Az édesszájú ördög és (nem)dalok. Kee Avil: Crease (lemezkritika)

Sokan próbálkoznak a dalszerűség és az elektronikus kísérletezés összehozásával, Kee Avil, vagyis a kanadai Vicky Mettler az egyik legeredetibb és egyben legjobb a mezőnyben. Ez a kritika először a Recorder magazin 94. számában jelent meg.

Sokszínű, kifejező éneke mellett gitározik (a majdnem egyszerű kísérettől a gerjesztésig), olykor zongorázik; valamint apróra szeletelt, szanaszét tört ritmusokat és meglepő, olykor furi-izgi, máskor sötét és pincemély elektronikus hangokat hallunk debütáló lemezén. A viszonylag redukált eszköztárral Kee Avil rendkívül telített zenét hoz létre.

Ha csak úgy belehallgatunk, akkor elidegenítő, absztrakt kísérletezésnek is hathat, ám ha hagyjuk, hogy a – viszonylag könnyedebb – kezdetektől magával ragadjon, akkor kiderül, hogy ezek sajátos módon tényleg dalok. Nem úgy, hogy a verze-refrén szerkezetet követnék, hanem úgy, hogy követhető, átélhető érzelmi ívük van; az absztrakciók, torzulások, meglepő kanyarok – túl azon, hogy az ilyesmire fogékonyaknak önmagukban is érdekesek – ezt mélyítik el, és az eredmény egy különleges album. 

Előadó: Kee Avil

Cím: Crease

Kiadó: Constellation

Megjelenés: 2022. március 11.

Műfaj: kísérleti dalok

Kulcsdal: saf

8,5/10

Rónai András