Blackened screamo őrület, csúcsformás jazz, a magyarok dadaista halálmetálja, és a legkúlabb páros a gitárzenében. Plusz rég volt ilyen jó új és fiatal igazi rapprodukció itthon.

Kamionos anyarock, feminista punk és abszurdan vicces szövegek: itt van a Macskanyelv első EP-je, amiben a Holnaplányok, a Halott Kígyók vagy épp a Camp Koala volt/jelenlegi tagjai játszanak az imanexperimentről nemrég nevet váltó kkonekoval.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal fiatal rapcsapatok, a jobbnál jobb, néha együtt is koncertező Holdudvar és zïp listái jönnek: az élőzenés hiphopot csúcsra járató zïp csak három számot dobott ki tavaly, de azzal mind nagyot ment (a nyhillel közös Lövőcselekkel különösen), a Holdudvar pedig végre kihozta első igazi albumát, a STEVE JOXLER-t, amit a legjobb hazai lemezek közé is beválogattunk tavaly. (A Holdudvart legközelebb január 18-án láthatjátok a Dürerben; a zïp a Három Hollóban játszik aznap.)

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal az év egyik nagy slágerét jegyző (Feldobom a követ), érettebb lemezen rockoló (IV), Bécsen túl is turnézó, a Klipszemlén taroló, a Parkban feltörekvő tehetségekkel minifesztivált tartó és albumfelvevős tehetségkutató hirdető, a Szigeten is fontos koncertet adó Carson Coma dobosszekcióját, az egyre inkább második frontemberré váló Héra Barnabást és a lomtalanítós punkot kiabáló Gaál Pétert, akik áprilisban az MVM Dome körszínpadán ünneplik majd a zenekar 5. születésnapját.

Gryllus Ábris zeneszerző, grafikus és médiaművész, akinek szerteágazó munkássága rendkívül izgalmas. Farkas Miklóssal sajátos ipari technót játszik a FOR.-ban, amivel Pálfi Gyuri filmjeihez is írt zenéket, dolgozott sokat a Hodworksszel, a Vanissal közös, footworkos, egykori Uffalo Steeznek pedig több klipjét is felkapta anno a nemzetközi sajtó. Tavaly adatalapú, de megrendítő gyászzenét írt Somló Dáviddal a Covidban elhunytak emlékére (Every Day), és egy új szólókislemezzel is jelentkezett az EXILES kiadónál, amit január 20-án a berlini magyar kulturális intézet, a Collegium Hungaricum Berlin meghívására a CTM Vorspiel / transmediale 2024 fesztiválon is bemutat. Miben inspirálta az apaság és miben Kosztolányi verse, mivel emelte meg egy dubtechno legenda a lemezét, és miért nem fogjuk soha hallani a Tinkkel készült hiphoplemezeit? Interjú.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a Budai Pop folytatásában dolgozó Ivan & the Parazolt, akik tavaly életük koncertjét adták a Budapest Parkban, és ennek kapcsán meg is hívtuk Vitáris Ivánt a Koncertsztorik podcastunkba, hogy megbeszéljük, miért ezen a bulin állt vagy bukott a zenekar jövője.

Nagyot bulizó pálcikaemberekkel készült elemelt, rendhagyó animáció az Amoeba és tzapa EP-jének húzószámához. A Still Clubbin’ klipjét itt, a Recorderen nézhetitek meg először.

Paráztatós olasz filmfless és lazygangsta flow, varacskos üszkök, nulla feszülés, és a legászabb house x hip-hop fúzió.

Mit hallgattak 2023-ban a leghallgatottabb zenéket készítő producerek? Hundred Sins, Somogyvári Dániel és ANUBII$ után jön a Co Lee-vel kalandos sorsú gitárraplemezt készítő, Brenkával és BÖBE-vel (korábban meg Beton.Hofival is) zenélő Doór Mátyás, a Co Lee cirkuszos lemezéről ismerős, de a pécsi énekes-dalszerző Kati Wintermansszal és a szintén Wavy-tag Chris Villon magyar nyelvű projektje, a Franko alá is dolgozó SilkSilver, valamint a toldyuuso duó, akik Beton.Hofi élőben, a Parkban forgatott klipje (Motel) mellett a Wavy (Babel) és Co Lee (Cirque de L'Homme) első nagylemezére is adtak zenét, és emellett két saját nagy- és számos kislemezt is kihoztak tavaly, sötét, elektronikus hatású popzenékkel.

Bár jó ideje tudjuk, hogy néhány egyszerű effekttel összetett, akár zenekarihoz hasonló hangzásokat is fel lehet építeni egyetlen szólóhangszerből, azért bátor vállalásnak tűnhet egy másfél órás duplalemezt kiadni hegedűimprovizációkkal. Ez a kritika először a Recorder magazin 110. számában jelent meg.