Extázis helyett feloldódás. Meszecsinka: Árnyék (lemezkritika)

A Meszecsinka zenéje látszólag nem változott nagyot, közben mégis radikálisan más lett - de továbbra is egyedi és magával ragadó. Ez a kritika először a Recorder magazin 96. számában jelent meg.

A Meszecsinka előző, 2019-es Állj bele a mélybe albumán jött össze legjobban, amire már régóta törekedett Oláh Annamária és Biljarski Emil. „Rengeteg, a népi hagyományokból, ősi transzzenékből merítő, rockos eszközöket is használó zenekar szeretne ilyen lemezt csinálni, ami elvisz valahova máshova – de csak keveseknek sikerül” – írtuk év végi listánkon. Az Árnyék megtartja a Meszecsinka erős önazonosságát, látszólag nem nagyok az elmozdulások – bizonyos értelemben mégis radikális a váltás.

Eddig a csúcspontokat a nagy elszállások jelentették, most viszont még a legerősebb groove-ok (például a Madárka pompás koszos basszusa) sem törnek az extázisra. A szövegek fókusza a személyiség, az egó feloldása („Szeretnék úgy éldegélni / mint árnyék a szélben / néha eltűnni / mint árnyék a szélben”). Ez pedig nagyon más, mint az extázis, zeneileg is.

Az persze továbbra is igaz, hogy a lemez az alázatos, koncentrált zenészi teljesítménynek és Oláh Annamária énekesnői nagyságának köszönhetően működik.

Előadó: Meszecsinka

Cím: Árnyék

Kiadó: CPL / Nordic

Megjelenés: 2022. június 10.

Kulcsdal: Szélben

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.