71 éves korában, hosszú betegség után hunyt el a punkfunkjazz-legenda.
Épp a héten írtuk meg, hogy ma, csütörtökön a Hajón koncertezik a no wave másik emblematikus alakja, a poszt- és art-punk, a spoken word és még ezer más súlyos stílus központi figurája, Lydia Lunch, de azóta egy szomorú hír is érkezett James Chance-ről, aki vele együtt alapította a Teenage Jesus and the Jerkst még 1976-ban. Az énekes-szaxofonos csak rövid ideig játszott a new wave-vel szemben lázadó, zajos-disszonáns no wave egyik nagyhatású zenekarában, és 1977-ben már sajátot alapított James Chance & The Contortions néven, amelynek funkból, jazzből és punkból gyúrt, ellenállhatatlan zenéjével lefektette a diszkópunk alapjait.
„Mintha James Brown a pokol tornácán táncolna” – írta egyszer róla a Variety. „Contort Yourself című, 1979-ben több változatban is kiadott dala a diszkópunk egyik slágere, nélküle nem ilyen lett volna az LCD Soundsystem, a Rapture vagy a !!! sem” – írtuk róla mi, amikor először lépett fel Magyarországon, 2016-ban, az A38 Hajón.
Ezt pedig már maga Thurston Moore, a Sonic Youth alapítója mesélte a Recordernek, amikor sikerült elcsípnünk egy interjúra szintén Hajós, 2015-ös koncertje előtt: „A no wave egyszerre zajlott a punkkal, és amikor 1976-ban New Yorkba költöztem, ezek a zenekarok már léteztek. Egyet-kettőt láttam is kiállításokon zenélni, de ekkor még nem vettem őket túl komolyan. Nekem akkor ez a zene még távoli volt. Ezek a zenekarok mindent leszartak, nem tudtam kötődni hozzájuk, inkább a Television és Patti Smith érdekelt. [...]
Aztán megjelent Lydia Lunch az 8 Eyed Spy-jal, és ekkor talán már nem is no wave-zenekarok voltak ezek, hanem poszt-no wave-zenekarok. Na, ekkor már imádtam őket, az 8 Eyed Spy varázslatosan jó volt. Össze is barátkoztam velük, Lydiával, James Chance-szel meg a többiekkel (Moore szervezett no wave-fesztivált is 1981-ben – a szerk.). Részben bánom, hogy korábban távolságot tartottam tőlük, ma már azt kívánom, hogy bárcsak többet lógtam volna velük ekkoriban, ugyanakkor meg azt is gondolom, hogy valószínűleg belekeveredtem volna bizonyosok zűrös helyzetekbe is. Sok-sok drog és sok őrültség lengte be a munkásságukat.”
STEVIE WONDER, SÚLYOSABBAN – A PUNKFUNK ÉS A MUTÁNS DISZKÓ TÖRTÉNETÉRŐL ITT ÍRTUNK
A káoszos szaxofonjátékáról, punkos énekéről, széttört, funkos ritmusairól és csípős humáráról ismert Chance híresen vad koncerteket adott, gyakran össze is verekedett a közönségével. A Contortionist szerepelt Brian Eno 1978-as no wave válogatásán, a No New Yorkon, a következő évben pedig kihozták debütáló nagylemezüket, a jazzpunkosabb Buy-t a mutáns diszkó kulcskiadójánál, a ZE Recordsnál, mielőtt év végén feloszlottak volna. Off White című lemezük már James White & The Blacks név alatt jelent meg, a '82-es, pompás című Sax Maniacre pedig teljesen új felállást grundolt a főhős.
Később Chance sokat turnézott az újjáalakult Contortionsszel, de 2019-ben már egészségügyi gondjai miatt félbeszakadt az európai turnéja. Aztán jött a covid és vele egy sor családi sorscsapás: édesapja, aki fedezte az egészségügyi ellátásának a költségeit, meghalt, édesanyja öregek otthonba került, és partnere, Judy Taylor is elhunyt.
Chance számára a testvére indított közösségi finanszírozási kampányt, és ő is számolt be arról szerdán, hogy a zenész évek óta tartó súlyos betegeskedés után, de békében hunyt el kedden, New York-i otthonában, a családja körében.
