Az én soraim mindig a legveszedelmesebbek, ha meghallják a gádzsik, egyből beszerelmesednek. Kereteinkből kiláthatunk-e? Függéseinkből kilábalunk-e? Kiszáll az illatom, utána megyek én. Egyszerű ötlet, ormótlan halász-szán, bajnokok reggelije. Görögös basszusgitár, macis dubtechno, pszichogarázs, Mr. Underground. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Az Amoeba az élőhangszeres funk-jazz-soul-hiphop magyar helytartójaként lett ismert, majd írtak egy diszkólemezt, most pedig megint valami újjal próbálkoztak: először dolgoztak külső producerrel. Tzapa egy "három-négy napos kötetlen zenélés" eredményeit kapta meg, majd házibulikon és távmunkában ezekből alakult ki az egyszerűen Amoeba x Tzapa címre hallgató EP. "Úgy gondolom, hogy a végeredmény egy izgalmas ötvözete a hangszeres játék és a loop-alapú, „koszos” sampleres-dobgépes hiphop produkciónak – remélem, a hallgatóság is osztja majd ezt a véleményemet" - mondta Tzapa a Hvg-nek. Ez igaz is, azzal a kiegészítéssel, hogy a Blunt Shelternél megjelent EP elsőre inkább tűnik a hangulatos, egyszerre groove-os és fifikás Amoeba-hangzás egyenes folytatásának, de ha jobban figyelünk, akkor lehet hallani az ehhez közeli, mégis eltérő beatgyártó gondolkodásmód hatását is. Amoeba Facebook, Tzapa Facebook
A Molnár Emese vezette JaMese a jazzes pop, a folk / világzene és az énekes-dalszerző hagyomány háromszögében helyezkedik el. Negyedik lemezük, az Odaát, idebent könnyedebb, mondhatni slágeresebb dalokat és a megszokott formáktól bátrabban elrugaszkodó számokat is tartalmaz. Így például a Némaságban úsznék visszafogott kamarazenének indul, aztán finoman húzó (kb.) pszichedelikus folkká alakul; a Keretek csak énekloopokból épül fel. Bár Molnár Emese énekében van valami elemi könnyedség, a lemez komoly témákat jár körbe: "Nehézségek, traumák, gyász feldolgozása: mindig egy folyamat, amely valahonnan elindul, és sokáig nem látszik, hogy mennyire mélyre vezet. De van út kifelé is, sok-sok felismeréssel és megkönnyebbüléssel. Ezen a folyamaton vezet végig a lemez" - mondta az énekesnő a Lángolónak, ahol dalról dalra is végigvezet az albumon. Honlap, Facebook
AZ ALBUM - egyszerűen erre a címre hallgat T. Danny új albuma. Bár a címe alapján ezt gondolhatnánk, nem az első, de 14 számával, 40 percével valóban az eddigi legnagyobb szabású. Továbbá T. Danny szerint "életem legjobb zenéi lettek, sok munkánk van benne". Ha valaki csak a legnagyobb slágereit ismeri, rögtön az elején meglepődhet, hiszen igényes popzene indul el, fúvósokkal, női kórussal - aztán a második szám már minimálzongorás trap, igaz, angol szöveggel. A következő számban meg rockgitár kerül elő, valamint a VALMAR bőrdzsekije. Ezután jönnek azért az odaverős trapslágerek; aztán egy régisulis blokk kezdődik a Na csumival, míg végül a Szeretsz-e egy romantikus részt vezet be. Utóbbiból amúgy kiderül, hogy "ha én anno nem kezdem el, a rapzenében depizni nem lenne trending" (Szólj rám). Bár sokszor elhangzik, hogy hősünket nem szereti a szakma, azért a fél szakma itt van vendégként: Desh, KKevin, Bruno x Spacc, Ekhoe, Essemm, Tirpa, Manuel. Mi több, hallható egy-egy Orbán Viktor- és Mészáros Lőrinc-idézet is (utóbbi azt vallja be, hogy ő nem egy átlagember). Facebook, Instagram
Ercsé egyelőre nem tart ilyen nagy vállalásnál, hogy album, viszont EP-ket gyorsan hoz ki, a legutóbbi november végén jelent meg, és februárban már követte is a Broke. A négy szám közül nem mindegyik akar többet mondani annál, minthogy pl. "engem nem érdekel semmi, csak a pénz meg a nőm". A záró, 2roo-val közös szám már érdekesebb, ahogy csúszik szét, de az igazi nagy dobás a nyitó dal. "Őcsényben minden este szól a furulya" - tudjuk meg belőle, és egy rövid furulya-loop a meghatározó motívum; Ercsé ügyesen építi az autotune-os ének-rapbe egy-két népzenés jellegű frázist. Nyilvánvaló, mi az előzménye a trapslágerek történetében, de attól még üdvözlendő fejlemény ez a hazai színtéren. Instagram
Steknika utoljára 2021 nyarán adott ki egy beat tape-et, arról azt írtam, hogy a jazzes-hangmintás-bólogatós instrumentális hiphop átlagánál jóval dallamosabb és egyben kísérletezőbb is. Az elmúlt egy év termését bemutató Practice - látszólag szerénykedő címe ellenére - szintén kiemelkedik a tömegből az izgalmas ötletek nagy száma miatt, legyen szó meglepő vágásokról, ritmikus kattogásokról, textúraként használt zúgásokról stb. Pl. a Simple Idea egy akadozó gitárt alkalmaz, ami főleg jobboldalt szól, aztán minden frázis végén balra is bekukkant; közben középütt látszólag oda nem illő ritmusban zörög egy ismeretlen tárgy - és a legfurább, hogy egész mégis jól működik bólogatós nyugihiphopként is. Ha nem is ennyire radikálisan, de a 18, egy-két perc közötti szám mindegyike nyújt valamit, amire rá lehet csodálkozni. Facebook
Töki és Leap is a dubstep, a dub és a basszuszenék keresztmetszetében alkot. Közös EP-jükön a közös szám, illetve Töki darabja dubos dubstep / dubstepes dub, vagyis a mélyebb dubstep eszközei olyan megoldásokkal találkoznak, amik közelebb állnak a jamaicai gyökerekhez. A nyitó, egyedül Leap által jegyzett szám is használ sok mindent mindkét műfajból, de törésekkel, izgalmas apró hangocskákkal szórja meg ezeket, miközben megmarad a zene húzása is. A Duna EP egy új, Vrama által vezetett kiadó első megjelenése: a Macrocell Records célja közép-kelet-európai feltörekvő dubstep-producerek felkarolása, illetve bulikat is várhatunk tőlük. Leap Facebook, Macrocell Facebook
Legutóbb Ephilexia néven jött ki Károlyi Gábor egy lemezzel, februárban ismét a Chainsaw For Birthday alteregóját használta a Phlegethon című EP-hez. Ez ismét egy súlyosabb, szinte végig metalos hangzású, erősen a basszusgitárra támaszkodó zene, aminek azért a posztrockhoz is sok köze van, illetve matekosabb trükköket is alkalmaz. A fő újdonságot a téma jelenti (bár instrumentális zene esetén ez nehezen megfogható, hogy a címeken túl miben is jelenik meg): "a görög mitológia mindig is közel állt a szívemhez, hát miért ne lehetne ez a zenében is inspiráció?" - olvasható ebben a posztban. Facebook
Udvari Viktor saját nevén a kísérletezőbb zenéit hozza ki - szemben a bulis house-zal nemzetközi sikereket arató Capeesh Society alteregóval -, legutóbbi kiadványa pedig új műfajba kalandozik. A Loops for Mr. Underground - TOOLS már címével is mutatja, miről van szó. Valójában azért az erősen ütősközpontú, a ritmusszekción kívül alig valamit tartalmazó számok nem csak simán DJ toolok. A legjobb a TOOL C1, amiben mind a sajátosan pulzáló-mormogó basszus, mind a szinti pad szinte el van dugva - mégis benne van a számban a funk. A záró TOOL D1 pedig a poliritmikusságnak és (más Udvari-kiadványokról is ismert) kollázsszerű bejátszásoknak köszönhetően kelt sűrű hatást. Facebook
Korábban írtunk már Zemar Kambas a dubtechno és a house között mozgó zenéjéről. Pont ezt a határmezsgyét szokta megcélozni a Phonoda kiadó is, így nem véletlen, hogy náluk jött a DJ/producer új EP-je. Két hosszú szám, amik a változatosság helyett a hipnotikus lebegést helyzik az élőtérbe. Facebook
Mt. Saint Michel tavaly ősszel adta ki legutóbbi, a garage ritmusokat baljóslatú ambienttel keverő lemezét. Két idei kiadványa mintha annak két összetevőjét választaná szét. Az újabb Hyper meglehetősen sötét, de azért táncos garage; igaz, vannak azért nyomott szintiszólamok, ismeretlen erejű zörejek, az időnként előkerülő, szinte euforikus szintitémák pedig el vannak távolítva, mintha valahonnan máshonnan, talán elérhetetlen helyről szólnának. A felhasznált énekhangok is jól illeszkednek ebbe a világba. A januári In Peace You Will Find viszont mellőzi a dobokat; leginkább dark ambientnek mondható, erős drámai és narratív jelleggel, időnként környezeti felvételekkel, zenei idézetekkel. Ha nem is a szó hagyományos értelmében, de kifejezetten filmszerű, bár az kérdéses számomra, hogy pszichothrillerhez vagy -horrorhoz illene-e jobban. Az utolsó előtti szám mintha némi megnyugvást kínálna, de a zárás leszámol az ilyen hiú reményekkel. Soundcloud
Szintén az erős drámai hatás a legfontosabb yibai EP-jén. Nagyjából ipari IDM-nek lehetne nevezni a zenét; néha kifejezetten szép, vagy akár kedves, máskor baljóslatú szintik találkoznak keményen kopogó dobokkal-basszusokkal, amik hol közelítenek a szabályosabb breakbeatekhez, hol szaggatottak, zaklatottak. A hangdizájn is jó, de igazán yibai drámai érzéke teszi hatásossá ezt a bemutatkozást. EXILES Facebook
Rónai András
