„Otthon most is punk hegedűsnek tartanak” – Lajkó Félix-interjú

Hamarosan a negyvenet tölti, mégis olyan energiák dolgoznak benne a színpadon és a stúdióban, mintha huszonéves lenne. Lajkó Félix nevét több mint húsz éve hallhatják bárhol a világban, hiszen New Yorktól Tokióig mindenhol komoly rajongótáborral bír a hegedűt és a citerát is virtuozitással használó zenész. Vele beszélgettünk a Fonó Budai Zeneházban, készülő albumokról, koncertekről, zenei trendekről és a fekete lemezekről. Legközelebb október 11-én, szombaton a CaFé Budapest 2014 fesztivál keretében láthatjuk a Balanescu Quartet társaságában a Bálnában.

- Legutóbbi, Mező című lemezed tavaly nyáron jelent meg. Elnézve a diszkográfiádat, jövőre új lemezre számíthatunk. Jó a tippem?

- Kettő, sőt, lehet, hogy három lemez is jön jövőre.

- Mit árulhatsz el ezekről elöljáróban?

- Lesz egy szimfonikus a Dohnányival (Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekar – a szerk.), aminek a felvételei most már a vége felé járnak. Most vettük fel Balázs Jancsival a zongora-hegedűs duólemezt, amin még lehet, hogy dolgozni fogunk egy kicsit, ez még kiderül. Ez a kettő már biztos, hogy lesz, de még lehet, hogy lesz egy harmadik is, aminek tartalma egyelőre maradjon titok.

- A Mező esetében nagy hír volt, hogy hamar a világzenei listák élére került. Mennyire követed figyelemmel a lemezeladásokat? Úgy is kérdezhetném: a szakma vagy a lemezvásárlók elismerése a nagyobb érdem számodra?

- Nem igazán követem. Ez a slágerlistás dolog is olyan, mint gyerekkoromban azok a versenyek. Már akkor sem szerettem. Egyébként meg nyilván van menedzser meg mindenféle ember, aki ezzel foglalkozik. Én zenélek.

- A könnyűzenei irányzatok hanghordozó-eladásait másfél évtizede hazavágták az illegális letöltések. A legális letöltések tőlünk nyugatra már egész jól mennek, itthon azonban ezek is siralmasan állnak többnyire. Hogyan alakulnak a te digitális eladásaid?

- Amerikában töltik rendesen. Ahol divat a legális letöltés, ott csinálják, csak attól függ, hogy az embernek mennyire ismert a neve vagy mennyire nem. Hatalmas az áruház, ami az interneten fellelhető. Ami érdekes lesz, hogy a legutóbbi felvétel – de azt hiszem, hogy már a Mező is – olyan veszteségmentes formátumban is elérhető. Végül is az, amit hallunk a stúdióban, azt letöltheted, nincs visszabutítva cd-minőségre.

- 2014-ben eddig már több vinyl lemezt adtak el, mint tavaly összesen. Idén megdőlt az egy lemezből eladott példányszám rekordja is. Hazai előadók egész sora próbálkozott ezzel a formátummal az elmúlt években. Látsz arra igényt a hallgatóságod körében, hogy te is beállj ebbe a sorba?

- Én örülök, ha lemezeznek. Az egész gyerekkoromat a lemezek hallgatásával töltöttem el. Tényleg örülök, ha visszatérnek ehhez. A cd nem volt jó ötlet, de a veszteségmentes letöltés az már egész más, azt támogatom. Visszatérve a vinylhez, a lemeznek van egy olyan szép torzítása, ami megszépíti a hangot. Kap egy varázst tőle. Főleg a hegedűnél ez elég sokat jelent. Felveszel egy hegedűt – főleg, ha közelről van a felvétel – akkor ez egy darálógép. A fekete lemez pedig vissza tudja hozni bele az életet, egyfajta romantikát.

- Idén nagyon sok nyári fesztiválon és egyéb szabadtéri rendezvényen felléptél. Máshogy éled meg az ott jelen lévő – nyilván nem minden esetben értő – közönség figyelmét? Vagy netán, amikor játszol, nem is fontos, hogy kinek játszol?

- Valamennyire fontos, de ez nálam nem tenghet túl, nem mehet a zene rovására. Odáig figyelek az emberekre – ez most csúnyán fog hangzani –, amíg nem zavarnak, abban, hogy azzal foglalkozzak, ami a dolgom, és amiért ők odamentek: zenét akarnak hallgatni. Azt pedig nekem a legjobb minőségben és legjobb igyekezetem szerint kell tennem.

- Következő fellépésed október 11-én lesz a budapesti Bálnában a Balanescu Quartet társaságában. Milyen kapcsolatot ápolsz velük és mire számíthat a közönség?

- Léptem már fel velük tavaly novemberben, Németországban. Ott játszottunk először úgy, hogy a Balanescu Quartet és én. Előtte volt egy Zeneakadémiás koncert több mint tíz éve. Korábban csak duóban játszottam Alexander Balanescuval. Az október  11-ei koncerten lesz olyan is, hogy beszállok hozzájuk, lesz olyan is, hogy duóban állunk ki, de azt még nem tudom, hogy ő vagy ők beszállnak-e hozzánk, mert, hogy ott lesz az én quartettem is. Majd kiderül.

- A Balanescu Quartet első lemezén Kraftwerk-feldolgozásokat játszottak hegedűn, ami elég meglepő húzás volt a ’90-es évek elején. Gondoltál arra valaha is, hogy hasonló dolgot készíts?

- Az Autobahn című Kraftwerk-dalban játszani fogok velük, legalábbis Németországban, abban játszottam. Egyébként, amit én csinálok, az mindennek az átdolgozása. Amit hallok, azt dolgozom át. De szerintem mindenki így van ezzel, csak hát rá lehet fogni, hogy ez ennek vagy ennek a feldolgozása. Népzenét szoktam feldolgozni, mert a népdalfeldolgozásban nőttem fel. Amúgy engem az érdekelne igazán, ha valaki fordítva csinálná meg ezt az egészet. Olyan fura, nem? Mindig a népzenét veszik át. Ezért csináltunk egy olyan laboratóriumot, hogy a Zerkula (Zerkula János az egyik legnagyobb gyimesi prímás volt – a szerk.) annak idején az én dalomat játszotta és borzasztó fura volt az embereknek, hogy ez most micsoda. Pontosan ugyanúgy – ha nem jobban – tudnak feldolgozásokat csinálni, abból, amit a rádióban hallanak, vagy amit játszol nekik.

- Használsz dalszerzéshez vagy dalrögzítéshez – a minimális kötelező eszközökön kívül – digitális dolgokat?

- Van egy alap szettem, amivel otthon eljátszadozom. A bokorból című lemezt például azzal vettük fel, érdekes volt. Amiket most készítünk, az pedig már a legminőségibb csúcstechnika. Egy törökbálinti stúdióban dolgozunk. Valószínűleg a nagyobb dolgokat muszáj stúdióba vinni, hogy jól szóljon, de nem hagyok fel az otthoni motyóval sem. Nem hiszek abban, hogy csak a szuperszónikus módon felvett dolgok hallgathatóak.

- Akkor te nem fogsz ismét szalagra rögzíteni, ami szintén egy erősödő trend mostanában.

- A rock ’n’ roll jól kijön rajta, főleg a torzított gitár szól jól szalagon. Bizonyos hegedűs dolgok is jók rajta, ad nekik egy szép színt, viszont az erejéből elvesz valamit, ami a digitálison megmarad. Én igazából abban hiszek, ami még mindez előtt volt, ami azt jelenti, hogy kiraktak egy hatalmas mikrofont és játszottak. Ennyi. (nevet)

- Nagyon sok zenésszel hozott már össze a sors. Kik azok, akikkel még szeretnél közösen zenélni és eddig még nem adatott rá lehetőség?

- Nagyon sok fajta formációban játszom, úgyhogy néha nem is kívánom, hogy még több zenésszel játsszak együtt, de egyébként meg bárkivel szívesen zenélek.

- A már nem élők közül kivel lett volna legjobb színpadra állni?

- Ludwig van Beethoven. Például. (nevet)

- Adja magát a kérdés: van-e olyan koncerthelyszín, ahol még nem léptél fel, de szerepel a bakancslistádon, hogy a színpadára állj?

- Idén nyár végén játszottam Szardínián, egy fesztiválon. A színpad egy strandon volt, egy az UNESCO által védett szigeten és mosta a lábamat a víz. Olyan 600 ember lehetett a sziklákon. Mondjuk az jó volt.

- Olvastam rólad, hogy gyerekkorodban nem csak népzenét és világzenét hallgattál a Vajdaságban, hanem rockzenét is. Miket hallgattál és volt-e bármilyen hatással a későbbi műveidre?

- Abszolút. Otthon most is punk hegedűsnek tartanak. Mondjuk, van is benne valami szerintem. Ez mindig ilyen negatív értelemben jön, hogy az milyen szar lehet.

- Ebben mi a negatív?

- Nem tudom. Általában hegedűt kedvelő embereknek nem nagyon jön be, amit csinálok. Én meg se nem vagyok punk, se nem tartom magam nagy hegedűsnek, úgyhogy meg vagyok mentve. (nevet)

- Szóval mik voltak azok a rockzenék, amiket otthon hallgattál gyerekkorodban?

- A leglangyibb rocktól kezdve egészen a kőkemény metálig mindent hallgattam. Mai napig is szeretem a Dire Straits-t, de a keményebb zenéket is.

- Léda lányodnak milyen a viszonya a zenéhez?

- Fuvolázik, népdalt énekel, táncol. Nagyok sok mindent csinál, most épp az a fázisa van, hogy ellepte a mindent csinálás. Majd kiderül, hogy ebből mi marad meg. Az biztos, hogy a fuvolán nagyon szép hangja van olyan értelemben, hogy jól fújja. Ez pár nap alatt alakult ki benne. Mintha mindig ezt csinálta volna. Fura…

- Fogtok közösen színpadra állni, ha úgy alakul, hogy ő is zenész lesz?

- Ha megengedi, akkor biztosan. (nevet)

interjú és interjúfotók: Reszegi László

a szombati CaFé fesztiválos Bálna-koncert Facebook-eseményoldala

A Madárnak című dal videóklipje: 

Félix (hegedű helyett épp citerán) és Rúzsa Magdi közös fellépése: 

Napokon és Lajkó Félix a Tilos Rádió stúdiójában: 

Egy koncertfelvétel a 2012-es görögországi WOMEX-ről: 

https://www.facebook.com/lajkofelix
http://www.lajkofelix.hu/hu/