Bocs h feloszlottunk. Holnaplányok: Bocs h élek (lemezkritika)

A feminista punk és a magyar avantgárd véletlen találkozása egy boncasztalon. Ez a kritika először a Recorder magazin 100. számában jelent meg.

A Holnaplányok úgy definiálta a zenéjét, mint feminista avantgárd punk rock, ami pár dalukra, mint például a tényleg punkosabb Kutyád legyekre igaz is, de más számokban sokkal inkább a nyolcvanas évek klasszikus magyar underground hangzása köszön vissza. A Kontroll Csoport, az URH, nomeg a Bizottság, akikre még utalás is van a Hülye vagyok szövegében.

A témáik viszont nagyon tipikusan maiak voltak, erős feminista fennhanggal, hol viccesen tálalva (Tesztoszteron karambol, Rekviem egy szoftboiért), hol pedig a témához illő csontbamarkoló nyomasztással, mint az erőszaktevők szemszögéből íródott Romantikus erőszak. Mindezt nagyon garázszenekaros tálalásban tolták és a mondanivaló egyértelműen fontosabb volt, mint a zenei tudás, de ez a punkban egyrészt nem újdonság, másrészt pont ez adta az egész élét.

A múltidő használata szándékos, a 2019-ben indult zenekar ugyanis 2021-ben már fel is oszlott, ezt az anyagot pedig ezután, közösségi támogatással rakták össze, részben újra felvett, részben kiadatlan számokkal, korrekt emléket állítva a rövid életű projektnek.

Előadó: Holnaplányok

Cím: Bocs h élek

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2022

Műfaj: avantgárdpunkunderground

Kulcsdal: Bocs h élek

7/10

Frank Olivér

Headerfotó: Gyarmati Lili (Lilies Are Poisonous Photo Studio)

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.