Ádi és az emberek – Ilyen volt Beton.Hofi és Hundred Sins a Budapest Parkban

Szakadó esőben és euforikus hangulatban zárta le második lemeze, a Playbánia korszakát Beton.Hofi a Budapest Parkban. Fotógalériánk.

Tavaly valami egészen különleges, felemelő élmény volt az első Beton.Hofi-koncert, és egyben az I. Országos Citromail Gang Találkozó a Budapest Parkban, ahol beért a sokéves építkezés, és a szövegeket teli torokból együtt üvöltő tömeg a főhőssel meg a színpadra invitált barátokkal-zenésztársakkal és a paprikáskrumpli-bográcsozással olyan közösséget teremtett, amiről nem véletlenül írtuk, hogy több volt ez, mint koncert: Hofi részéről a nagy megérkezés, a közönségnek pedig kollektív, generációs traumafeldolgozás.

Ezzel szemben a Playbánia korszakát lezáró Slaybánia nem volt más, mint egy szimpla koncert, de pont ezért tudott akkorát ütni. Gigantikus Bagira, spanoknak épített lelátó, és egyéb díszletek most nem voltak, csak egy autó a közönség közepén, ahová relatív az elején Beton.Hofi ki is mászott-úszott klipet forgatni, és volt élő klippremier is (az Óceán tunéziai sivatagban forgatott videója) a koncert felütéseként, de amúgy most kevesebb volt az extra körítés, ami nem is hiányzott, mert így nem is állt semmi Ádi és az emberek közé, és volt egy közvetlen, "kijövök a kifutóra, bemászok a tömegbe és együtt vagyok veletek" hangulata a bulinak.

A Balkán Freestyle erős felütés volt, a Kovács Gerri gitárjátékával kísért Árvahouse pedig tökéletes zárás, a kettő között pedig jöttek kevésbé egyértelmű, de szuper választások a comic sinsről (Anakonda, Fruit Ninja), a nagy slágerek a Playbániáról, és természetesen volt óriáspogó is a Bagirára. Ha tavaly a megsemmisülésre készült a koncert előtt lebetegedő, a Parkot lázasan lehozó Beton.Hofi, aki a gyorsan befutó pályatársakhoz hasonlóan többször is beszélt arról, milyen nehéz egyáltalán felfogni ebben a rapid tempóban, hogy mi történik az emberrel, akkor a Slaybánia mintha a feldolgozás pillanata lett volna. Egy sokkal könnyedebb, görcsmentes élmény, legalábbis erre lehetett következtetni például abból, amikor a Hard Reset egyik verzéje alatt Ádi elégedetten, cseppnyit meghatódva szétnézett, és magába szívta az élményt, ahogy tízezer ember tombolva ugrál a zenéjére.

Előtte tökéletes felvezetés volt Hundred Sins show-ja, aki élőben ügyesen forgatta meg egy kis metalcore-ban a veretős-harsány elektropopot. Hegedű, dob, gitár, plusz egy laptop volt a felállás, minden számban jöttek a vendégénekesek (Kolibrivel a Fuss, Miller Dáviddal a Gyöngyhajú lány volt a csúcspont), akik tiszta fehérbe öltöztek, talán azért is, mert Hofi Slaybániáján fekete volt a dresscode. Hundred Sins maszkos angyalként lépett színpadra, aztán hamar letépte a szárnyait, néha (kicsit halk) torzítóval énekelt/ordított is, és olyan felszabadultan buliztatott, hogy még a zuhogó esőben is átragadt a jókedv mindenkire. A koncerteket, és ezt a szuper hangulatot Kósa Zsolt örökítette meg fotókon.

KOLLEKTÍV, GENERÁCIÓS TRAUMAFELDOLGOZÁS – ILYEN VOLT BETON.HOFI TAVALY A PARKBAN

Hundred Sins

Beton.Hofi