Álomdalok a végidőkhöz.A legkisebb erőfeszítés törvénye. Amikor későn érsz oda valahova. Tócsavizet iszom, üvegszilánkot zabálok, punk vagyok, basszátok meg. Donauleric álmodozás, költői zúzás, morzegyakorlógép. Jazz808, szomorúság helyett remixek. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Pleasure Voyage új EP-je a norvég űrdiszkó-sztár Prins Thomas (egyik) kiadójánál, a Horisontal Mambónál jelent meg. A Daydreams "utazás a feel-good zene univerzumában" - idézi a duót a kiadó kísérőszövege, amely ráadásul elsüti azt a poént is, hogy baleári - "vagy talán inkább Donauleric?" De maradjunk inkább a feel-good zenénél, mert tényleg az, ezen belül is nyilván a nyárias fajtából. Hol a címnek megfelelően inkább álmodozós, máskor inkább táncos baleári-diszkó-house, ami úgy változatos, hogy közben határozottan egy stílben marad. Vinyl is van belőle, de már csak kevés. Egyébként Prins Thomas nemcsak kiadta, hanem egy kicsit bele is nyúlt, illetve -mixelt. Facebook
A Budabeats kiadó legutóbb egy hetvenes évekbeli válogatással jelentkezett, új megjelenésük viszont egy kortárs válogatás, ami (digitális és 12 inches vinyl formájában) "a tánc újraindulásához" kíván segítséget nyújtani. WaTa nyitó és Oneeyedman záró száma house, az előbbi inkább magával ragadóan könnyed és funky, utóbbi pedig a deep tartományokba visz. A Pleasure Voyage itt is szerepel: az italo disco történetét idézik meg a zene mellett a bevágott szöveggel is. A legsajátosabb M.W.D. Jazz808 című száma, egy igen erős basszus köré épített, gazdagon fűszerezett groove-val és álmodozó jazzes mintákkal - elsőre és másodikra is nehéz hova tenni, de az rögtön egyértelmű, hogy jó ez. Budabeats honlap, Facebook
"Just a person recording his dreams" - ez olvasható Szabó Benedek (amúgy Benedek Szabo néven közzétett) új EP-je mellett bemutatkozásként. A Dream Songs For End Times a címével utal ugyan a végidőkre, de valójában könnyed, egy-egy ötletet 2-3 percben kibontó, semmilyen szempontból nem túlbonyolított dalokról van szó. Az álomszerűség - legalábbis ahogy azt általában érteni szoktuk a zenében - inkább csak néhány elemelt dalban jelenik meg, amúgy van csilingelős gitárpop, franciás cukiság, filmzenés etűd, továbbá - az utolsó Galaxisok-lemez ismeretében is meglepő módon - műfajok az angolszász világon kívülről. Így például chicha, vagyis perui pszichedelikus cumbia - mint Szabó Benedek a Keretnek elmondta, összehozott egy chichát játszó triót, amivel koncertezni is fog. (Ugyanott az EP szerteágazó hatásairól is lehet részletesen olvasni, Joyce Carol Oatestől Tom Daley horgoló-kötögető olimpiai bajnokig.) Galaxisok Facebook
A Klinik kiadó a korábbi Record Store Dayekre three sad songs és four sad songs címmel jelentetett meg különleges kiadványokat, és nagyjából ezt is várjuk a kiadótól. Ehhez képest a lemezboltok idei napjára egy remixalbum jött ki. Igaz, az öt számból csak az első kettő igazán táncos (Anton Vezuv - Marwell remix, Jazzékiel - Mankind remix). A Realistic Crew 2009-es számából az egykori tag Krizso kísérletező, tört ütemű számot csinált; Nobert Kristof pedig Jakab Péter dalából kb. shoegaze-downtempót hozott ki. A végén Hajós Kristóf bő 9 perces horhos-remixe hallható, ami a lebegő gitárdrone és az énekes-dalszerző világának egyszerre egyszerű és meglepő egymás mellé helyezése. Klinik-hír még a Jazzékiel Szép napok című albumához készült újabb klip, amit Szabó Áron forgatott: egyszerű, de feszült jelenetek, amelyek mindegyike hosszan készül rá a végére. A dal "alapvetően arról az érzésről szól, amikor későn érsz oda valahova. Mindez egy olyan lemez végén, ami elejétől végéig a szorongásról, életünkben (még) meg nem történt dolgokról szól" - mondta a számról Jakab Péter a 24.hu-nak. Ez volt egyébként a miniFishing fesztiválhimnusza is. Klinik honlap, Facebook, Jazzékiel Facebook
StackOne a magyar jazzes-hangmintás lo-fi chillhop szcéna egyik legismertebb producere. Új EP-je a Blunt Shelternél jött ki, és a műfaj átlagánál élénkebb színekkel fest kicsit feldobottabb (kevésbé köldöknézős) hangulatot. A kísérőszöveg szerint a 2 perc körüli számok a békéről, egyensúlyról, elfogadásról és "a legkisebb erőfeszítés törvénye köré épülő hozzáállásról" szólnak (bár azt nyilván nem lehet mondani, hogy StackOne producerként megspórolná a szükséges erőfeszítést). Facebook
A Rivers Ablaze Kertész Márton (From The Sky, ex-Special Providence) szólóprojektje. Tavaly októberben még Nagy Andrással "kutatta a szélsőségeket" egy albumon, de úgy tűnik, a Devoid Dying Sun már egyszemélyes munka - nem mintha ez hallatszana rajta, mint ahogy a virtuozitás sem tolakodó, ami egy ilyen lemez egyedüli feljátszásához szükséges. Az instrumentális számok a progresszív rock / metal és az extrémebb műfajok közé helyezhetőek; ezek hol egymást váltják, hol meglepő kombinációban kerülnek egymás mellé (mondjuk egy zúzós alap fölött egy látszólag másfajta megközelítésű gitárszóló hallható, ami mégis illik oda). Instrumentális zenénél talán nehezebb ezt elérni, mint egyébként, de ezek a dalok jól követhető érzelmi íveket írnak le - egy angol nyelvű kritika egyenesen a zene költőiségéről ír. Facebook
A Szégyen Kazetták egyszerre három kiadvánnyal is kedveskedett a lo-fi punk rajongóinak. A legszórakoztatóbb kétségkívül a Power Flower ötszámos EP-je, ami az egyszemélyes projekt saját jellemzése szerint "stupid, fast, lofi, trippy synthpunk". Valamint rendkívül zajos és kaotikus, néhol viszont emellett kifejezetten dallamos is. A másik két megjelenés még ennél is zajosabb, és a punk másik, kíméletlen oldalát mutatják. A "primitive noise punk" Zavar szintén egyszemélyes projekt, ami hozzátesz az erejéhez, hiszen azt halljuk, ahogy egy ember minden - főként a hazai állapotok által táplált - dühét kiönti a kiabálásban és a gerjedő riffekben. (A szövegeket el lehet olvasni a Bandcampen.) A YILAN egy trió, "d-beat raw punk" a leírás szerint, és tényleg a nyers szó a legmegfelelőbb a leírására. Szégyen Kazetták honlap, Facebook
Banyek mostanában inkább a dubtechnóból kiinduló, bár azt gyakran egyéni módon megközelítő kiadványokkal jelentkezett. Új EP-je viszont inkább zajos drone - bár ez kicsit félrevezető, mert igaz ugyan, hogy a Tmg-1 című szűk negyedórás számból elsőre valószínűleg az érdes zajok fognak feltűnni, valójában ez egy jóval finomabb darab, amit a különböző rétegek poliritmikus hullámzása, lélegzése határoz meg. A Tmg-1 egyébként Banyek közlése szerint a Magyar Honvédség morzegyakorlógépe, de ez (pontosabban ennek az alapzaja) csak az egyik hangforrás a moduláris szinik mellett. Az EP-t a 2019-ben egy nagy drone/ambient válogatással bemutatkozó kosssava kiadó jelentette meg. Facebook
A colorStar idén 25 éves, ennek örömére került fel most először a netre az 1.999 című EP-jük. A három szám átmenetet jelentett: "az első album világához képest egyre markánsabban mozdultunk el az új, elektronikus zenei irányzatok felé, ahogy többet és többet hallgattuk ezeket. Illetve fokozatosan éreztünk rá arra, hogyan működnek ezek a stílusok" - olvasható a sajtóanyagban Szalay Péter visszaemlékezése, aki elmondta azt is, hogy az Álomadalom fő inspirációja a roma zene mellett a Born Slippy volt (ennek remixét Pilu, vagyis a zenekar akkori basszusgitárosa, Balahoczky István készítette); a Future Of The Past pedig a dubból indult ki. Mindkettő rákerült új verzióban a 2001-es Via La Musica albumra. A colorStar egyébként az évforduló alkalmából mindenféle érdekességeket pakol fel a Facebookra a múltból. Honlap, Facebook
Összeállítás: Rónai András
