David Bowie ugyan tegnap, 2016. január 10-én, 69 éves korában, másfél évnyi rákbetegséggel való küzdelem után elhunyt, de velünk lesz örökké. És velünk is volt folyamatosan, a Recorder több mint ötéves történetének ő volt az egyik leggyakoribb szereplője - összegyűjtöttük róla szóló cikkeinket.
Még csak három napja, hogy örülhettünk önmagához hűen, egész pályájára jellemző módon ezúttal is teljesen új arcát mutató Blackstar című albumának, ami a korábbi, 2003 és 2013 közötti tíz év szünet után, totális meglepetésként kiadott 2013-as nagylemezt (The Next Day) követte, amit meg szintén január 8-ai születésnapján a semmiből vezetett fel egy új dallal. Azóta - bár 2003-as szívinfarktusa óta csak elvétve, egy-egy dal erejéig, vendégként állt színpadra, és ma már tudjuk, hogy legkésőbb 2014 nyarától, betegsége miatt sem tervezett turnét. A koncertezést leszámítva azonban kifejezetten aktív volt, klipekkel (The Stars (Are Out Tonight), The Next Day, Valentine's Day, Love Is Lost a James Murphy-féle remixben), sok más vonatkozásban (például bemutatta száz kedvenc könyvét, Louis Vuittonnal kalandozott, megszólalt a skót népszavazás előtt, de még a világűrben is játszották világűrről szóló dalát) folyamatosan szerepelt a hírekben.
2014-es életműösszegző kiadványain (Nothing Has Changed), mint utólag kiderült, már a következő albumának meghökkentő hangzását előlegezte meg két friss dallal, amit aztán 2015-ben szintén titkos lemezfelvétel követett, év végén pedig új dalok (a friss lemezt először egy sorozat főcímzenéjeként, részletében felvezető Blackstar, majd a még annál is jobb Lazarus) harangozták be azt, hogy a legnagyobb hatású popzenész 69. születésnapján, azaz 2016. január 8-án a teljes Blackstar album is megjelenjen.
Bowie-ról persze nemcsak akkor írtunk, ha aktualitás történt körülötte, az elképesztő hatású életmű adott apropót ezen túl is. Amikor a popzene asztrológiai vonatkozásait vizsgáltuk, Bowie volt a tökéletes Vízöntő-példa, Legutóbbi válogatáslemezének címére reflektálva - Nothing Has Change - megpróbáltuk megtalálni a külsejét jellemző öt legnagyobb átváltozását 1970-től 1997-ig, végiggondoltuk, hogy a pazar életműben melyik az a top 12 lemez, amit mi a legnagyobbra tartunk. A legnagyobb Bowie-közhely, hogy ő a popzene kaméleonja: ez nyilván így van, így átvettük legnagyobb zenei újrakezdéseit is. Bowie, mint öltönyös stílusikon? Naná! Bowie előtt tisztelgő szürreális, egyórás film a Soulvax-től? Itt van az is! Bowie és Mick Jagger kapcsolata? Bowie mestere? Scott Walker! Zenészek, akiknek modell a párjuk? Bowie és Iman. És még mindig nincs vége: 1973-as ritka tévéfelvétele, van egy híres magyar zenészekből álló, alkalmanként koncertező tribute-zenekar, a The Starmans, munkássága előtt tisztelgő tisztességes feldolgozáslemez (We Were So Turned On), 2011-es remix ep, Bowie 2001: A Space Oddity remixfilm, a 2011-es, Bowie-nak szentelt egész nap összes cikke egy helyen.
A hetvenes évekbeli csúcskorszakából részletesen foglalkoztunk az Iggy Popnak készített korai szólólemezek keletkezési körülményeivel, ugyanebből az időszakból a Berlinben töltött éveivel, illetve azzal, hogy hogyan született a "Berlini trilógiának" nevezett három album (Low, "Heroes", Lodger), az időben visszafelé haladva részletesen bemutattuk az 1976-os Station To Station albumot, annak 2010-es újrakiadásakor, aztán a dalszerző-előadó legkorábbi éveit is kitárgyaltuk, azt, hogy a hatvanas évek közepétől hogyan lett Davie Jones-ból David Bowie.
És persze Bowie-val nem beszélhettünk, de olyanokkal igen, akik ismerték és dolgoztak vele, például Mike Garson zongoristával, aki 1973-tól, az Aladdin Sane albumtól gyakori billentyűse volt, a Moog zenekar egy egykori Bowie-producerrel, Ken Scott-tal dolgozott, Glenn Hughes Deep Purple-basszusgitáros-énekes pedig azt is elmesélte, hogy milyen volt az, amikor David Bowie nála lakott négy hónapig 1975-ben.
