Nincs még egy ilyen faj, ami ennyire fél. Velem olyan egyszerű lesz minden sóhaj. Fox Mulder a szomorú ugrálóvárban. Esik az eső, ázik a heveder. MC Szűkszavú, malmői álmok, transzcendens hullámok. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Pálinkás Tamás (ex-IHM, Tej) vezette Nagyúr 2021-ben adta ki első EP-jét, 2022 novemberében pedig megjelent az első nagylemez, a Szemét. Néha furarocknak nevezik magukat, a hosszabb önjellemzés pedig ez: "dalok kellemetlen igazságokról, intoleranciáról, Borsod és a Moszkva tér elégéséről". A Nagyúr sajátos hangját nyilván nagy részben köszönheti Pálinkásnak, de ezen túl fontos az is, hogy szélsőségeket tudnak egyben tartani: a zene az egészen rádióbarát pop-rocktól a fifikásabb témákon át a metalos szélsőségekig mozog, a szövegek is komoly hangulati-gondolati íveket járnak be. Jellemző például a Sírjból ez a sorpár: "Van az az arc, amit akkor vágnak, hogyha jól megy / van az az ér, amit meg akkor, hogyha rosszul." Ahogy Beck Zoltán mondta a Recorder évösszegző sorozatában: "Kemény lemez, de nem kegyetlen. Nem akarja megfojtani a hallgatóját, de azért zihálsz a végére rendesen." (A cikk címe a Túl rövid című záródalból származik.) Facebook
Filo itthon az elsők között hozott pop-punkos elemeket a kortárs R&B-be / trapbe. Biztos?! című EP-je - ami a 2022-es második albumot követi - pedig már elsősorban pop-punk, legalábbis ami a kíséretet illeti; közben viszont az énekben nem csak az Autotune mutatja a kortárs hatást, hanem a dallamvezetés is két műfaj, megközelítés érdekes, jól működő keveréke. Instagram
Több konceptuális-kísérletező Donau-lemezről volt már szó a Recorderen, a legutóbbi, 2020-as kiadvány egy "kísérleti mise" volt. Ezekhez képest a Drömmar i Malmö szinte hagyományosnak mondható; a számok egy része kifejezetten kedves és szép, repetitív és dallamos instrumentális zene. Igaz, másik részük visszafogott ritmusokra, elnyújtott szintidallamokra és/vagy zúgásokra épülő (mondjuk) ambient. Ezek dramaturgiailag jól kidolgozott módon kapcsolódnak össze, és a végére is maradnak meglepetések. Facebook
Sokáig sűrűn érkeztek az Új Bála-lemezek, a Letters Are Weird To Look At viszont nemcsak abban tér el a korábbiaktól, hogy nyár óta kellett várni rá. Továbbra is koszos dobok és furán, sokszor viccesen megfacsart-kitekert szintik szólnak, de most (ebben az előző EP-t folytatva) kifejezetten lassú a tempó és ritkás, redukált a zene. Nem is csak arról van szó, hogy kevés a hang, sok az üres tér, hanem sokszor az azt érzést kelti a zene, mintha a szintiknek, doboknak küzdeniük kellene valami ellen - beindulnának ők rendesebben is, csak nem bírnak, és mindig újra meg újra neki kell veselkedniük. (Különösen látványos ez például a Gegenpressing című számban.) Korábban rendszeresen azt írtam az Új Bála-kiadványokról, hogy a maguk módján igazán szórakoztatóak - ez valamennyire igaz most is, de ebben a kazettában van valami sajátos szomorúság is. Egyébként vicces önjellemzés helyett most egy Bartók Imre- és egy Fox Mulder-idézet olvasható a kísérőszövegben. Facebook
MC Szűkszavú annyira az, hogy meg sem szólal, így nem is MC, hanem producer. Böcek című beat tape-je kifejezetten szórakoztató és érdekes. Vannak rajta amolyan rendes bólogatós számok, keményebb és groove-osabb, illetve billegősebb, kattogósabb darabok. Sőt, néha még a zenében is humorizál, és olyankor tényleg vicces.
Mint arról már volt itt szó, 2022 végén hirtelen meglepően sok élő felvétel jelent meg. A Free Sequence kiadó Transcendent Waves címmel rendezett estet még októberben, és Zsüja koncertjének felvétel meg is jelentették. Ez az egyik legjobb ambient (és nem csak itthonról), amit mostanában hallottam. A majdnem egyórás felvételnek parádés a felépítése: lebegő ambientnek indul, hullámveréssel, madarakkal, éteri szintikkel. Ezután olyan apró lépésekkel komorul el, hogy az ember egy ideig észre sem veszi, hogy aztán rádöbbenjen, hogy már egy ideje jóval sötétebb, baljósabb tájakon járunk. Ezután pedig jön a szintézis (egy részében a háttérben elfojtott dobbal), ami ez is, az is, illetve sem ez, sem az, hanem jóval megfoghatatlanabb annál, minthogy egy szóval ("nyugis", "sötét" stb.) leírjuk. (A cikket nyitó kép ezen a fellépésen készült, Bernáth Péter fotója.) Facebook
A horhos októberben jelentette meg első olyan lemezét, ami csak vinylen érhető el. Az év végén adott koncertjük egy-egy, ezen is hallható számmal kezdődött és végződött, a kettő között pedig a Bajdázó Amerre fut című számának átdolgozása hangzott el. A "rövid, de sűrű trafós koncerten" Gugyella Zoltán - Németh Róbert - Győrffy Ákos volt a felállás, és értelemszerűen kicsit közelebb állt a zene a megszokottabb hangzásokhoz, mint egyes (ennél redukáltabb) stúdiófelvételeken. Facebook
Szintén nagyrészt élő felvételekből áll a Psychedelic Source Records évzáró válogatása, ami a címével az eljövendő békében reménykedik. A számok egy része a kiadótól megszokott elszállós, pszichedelikus jammelés (Slight Layers, Satorinaut), de van itt más is. A microdosemike a bemutatkozó lemezén is hallható közel-keleti-balkáni-jazz-funk-stb. zenét itt még szörfös hatásokkal is kiegészítette; a Planet Harakiri fifikás jazz-rock-funk; a budapesti székhelyű, nemzetközi tagságú Come And See pedig gyakorlatilag egy romantikus dalt játszik. Facebook
A legnehezebben (vagy nem) besorolható, ezért (is) kifejezetten izgalmas koncertfelvétel egyben a legnagyobb szabású is: az EXILES kiadót meghívta a Jazzaj, hogy három eseménynek legyenek a kurátorai. Ezeken a jazz és a szabad improvizáció, illetve az elektronikus kísérleti és/vagy tánczenei színterek aktív szereplői vettek részt, meglepő felállásokban, és ennek megfelelően az eredmény valahol a szabad- és folyamatzenélés, a jazz és az elektronikus kísérletezés közé helyezhető, olykor rockzenei vagy kamarazenei hatásokkal fűszerezve. Mindegyik felvétel kb. egy órán át végig fenn tudja tartani a figyelmet, az összehozott fellépők sokszínűsége nem káoszt, hanem egymásra figyelő zenélést eredményezett. Az egyes koncerteknek címet is adtak, ami többé-kevésbé megragadja a hangulatot, vagy pontosabb azt mondani, hogy még asszociációkkal tovább gazdagítja az amúgy is nagyszerű zenét. A címek és a fellépők a következők: Fohász - Bartha Márk, Huszár Kristóf, Kováts Gergő, LAU, Szelevényi Vito; Verbunk - Halmos András, Holt Lenszkij, Kiss Raymond, Kovács Balázs, Kósa Csaba; Keserves - OOO, Gyányi Marcell, Krizbai Domokos, Móser Ádám, Nagy Emma. EXILES Facebook, Jazzaj Facebook
Az elmúlt időszakban a következő lemezeknek, EP-knek volt a premierje itt a Recorderen: Solére: Ima (önreflexív pop, house-zal, hiphoppal stb.), Rivers Flow Reverse: The Homing Bird's Trace (folkos-countrys-jazzes pszichedélia), Vented: Cruelty And Corruption (amerikai-magyar groove metal szupergroup), Pátkai Rozina - Honvéd Férfikar - Bernathy: LIVE (techno-vers-kórus), Psycho Mutants: Motherland (sötét, pszichedelikus blues / country), Kézdy Luca: Home (sokszínű, érzelemdús szóló hegedű), Németh Róbert: Vihar után az ég (melankolikus, a végére reménybe forduló alter), Vedat Akdag & Geopard Tourist: A Little Bag of Hope EP (török-magyar diszkó-house), Gholem: Metagenesis (reggae-hiphop-glitch-psyh-stb.), Flanger Kids: Slowly (a korábbiaknál elektronikusabb electropop), Huba és Vazul Varázslatos Utazásai: szét vissza szerte össze (szájharmonika-gitár pszicho-blues örömzene), SunMa: Fourth Moment ("basszus-központú, apokaliptikus játékosság"), Siketfajd: Hol Van Pelikán? (zúzós, sötét humorú punk), BEKVART: Túl sok (játékos, pimasz rock búcsúlemez), Nublao: Ripple (instrumentális chill, "önjelölt jazz"), Obwigszyh: Shards (traumafeldolgozás ambienttel, kísérletezéssel, technóval), VENI: Az út (lemezbemutató koncertfelvétel). Továbbá a Mordái tagjai részletesen beszéltek új lemezükről. Magyarradar rovatunkban bemutatkozott az éteri, sejtelmes dreampopot játszó Musspell és a saját bevallása szerint "süteményrock" műfajba sorolható Annie Lane.
Rónai András
