is, mert popvonalon nagyon kevesen játszanak annyit a hangjukkal, hogy közben hangszerré változzanak. Rendesen be vagyok sózva az érkező albumtól, mert ami hozza a save me Björkösségét és azt a replay!-t, ami simán ott lehetett volna akár az új Beyoncé-lemezen is, az rossz nem lehet.
Empress Of: Save Me
Rejtély, hogy a hondurasi-amerikai Lorely Rodriguezt hogy nem kapták még fel jobban.
Caroline Polachek: Welcome To My Island
Elmondhatatlanul imádom, ha egy popzenének humora van, persze csak úgy, ha nem hajlik olcsó paródiába. Csak december közepén jött ki, azóta simán Top 5 kedvenc nálam, a videóklipbe meg teljesen bele vagyok habarodva.
Rina Sawayama: Hold The Girl
Úgy nagyjából tizenötször cserélgettem ezt és a Frankensteint tőle a playlistben, de míg a másik a nagyobb táncparkettszaggató sláger, addig ez azért sokkal izgalmasabban építkezik.
Taylor Swift: Maroon
Egyszerű ember vagyok, akkor is felrakok egy Lorde-számot a mixtape-emre, ha az Taylor Swifttől jön.
Seori: Can’t Stop This Party
Egy tökéletes K-pop Billie Eilish-szám, mert ilyen is van.
Regina Spektor: Up the Mountain
Meg vagyok róla győződve, hogy létezik valami titkos filmarchívum mélyén egy ki nem adott klasszikus Disney-rajzfilm, amiben ez az elátkozott tündérerdős, pszichedelikus jelenet játszódik és látni akarom.
SZA feat. Phoebe Bridgers: Ghost in the Machine
„Cravin' humanity” – valahogy így kell két szóban összefoglalni egy teljes évet.
Pusha T feat. Kanye West: Dreamin Of The Past
Oké, hogy ez a Pusha T-albumról van, csak egyszerűen hiányzik az a zongorát samplingelős Kanye, akinek még nem ment el az esze, szóval ha úgy vesszük, még a cím is passzol.
Genesis Owusu: GTFO
Baromira könnyű kenyérre kenni ilyen melankolikusan himnikus refrénekkel. Azt meg külön értékelem Owusuban, hogy egyszerre van összetéveszthetetlenül egyedi stílusa és mégis lehetetlen megjósolni, hogy mivel fog legközelebb előrukkolni.
Ghais Guevara: #FREEMIR
A There Will Be No Super-Slave volt a kedvenc hip-hop albumom tavaly. Nincsenek rajta olyan korszakos társadalmi megfejtések és költői képek, mint Kendrick lemezén, de a production valami elképesztően sokszínű és izgalmas, ráadásul nagyon hasonló kreatív génből szőtték, mint a legutóbbi JPEGMAFIA-albumot.
JID, Kenny Mason: Dance Now
A flow, a switch up a 2. verse előtt, meg az egész alatt végig lüktető Yoel's Niggun sample.
Kendrick Lamar: N95
„Servin' up a look, dancin' in the drought
Hello to the big stepper, never losin' count
Ventin' in the safe house, ventin' in the sa-, ahh”
Doechii: Crazy
Én már a Bagirában is zabáltam a pergő r betűket, de itt aztán teljesen a csúcsra van járatva a ferális energia. Olyan az egész szám, mint egy láncát eltépő harcikutya.
Sudan Archives: NBPQ (Topless)
Bírtam nagyon az albumot, de sokkal könnyebb dolgom volt kiválasztani róla ezt kedvencként, mint ebből a számból a kedvenc részemet. Tök érdekesen épül fel elég eltérő szegmensekből és egyikhez se tér vissza hangzásban, hatalmas utazás az egész.
Santigold: My Horror
Imádom, amikor egy szám sound designja és dalszövege szöges ellentétben állnak egymással és hát soha nem énekelték még cukibban a horror szót.
FKA twigs feat. Shygirl: papi bones
Az év egyik legnagyobb bangerje, ami végképp bebizonyította számomra, hogy nálam FKA twigs képtelen hibázni. Vicces, hogy a papi bones karibi táncslágerként nem is lehetne távolabb a közel tíz éves Papi Pacifytól, amin még Arca-val dolgoztak, de mindkettőért odavagyok.
Shygirl: Come For Me
Kevés albumnál sajnáltam annyira, hogy elment mellettem teljesen, mint a Nymph-nél. Sokkal közelebb áll hozzám ez a sötétebb, elektronikusabb Shygirl, amiből sajnos a lemezre alig jutott.
clipping. & Lauren Bousfield: Bastards
Ha valaha le akarnék jönni a kávéról, ezzel pörgetném fel magam a napra a dupla eszpresszó helyett.
Jockstrap: Concrete Over Water
A kedvenc lemezem ékköve. Egyszerre rendkívül kétarcú a dal a balladai történetmesélésével és a glitchy, elektronikus refrénjével, miközben mégis működik egy kísérletezőbb popszámként, sőt helyenként én még Kate Busht is megtalálom benne. Közben persze baromira filmszerű az egész, főleg azoknál a részeknél, amikor a verze kinyílik és átfordul az instrumentális részbe. Elképesztően szép ez a szám, és azt hiszem, szükségem van egy modern musicalre a Jockstraptől.
Yeah Yeah Yeahs feat. Perfume Genius: Spitting Off the Edge of the World
Ha ezt a számot egy éven belül nem nyúlja le egyetlen film vagy sorozatepizód se apokaliptikus exit songnak, akkor nem tudom, mit csinálnak Hollywoodban.
Perfume Genius: Pop Song
Nagyon visszarepített az ezredfordulóra, amikor mást se hallgattam egy jóideig, csak izlandi indietronicát. Kicsit modernebb, jólfésültebb és kevésbé folkos, mint anno a múm volt. Durva belegondolni, hogy Hildur Guðnadóttir azóta Oscar- és Emmy-díjas zeneszerző.
Son Lux & Moses Sumney: Fence
Még egy dolog, amit az Everything Everywhere All at Once-nak köszönhetünk.
Weyes Blood: God Turn Me Into a Flower
A lemez ugyan nem döntött le annyira a lábamról, mint a Titanic Rising, de ez a szám egyszerűen tökéletes, főleg ahogyan az éterien gyengéd hangszerelésbe belemosódnak a természet hangjai.
headerfotó: Studio Aiza Aperture
