„Egy nevadai sivatagban várjuk a jól megérdemelt apokalipszist” – River Flows Reverse-lemezpremier

Tavaly év elején jött ki a nemzetközi rajongótáborral bíró Psychedelic Source kiadó egyik legkülönlegesebb kiadványa, a Rivers Flow Reverse pszichedelikus folklemeze. Most pedig itt a folytatás, a hol megnyugtatóan, hol felkavaróan áramló, jazzes, ambientes, dark countrys, és persze elvarázsoltan pszichedelikus The Homing Bird's Trace, amely egy érdekes dobkísérlet eredményeként született meg.

„A River Flows Reverse egy teljesen experimentális formáció, szokatlan hangok, szokatlan hangszerelés és lassan építkező, meglepő fordulatok találkozása. A The Homing Bird's Trace-en található összes dal a dobokra épül. Úgy kezdtük, hogy egy megbeszélt időpontban leültettem a Bajza utcai stúdiónkban Kovács Tibit dobolni, és minden előzetes stílus-, tempó- és jellegegyeztetés nélkül elindítottam a felvételt és rázártam az ajtót. Ambient, poszt-rock, trip-hop, pszichedelikus rock, dark country, dub, folk és jazz találkozása lett az eredmény különböző hangszerelésben. A már-már vidám hangulatú intrószámot egyre borúsabb, komorabb dalok követik. A vége felén egyre inkább a természetközeli/feletti élet, sötét ború, apokaliptikus érzet dominál” – meséli Ambrus Bence az új lemezről, amely a lánya születése után öltött formát.

„A gitárok és minden egyéb hangszer az otthoni kis szobában lett rögzítve egy-két kivétellel, baráti összejövetelek és véletlenek alkalmával. A dobolás mellett a fő szálat Benus Kriszti (Lemurian Folk Songs) és Sántha Lőrinc (Indeed) éneke viszi az elejétől a végéig. Kivéve a monumentális Karnevál III című kísérleti jazzőrületet, ahol Eln Iván (Contremarque) teker egy megdöbbentően elegáns jazzgitárt és Karancz Ákos (Pilot Voyager) megfoghatatlan mély-magasságokba röpít a szintén teljesen egyedi ambient gitárjátékával. A rejtett zajok, zörejek mellet a sok szitár, bugyogós akkordok, bendzsó, slide általam lett feljátszva.  A második, Seconds talán a nem-zeneőrültek számára a legbefogadhatóbb dal lett, az elején népi furulyával (Havlik Marci) és trombitával (Nico Delmas – Hold Station) fűszerezve, míg Kriszti át nem veszi és a végéig nem vezeti erős érzelmeket generáló énekével.”

„A harmadik és negyedik számot Nagy Dávid (Slight Layers) színesíti egy american standard Stratocasterrel, az ötödik dal, a Birds pedig talán a lemez főműve lett. Elég hosszú az intro, ahol szintén van furulya és trombita, bár itt az utóbbit Kerner Miki (Microdosemike) fújja. A dal második felében erős ambient dub-elemeket fedezhetünk fel, agycsavaró effekteket és egy meglepően letisztult énekszólamot. A lemez zárásaként egy amerikai folkba hajló sivatagi bluest hallhatunk, mintha a Himaláját az északi sarkon át hagytuk volna el, hogy ott a hegyeken átkelve egy nevadai sivatagban várjuk a jól megérdemelt apokalipszist. A borítót úgy illett, hogy Tibi fesse, hiszen az ő dobolása alapozta az egész lemezt, így lesz teljes a kép. Az eredmény önmagáért beszél. Reméljük, tetszeni fog ez az anyag, sokat dolgoztunk vele és megpróbáltunk a legtöbbet kihozni belőle anélkül, hogy a végtelen sok lehetőségben elbotolva túlbarokkosítottuk volna.”

KRITIKÁNK AZ ELSŐ LEMEZRŐL. „A River Flows Reverse pszichedelikus folk, bendzsóval, időnként dorombbal (a legtöbb hangszeren Ambrus Bence játszik), trombitával (a francia Nico Delmas), finom dubos hatásokkal. Megvan benne a jammelés pillanatnyisága és szabadsága, de pompás dramaturgiai érzékkel sűrűsödik és folyik el; hol finoman lüktet, hol elszáll, olykor pedig szinte slágeressé válik (Benus Kriszti álmodozós énekével). Egész egyszerűen nagyon jól esik hallgatni, akár sokszor is.”

Psychedelic Source Records a Facebookon. És Bandcampen.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.