Hangtájképek hegedűvel. Kézdy Luca: Unseen Landscapes (lemezkritika)

Bár jó ideje tudjuk, hogy néhány egyszerű effekttel összetett, akár zenekarihoz hasonló hangzásokat is fel lehet építeni egyetlen szólóhangszerből, azért bátor vállalásnak tűnhet egy másfél órás duplalemezt kiadni hegedűimprovizációkkal. Ez a kritika először a Recorder magazin 110. számában jelent meg.

De Kézdy Luca második albuma simán megugorja a lécet; végig leköt, elrebbenő hangulataival, fokozatosan felépülő dallamaival, vagy fókuszáltabb, akár jazzes vagy folkos ízeket is behozó, olykor rockos erőket is megidéző szólóival.

Nem fél a fura effektektől, akár a disszonanciától sem; és még nagyobb bátorságot mutat abban, hogy hagyja kibomlani a hosszú, látszólag eseménytelen részeket is, amik megkövetelik (és meg is hálálják) a figyelmet.

A zene tökéletes párhuzamát adják Kézdy első önálló kiállításának festményei (az egyik a borítóra került). Ezek is kevés eszközzel dolgoznak, látszólag absztraktak, mégis erős érzelmeket, hangulatokat ragadnak meg, mi több, szinte figuratívak – ami a lemezre visszafordítva azt jelenti, hogy bár a „hangtájkép” jó jelző, gyakran van valami a dalszerűségből is ebben a zenében.

Előadó: Kézdy Luca

Cím: Unseen Landscapes

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2023. november 5.

Műfaj: hangtájképek hegedűvel

Kulcsdal: Breeze

8/10

Rónai András

(headerkép: Baltay Levente)

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.