„Az a kibaszott öltöny nem áll jól, nem akarok többet a világtól!" – énekelte a Junkies 1997-ben. „Kétoldalt hasított a vékony csíkos Zoot zakóm..." – így a brit The Who, három évtizeddel korábban. Hát igen: egy metálbanda valóban furcsán mutatna rendesen felöltözve, pont úgy, ahogy egy mod- vagy soul-zenekar szakadtan. A popvilág jin-jangjában minden bőrdzsekire jut egy zakó, ahogy minden szakadt farmerre egy élre vasalt nadrág. Mi most hagyjuk a hanyagokat, koncentráljunk a jólöltözöttekre. „Lenni annyi, mint megjelenni" – mondta annak idején Beau Brummell, a XIX. századbeli divatfi (akinek egy amerikai zenekar fel is vette a nevét.) Tekintsük át röviden a Recorder magazin hetedik számának fókusztémáját adó divat és zene vezérfonalán, hogy kik követték Brummell példáját.
Az első öltöny-fétisiszták a zootie-k voltak. A negyvenes évek Amerikájában a színesek, mexikói bevándorlók úgy bizonyították, hogy megcsinálták magukat, hogy nagyon felöltöztek. Egy buggyos nadrágos, túlméretezett zakójú zoot öltöny anyagából két másik is kijöhetett volna – viselője így hirdette, neki erre is telik. A zootie-k számára 1942-ben jött el a rossz világ. A háború miatt mindennel spórolni kellett, az öltönyhöz használható gyapjú mennyiségét is szabályozták. Azért nem estek kétségbe, tudtak találni olyan fekete-szabót, aki jó pénzért szemet hunyt a tiltás felett. Persze komolyabb tétje is volt a zootie-ságnak. Szabadságon lévő katonák járták az utcákat és verték őket hazafiatlan ruháik miatt. Szaporodtak az összecsapások, a zoot suit rebellió kicsit már a hatvanas évek fekete polgárjogi mozgalmait vetítette előre (talán nem véletlen, hogy Malcolm X is zootie-ként kezdte). A stílust sok jazz sztár is átvette, a legnagyobb zootie ikon mindmáig Cab Calloway. Hozzá kötődik a trend csúcspillanata, az 1943-as Stormy Weather című film, ahol az énekes hófehér zoot öltönyben és passzoló cipőben pompázik. A zootie-k aztán eltűntek, de a stílus időnként felbukkant egy-egy rövid reneszánsz erejéig. A Who még mod korszakában (The High Numbers néven) énekelt a ruhadarabról (Zoot Suit), az új romantikusok mindent felvettek, miért lett volna pont a bő öltöny a kivétel, Kid Creole meg szafari stílussal vegyítette az imázst. 1987-ben aztán Janet Jackson idézte meg Cab Callowayt és a zootie aranykort Alright dalának klipjében.
Amerikában már rég lecsengett a zootie-láz, mire Angliában megjelentek a teddy boyok. Munkásgyerekek voltak, rockabilly-t hallgattak, de hozzá elegánsan öltöztek. Nevüket is kedvenc ruhadarabjukról, az edwardiánus öltönyről kapták. Pedig azokat nem nekik tervezték. Konzervatív Savile Row-szabók próbálták a VII. Edward korabeli elegáns dandyk stílusát újra divatba hozni a háború után – csak épp a kölkök eltérítették a trendet és kisajátították maguknak.
A hatvanas évek első fele szintén az öltöny jegyében telt el. A beatkorszak kötelező darabja volt, a Beatles is erre cserélte hamburgi korszakában viselt bőrszerkóit. A teddy boy-okat pedig a modok váltották fel Angliában. A londoni Sohóban élő olaszoktól lestek öltözködési tippeket, a zootie-kkal ellentétben náluk már a szűk és feszes öltönyök dívtak. A divatlaphuligán modok és riválisaik, az egyszerű, bőrdzsekis rockerek összecsapásai mindig hálás témát szolgáltattak az újságoknak. Az egyik fővezér, a Who gitáros-vezetője Pete Townshend brit zászlóból szabatott zakót magának, a lobogó ezen újszerű felhasználásával máig érvényes rock-divatot teremtett. Állítólag több szabót is felkeresett, míg végre talált egyet, aki megvarrta neki. A Savile Row-ról elzavarták, hogy nem gyaláznak nemzeti jelképet.
A hibátlan hang mellett az öltöny tette (illetve teszi most is) a soul-énekest. Főleg a külön sárm-iskolát fenntartó Motown helyezett erre nagy hangsúlyt. A magas, vékony Temptations fiúk voltak a fő kirakatbábuk – első fellépő szettjük (zöld sharkskin öltöny, zsabós fehér ing), ma már a Motown múzeumban díszeleg. A country egyik legfontosabb alakját pedig Nudie Cohnnak hívták. Az ukrán emigráns szabó kristályokkal, hímzéssel díszített öltönyeit, cowboy szmokingjait, lamé ruhakölteményeit viselte Glen Campbelltől Hank Williams-ig mindenki, Elvis Presley és Gram Parsons még lemezborítón is Nudie-suit-ban feszített.
NÉZD MEG ÖLTÖNYÖS MAGYAR ZENÉSZEKRŐL KÉSZÜLT FOTÓGALÉRIÁNKAT IS!
Aztán jöttek a hippik, a kaftánok meg a pszichedelikus ingek, és hirtelen ciki lett elegánsan felöltözni. A prog rock, a glam rock, a diszkó és a punk is alapvetően öltönymentes volt, persze azért akadtak kivételek. Marc Bolan hordott csillogó, flitteres zakókat, Bryan Ferry az évek során fokozatosan alakult át paradicsommadárból csokornyakkendős úriemberré. A diszkó-öltöny általában hófehér volt, nyakkendő nélkül, nagy galléros, csiricsáré inggel, nyaklánccal. Vagy épp fekete inggel és fehér mellénnyel, ahogy Tony Manero hordta a Szombat Esti Lázban. A stílusikon David Bowie bebarangolta a divat-galaxis minden zeg-zugát, de az öltönyökhöz mindig megbízhatóan visszatért. 1974-es turnéján világoskék Yves Saint Lauren darabot viselt, 1983-ban pedig rikító citromsárga öltönyben pompázott. Lemezborítóra is került mindkettő.
Bár a punk a szakadtságot hirdette, Johnny Rotten azért merített a teddy boy imázsból. Az új hullámosoknál a keskeny nyakkendők mentek, Elvis Costello és csapata pedig valamiféle eleganto de turo vonalat igyekezett megvalósítani. A punkból kinövő, a jamaikai rude boyok stílusát nyúló 2-Tone már kifejezetten a hanyag eleganciára helyezte a hangsúlyt, a Specials és a Madness kabalafigurája egyaránt egy tonik-öltönyös alak volt. És a „vissza az öltönyökhöz!"-jegyében támasztotta fel a mod mozgalmat is az évtized végére Paul Weller.
A hatvanas évek nálunk is öltönyben kezdődött – az Ifiparkban egy Rajnák nevű felügyelte a rendet, és küldte haza átöltözni, aki elfelejtett nyakkendőt kötni... Később aztán Fenyő Miki őrizte a lángot. A Hungariának 1975 körül volt egy öltönyös Beatles-korszaka, aztán jött a rock and roll nosztalgia. A profi műsorhoz autentikus jampi szerkók is kellettek, de akkoriban még nem úgy ment, hogy jön egy stylist és hozza a ruhákat. Fenyő Szikorával és Dolly pasijával járta be Újpestet, becsöngettek öregekhez, van-e régi zakó, öltöny eladó. Befestették a harminc-, negyvenéves cuccokat, aztán mehetett a rock and roll show. Elveihez menedzserként is hű maradt, a második lemez idején ő rázta gatyába – illetve, gallér nélküli Beatles öltönyökbe – a Step együttest.
A nyolcvanas évek elején az új romantikus zenekarok voltak a menők. Spandau Balleték a világ összes sálát és kendőjét a nyakukba csavarták és iszonyatosan divatosak voltak egy ideig. Mikor kezdett lefutni a mozgalom, gyorsan felfedezték magukban a soul-férfit, Arábiai Lőrinc jelmezeiket is Armani öltönyökre cserélték. A sheffieldi ABC viszont már eleve elegánsan kezdte, kizárólag gépben nem mosható arany-szmokingokban léptek színpadra, Minden bizonnyal ők voltak az angol vegytisztítók kedvenc zenekara. A Duran Duran-srácok pedig még yachtozni is világoskék és banánszínű dizájner öltönyökben mentek (Rio című daluk klipje alapján legalábbis).
OLVASD EL, HOGY MIÉRT HORD ÖLTÖNYT FRENK, KRSA ÉS PONIKLO IMRE!
A kilencvenes években az acid house, a grunge, a hiphop megint csak jól megvolt öltöny nélkül, és kicsit furcsa módon, a főleg hatvanas évekbeli hagyományokra építő britpop is – leszámítva mondjuk a Menswear piperkőc énekesét, illetve egy-egy zakót a Blur basszusgitárosán vagy a Gene énekesén. Az öltöny azonban elnyomhatatlan ruhadarab a popzenében is. A kétezres években az „új rock forradalom" dobott felszínre elegáncsoskodó fazonokat, elég csak a Hives-ra, az Interpolra, a Franz Ferdinandra vagy a Killers-re gondolni. Ezek a zenekarok (és a nyomukban gombamód elszaporodó főleg brit formációk) ahogy a zenében is a poszt-punkhoz nyúltak vissza, úgy öltözködésben is a Jam-féle módit, vagy Elvis Costello tweed-zakóit tekintették mintának. Mindig visszajutunk a popzene ötvenes-hatvanas évekbeli alapjaihoz, és ez az öltözködésre is igaz, pláne az öltönyökre. Kétség sem fér hozzá: ha most kevesebb sztár is forog az elegancia jelképében, hamarosan el fog jönni az idő, amikor újra az öltöny lesz a sikk.
Fábián Titusz
