A jamaicai lüktetéstől a magyar népzenéig – Pannonia Allstars Ska Orchestra-interjú

Idén húszéves az ország legjobb ska zenekara, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, akik ősszel remélhetőleg egy amerikai turnéval, most tavasszal pedig egy olyan albummal ünneplik meg a jubileumot, ami még az ő sokszínű életművükben is különlegesnek számít. Új lemezüket régi barátjukkal, a Bartókért rajongó zenei producerrel, Victor Rice-szal készítették el, és május 19-én a Müpában is előadják A karibi Bartók-kaland címmel, hogy bizonyítsák: a magyar népzene és a táncos jamaicai ska nem is áll annyira távol egymástól.

Az alapvetően karibi zenét játszó Pannonia Allstars Ska Orchestra dalaiban mindig is voltak magyar népzenei hatások, de az új lemezük valami egészen más lesz. Az albumon és a koncerten is nagy teret kapnak a népi hangszerek, és olyan népdalokat játszanak majd, amiket jamaicai zeneként is el tudtak képzelni. Május 19-én egy nagyszabású folkkoncerten mutatják be a lemez anyagát a Müpában, ahol Agócs Márton, az Aurevoir. frontembere mellett fellép velük a Dalinda és a Korinda kiváló énekesnője, a lemezen is sokat szereplő Nádasdy Fanni is.

Nemsokára kijön az első klip a Széles a Balaton című dalra, a koncert előtt pedig megjelenik az egész lemez is (vinyl fél-egy év múlva várható), de addig is kifaggattuk a zenekar frontemberét, Tóth Kristóf KRSA-t, hogy mi várható ettől a szokatlan fúziótól, milyen volt egy kétszeres Latin Grammy-díjas zenei producerrel dolgozni, miért kértek bocsánatot Bartóktól, és milyen meglepetésekkel készülnek még a folklemezen túl a 20 éves jubileumra.

KRSA, Victor Rice, Nádasdy Fanni és Barna György.

Egyszer azt mondtad, Bartóknak köszönheted, hogy megismerkedtetek Victor Rice-szal. Hogy esett a dolog?

Victor nagy rajongója Bartóknak. Még akkor oltotta be az egyik tanára Bartók szeretetével, amikor New Yorkban tanult egy zenei konzervatóriumban. Amikor Európában turnézott a zenekarával, a végén nem ment vissza velük, hanem eljött Magyarországra, hogy azt a levegőt szívja, azokat a dolgokat lássa, amiket Bartók is. Mi csak később találkoztunk vele, amikor 2006-ban egy svájci zenekarral turnézott, akik az ő dalait is játszották (velük volt King Django is énekesként), és eljöttek Budapestre. Aztán elhoztuk szervezőként a következő turnéval is.

Ez volt a 2007-es buli a Süsiben, ahol közösen is játszottatok pár számot.

Igen, ez volt a Srikkly Vikkly dub turnéja, amin Victor a koncertek után bemutatta, hogyan keveri élőben a dubot. Felfűzte a stúdiószalagot a magnóra és a keverőpulton élőben húzta le és effektezte a sávokat. Először nem értették az emberek, hogy mi ebben a produkció (a Süsiből is sokan hazamentek a koncert után – S.T.), de aztán elkezdte kivetíteni a kezét, és úgy már lekötötte őket.

Ez volt az első koncert, amikor együtt játszottunk. Felmerült, milyen jópofa lenne, ha elnyomnánk Victor egyik kompozícióját (Agenda), amelyik egy magyar népi dallamból született. Egyébként ennek a megírása után határozta el, hogy egyszer majd szeretné ezt a karibi-magyar zenei fúziót egy egész lemezen is kibontani. Mi pont akkor dolgoztunk a 2007-es lemezünkön, amin már teret nyertek a magyar folkhatások, és akkor egyértelművé vált, hogy ezt a projektet velünk szeretné megcsinálni.

Azóta eltelt több mint 15 év. Hogyan lett végül lemez belőle?

Valóban, rengeteg idő- és távolságbeli akadály gördült elénk, és amikor már nagyjából megbeszéltük, mit mikor és hogyan fogunk csinálni, akkor beintett a pandémia. Távprojektként vágtunk bele. Kiindulópontként a Magyar Népzenei Antológia négyes albumáról választottunk dalokat Victorral, és csomagoltuk be úgy, hogy akár karibi világban megszólaló dalként is hathassanak, aztán még tovább bővült az átdolgozott népdalok köre.

Elmondása szerint Victort először a Skatalites és a kelet-európai népzene közti hasonlóság ragadta meg. Szerinte Don Drummond és a ritmusszekció úgy játszott, mint a cigány muzsikusok. Ti miben találtátok meg a közös nevezőt a magyar és a karibi zenék között?

Ő azt szerette volna megmutatni, hogy milyen szép átjárás van a két zenei világ között, mert a felütéses, esztamos lüktetés valóban mindkettőben megjelenik. Kétszeres Latin Grammy-díjas hangmérnökként már tökélyre fejlesztette ezt a fajta egyensúlyozást a brazil zenékben, és az ott szerzett tapasztalatait mi is jól tudtuk kamatoztatni. Ezzel együtt én nem gondolom, hogy a jamaicai lüktetés megegyezne a magyar népzenéével, de lehet, hogy Victornak van igaza, aki nem ebben nőtt fel, és objektívebben tud tekinteni mindkettőre.

Te inkább a különbségeket hallod?

Tény, hogy emlékeztet egymásra és össze is lehet házasítani a két zenei világot, de nem könnyű. Keresni kell a kapcsolódási pontokat, és alaposan meg kell fontolni, hogy milyen népdalhoz és milyen hangulathoz nyúlunk. Van, amelyiknél kifejezetten furán, bugyután, profánul hat a fúzió, máshol meg jól és organikusan működik. Ezt a dallamívek, valamint a szöveges és a zenei témák is nagyban befolyásolják.

KRSA ELMESÉLTE, MILYEN REGGAE-TURISTAKÉNT JAMAICÁBAN JÁRNI.

Magyar népzenei ízek régóta vannak a PASO zenéjében. Korábban mennyire akartatok ezeknek teret engedni?

Amikor elkezdtük a PASO-t, nem nagyon volt olyan ska zenekar itthon, amelyik jamaicai típusú, tradicionális skát játszott, ezért ezt szerettük volna meghonosítani itthon. Ebbe az irányba mentünk hangszerelésben, illetve hangzásban is: a stúdióban szalagos magnóra játszottuk és együtt vettük fel a dalokat, hogy soundban közelítsünk a régi jamaicai lemezekhez. Azonban van pár olyan zenekar a világon, akiknek sikerült hangzásban megközelíteni az eredeti jamaicai ska előadókat, és egy idő után természetesen merült fel bennünk az igény, hogy legyen egy saját íz, amit mi tudunk hozzátenni ehhez a zenéhez. Egy véletlen jamelés során került be Barna Gyuri a képbe, és vele megérkeztek a népi elemek is a zenénkbe. A 2007-es lemezen (The Return of the Pannonians) ez már abszolút tetten érhető (Sahara, Tenkes kapitánya) és a 2009-es Feel the Riddim! slágerében, a Hungarian Dishben is ilyen témákkal játszottunk.

De míg korábban maximum egy-egy folkmelódiát vagy hangszert csempésztünk be a karibi zenei világba, és maradtunk a jamaicai hangszerelésnél, az új lemezen a népdalokból indultunk ki, és jelentős teret kaptak a népi hangszerek, a tekerőlant, a hegedű, a cimbalom és a doromb is. Tehát a hangszerelésben is létrejött a fúzió, nem csak a dallamvilágban. A különleges hangszerelésre is volt korábban példa nálunk, de most először szenteltünk neki egy teljes lemezt.

Neked mennyire volt fontos a magyar népzene az életedben?

Annyira volt a zenei neveltetésem része, mint bárkinek, aki a hazai énekzene-oktatásban nőtt fel. Maga a közeg belém ivódott, de nem véletlenül hívtunk meg folkzenészeket és népi énekeseket a lemezre. A zenekarban egy-két ember van csak, aki népzenével is foglalkozott, és nem a pop, a jazz vagy a rock felől közelített ehhez a világhoz. Állandó vendégünk, Barna György az egyik, és Benkő Dávid, a billentyűsünk a másik, aki csellista is volt és táncházakba is járt korábban.

KRSA KEDVENC ZENÉI – ENNYIRE JÓTÉKONYAN SZERTEÁGAZÓ A PASO-FRONTEMBER ÍZLÉSE

Mennyire érezted magad komfortosan a népzenei világban énekesként?

Én ezt egy érdekes kalandnak éltem meg. Játszottam anno az elektronikát magyar népzenével ütköztető formációkban (Goulasch Exotica, Analog Cuvée), de ott is az MC szerepét vittem, mint ezen a lemezen. Szívesen énekeltem ezeket a dalokat otthon, a kislányomnak, de a lemezen a Dalindából és a Korindából ismerős Nádasdy Fanni énekli a népdalokat (Barna Gyuri pedig vokálozik), mert úgy voltunk vele, hogy mindenki azt tegye bele a projektbe, amiben erős. A Kolomposban és Csürrentőben játszó Barna Gyuri hegedűn, dorombon, Hajas Gábor tekerőlanton, a Góbés Egervári Mátyás cimbalmon, hosszúfurulyán és fuvolán, Mester Dániel szaxofonon és klarinéton játszik a lemezen.

Az új PASO-lemez alkotócsapata.

Mennyire lesz más, mint a többi PASO-lemez?

Nagyon. Csináltunk már konceptlemezt, ahol egy témára fűztük fel a dalokat, és olyat is, amit végig egy stílusban (dub reggae-ben) tartottunk, de itt mindegyik dalon erősen érezhető a folkhangulat. A dalok alapja a jamaicai lüktetés és riddim, az akkordmenet pedig próbálja lekövetni vagy kiszolgálni a népi dallamokat. Amelyikben nincsenek fokhangszerek, ott fúvósokra ültettük át a népdalokat.

LUCIAN BAN ÉS MAT MANERI IS MESÉLT NEKÜNK BARTÓKRÓL ÉS MAGYAR NÉPDALOKRÓL

Victor Rice keverte a PASO Roots Rockers albumát, de ez volt az első alkalom, hogy a stúdióban is együtt dolgoztatok.

A 2007-es lemezünkre felkerült két dub mixe (Cool Dub, Dub System), és ő keverte a PASO Roots Rockers debütáló és máig egyetlen lemezét, amit beültetett a maga jellegzetes, signature dub-reggae világába, de azok a számokat eleve ezzel a füllel komponáltuk. Ott egy kész anyagot kapott kézhez, itt viszont kezdettől fogva producerként vett részt a lemez elkészítésében: együtt válogattuk ki a dalokat, és ideutazott Brazíliából a próbákra, majd a felvételekre is.

Nagyon érdekes, tanulságos, és szuper hangulatú volt a stúdiózás. Victornak remek meglátásai voltak és szinte minden téren belefolyt a lemez elkészítésébe: átnéztük közösen a dalszövegeket, részt vett a hangszerelésben, a fúvós témákat például sok esetben ő írta meg, kottázta le és osztotta ki a szólamokat. Kaptunk tőle olyan tippeket is, amikre magunktól sosem gondoltunk volna. Például amikor kihalkul egy szám a lemezen (amit ebben a műfajban előszeretettel alkalmaznak), akkor nem egyre visszafogottabban, hanem egyre intenzívebben, dinamikusabban és hangosabban kell játszani a stúdiófelvételen, hogy a kettő egymás ellen dolgozzon. Aki hallgatja, az úgy érzi ettől, hogy elmegy mellette a buli és kimarad valamiből, mert ott még nagyon jó dolgok történnek, csak ő azt már nem kapja meg.

Említetted a szövegeket, hogy átnéztétek közösen a szövegeket. Lefordítottátok angolra a népdalokat?

Nem, inkább hozzáírtunk. A népdalok magyarul szólalnak meg, a ragga- és rapbetétek pedig angolul, vagy angol patois nyelven. Ezeket írtam és nyomtam el én, a népdalokat pedig Fanni énekli.

Mi lesz a címe?

A lemez munkacímét Rice adta: With apologies to Béla Bartók, amivel arra akart utalni, hogy ez az ő bocsánatkérése Bartók irányába. Bartók alapvetően purista volt, az eredeti formájában szerette volna megőrizni a népzenét, és egy ilyen fúziót biztosan nem hagyott volna jóvá. Végül Heritage lesz a lemez címe – On Bartók’s Path alcímmel.

A PASO ELSŐ TÍZ ÉVE TÍZ MONDATBAN.

Idén 20 éves a PASO. A Bartók-lemezen kívül készültök mással is a jubileumi évre?

Ősszel kihozzuk a következő sorlemezt, és ha minden jól megy, végre eljutunk Amerikába is húsz év után. Már az első lemezünk is egy amerikai kiadónál jött ki, és azóta szó van erről, de korábban még nem jött össze. Egyelőre annyi biztos, hogy szeptemberre bejelentettek minket az egyik legnagyobb amerikai ska fesztiválra, a Supernovára, és most próbáljuk kisakkozni, hogyan lehetne időben és pénzben megoldani, hogy több koncertet is szervezzünk köré. Meglátjuk.

JEGYEK A PASO MÁJUS 19-EI MÜPA-KONCERTJÉRE

A KONCERT FACEBOOK-ESEMÉNYE

interjú: Soós Tamás
fotók: Mladin Bence