„A közelmúlton nosztalgiázni ciki” – Interjú Lévai Jánossal az újranyitó Beat On The Bratről

A Beat On The Brat a budapesti éjszakai élet emblematikus helyévé vált az előző évtizedben, ám a bulinegyedben működő klub tavaly bezárt. A Beat alapítója, Lévai János november 10-én új helyet nyit a Margit híd budai oldalán, a Frankel Leó úton, ez lesz a Beat On The Brat Vinyl & Bar, ami egyszerre lesz italozó-kávézó és lemezbolt. A régi és az új helyről, valamint a BOTB történetéről beszélgettünk vele.

Sokáig egy bankban dolgoztál, aztán 2013 novemberében megnyitottad a Beat On The Bratet. Mi mozgatott akkor téged?

Szerettem volna azzal foglalkozni, amit igazán szeretek. Az elején nem is nagyon találtam ki a koncepciót, úgy voltam vele, hogy idővel kialakul majd, hogy mi működik igazán jól. A Nyár utcai helyszín nem volt igazán alkalmas koncertekre, ezért hamar eldőlt, hogy elsősorban tematikus bulikkal fogunk foglalkozni. Annyiban nem volt nagy a váltás, hogy a Gumipoppal is hasonló bulikat csináltam az előtte levő 10-15 évben, bár akkor még az indie-n volt a hangsúly.

Volt előtted külföldi példa a Beat nyitásakor?

Egyáltalán nem. Nem is tudnék példát mondani, ami jellegében hasonlítana a Beathez. A zene meglehetősen eklektikus volt a klubban, nem ragadtunk meg egy-két műfajnál, mégis volt egy kerete, nem fért bele minden, és ennek valószínűleg az én ízlésem szabott határt.

Lévai János a lemezei társaságában. Fotó: Pozsonyi Janka.

A Beat tematikus bulijaiba a heavy metaltól az italodiscón át nagyon sok minden belefért. Mi volt az a stílus, amit tudatosan hanyagoltál?

Olyan stílusokat nem szerettem volna, amikről azt éreztem, hogy felül vannak reprezentálva itthon, így például a latin, lounge, a folk, a blues és a funky kimaradtak a szórásból, bár az utóbbival az elmúlt egy-két évben kezdtem megenyhülni. Nem volt jazz sem, mert szeretem a popzenei kereteket megtartani. Számomra fontos, hogy egy dalnak legyen verzéje, refrénje, és ne legyen túl hosszú. Emiatt nyilván az elektronikus zene jelentős része is kiesett. Voltak a Beatben azért elektronikus zenei bulik is, de ott inkább olyan számokra koncentráltunk, amik közelebb állnak a popzenéhez.

A Beatet legtöbben mégis az indie-vel kapcsolták össze.

Igen, bár szerintem ez abszolút nem volt jellemző, még a szombati bulikban elhangzó daloknak is legfeljebb a negyede volt ide sorolható. Az elejétől fogva tudtuk, hogy egy műfaj mögé beállni a 2010-es években már nem lehet, mert egyiknek sincs már akkora rajongótábora, mint az internet berobbanása előtt. Voltak persze indie-bulik, ahol törekedtünk arra, hogy ne tűnjünk öregesnek: inkább a 2010-es évek zenéi közül válogattunk, vagy a húsz évnél régebbi dolgok mentek, a nullás éveket viszont a konceptbulikban szándékosan hanyagoltunk. Úgy gondolom, hogy a közelmúlton nosztalgiázni kicsit ciki.

Melyik tematikus bulik működtek a legjobban?

Kezdetben nem volt túlságosan megtervezve a Beat programja, hasraütésszerűen jöttek a buliötletek, és ez meg is látszott a forgalmon. Előfordult, hogy egyik nap teltház volt, másnap meg pangás. Az elején sokat kísérleteztünk azzal, hogy hívtunk egy társaságot, akikről tudtuk, hogy közönséget vonzanak, de az évek során kiderült, hogy általában az általunk szervezett esték sikeresebbek, és az imidzsünket is így tudtuk jobban formálni. A bulik menetrendje az évek során kialakult, voltak negyedévente, félévente és évente ismétlődő bulik, szombaton pedig többnyire a rezidens DJ-k játszottak mindenféle zenei korszakokból.

A régi Beat

Voltak olyan bulik, amiknek meglepett a sikere?

A legnépszerűbb konceptbulik a punkhoz és az újhullámhoz kötődtek, ezek a zenék mai füllel hallgatva is elég frissnek tűnnek, úgyhogy ez nem volt akkora meglepetés. Arra viszont nem gondoltam volna, hogy a francia hatvanas évek, a pszichedelika, a magyar zenés, illetve a hippikorszakhoz köthető bulik ilyen jól sikerülnek, ezek mindig teltházat vonzottak. Konceptbulikat szervezni egyébként nagyon szórakoztató és kreatív dolog. Ilyen jellegű bulik persze máshol is vannak, de nálunk fontos volt, hogy ezeknek a stílusoknak egyszerre próbáljuk megfogni a slágeres és az elitista oldalát, ami talán a fő vonzereje volt a Beatnek.

Hét év elég hosszú idő. Így utólag visszagondolva látsz különböző szakaszokat a Beat történetében?

A közönség szempontjából igen. Az utolsó bulikig voltak olyan emberek, akik a klub működése alatt minden hónapban lenéztek hozzánk, de általában 2-3 évente éreztem némi cserélődést. Ez egy természetes folyamat, bizonyos körök odaszoktak a Beatbe, aztán idővel továbbálltak. Az utolsó években viszont egyre többen és többen jöttek, és látszott, hogy ez akár egy nagyobb helyen is működne.

Többször mondtad, hogy nem voltál túlságosan elégedett a Nyár utcai hely adottságaival.

Az egyik probléma a mérete volt: a táncparkettre háromszor több ember szeretett volna beférni. A másik problémám az volt, hogy mivel a Beat a bulinegyed közepén volt, ezért kénytelenek voltunk a kocsmaérzést fenntartani, ingyenes volt a belépés és bármilyen típusú emberek benézhettek. Ezen a klub vége felé szívesen változtattam volna, szerettem volna a kocsmát egy belépős szórakozóhellyé átalakítani. Ha újra lesz klub, mindenképpen ebben a koncepcióban gondolkodnék.

A régi Beat

Nemsokára megnyílik a Beat On The Brat Vinyl & Bar, viszont ez még nem a bezárt Beat folytatása, hanem egy egészen más jellegű hely lesz.

Sem a környék, sem a hely nem teszi lehetővé, hogy itt éjszakai bulikat tartsunk. Ez egy nappali hely, amit szintén nagyon régóta tervezek, de eddig a Beat működtetése és a lustaságom miatt ez nem jöhetett létre. Most, hogy a klubot be kellett zárni, felpörögtek az események: a karantén alatt nagyon elmerültem a használt lemezekben. Elgondolkoztam azon, hogy a budai oldalon miért nincs lemezbolt, és ezt egy bárral szerettem volna összekötni. Szerencsére az alkalmas helyet is megtaláltam hozzá.

Elkezdtél kifejezetten azért vásárolni lemezeket, hogy majd itt aztán eladd őket?

Igen. Először a karanténban a saját felesleges lemezeimet kezdtem eladogatni unalmamban, és pillanatok alatt elmentek. Emellett Budapesten nincs olyan hely, ahol régi lemezeket tudsz böngészni egy kellemes helyen, és mellette ihatsz egy kávét vagy egy fröccsöt, vagy ehetsz egy sütit, ami otthonosabbá teheti a lemezboltos élményt. Emellett egész nap Beat-es számok fognak szólni, ami szintén kuriózum, mert nappali beülős helyekre ilyen zenei háttér nem jellemző. Napközben műfajilag egységesebbek leszünk a klubhoz képest, biztosan nem fog italo disco szólni órákon át. A lemezkínálat viszont sokkal szélesebb lesz.

Milyen lemezeket lehet majd kapni?

Elvistől a hatvanas évekbeli soulon át a punkig és a szintipopig lesz minden. Nem az a cél, hogy eladhatatlan lemezeket próbáljunk meg eladni. Lesz azért néhány ritkaság is, de nem ez a jellemző. Köztudott rólam, hogy imádom a kislemezeket, azokból is lesz 500-600, többnyire ismert slágerek.

Lévai János az új Beatben.

A Beat On The Brat csak hétvégén éjszaka volt nyitva, de az új hely délelőttől este 11-ig várja a vendégeket. Hogy fog kinézni egy napotok?

Nappal kvázi kávézóként működünk, de kora estétől inkább kocsma lesz. A nap végére a lemezeket félretoljuk, hogy többen tudjanak leülni, hétvégente pedig biztosan lesz dj-zés zárásig. Az italkínálat nagyjából ugyanaz lesz, mint a Beatben, kiegészülve minőségi kávéval, szendvicsekkel és pár tortával.

Továbbra is tervezed újranyitni a klubot?

Igen, nagyon szeretném. Nekem is hiányzik, és látom, hogy másoknak is. Az utóbbi időben több hely bezárt vagy csökkentett üzemmódban működik. Azok a fiatalok, akik más zenei világra vágynak, nem nagyon találnak mostanában bulikat a pesti éjszakában.

Ezért vannak mostanság Beat-bulik más budapesti szórakozóhelyeken is?

Így van, elvégre a Beat mégiscsak egy éjszakai hely volt. Havonta-kéthavonta csinálunk olyan bulikat, ahol a mi zenéink szólnak, és ezzel talán köztudatban tudjuk tartani a nevet. Ha jól mennek a dolgok, talán már jövőre össze tudjuk hozni az új klubot, csak találnunk kellene egy megfelelő helyszínt.

Mi az oka szerinted annak, hogy nincs nagy kínálat olyan helyekből, mint amilyen a Beat is volt?

Elsősorban a budapesti tulajdonosi kör ízlése miatt. A Gumipopnak sem találtam olyan helyszínt tíz év alatt, amit hitelesnek lehetne nevezni. Nem tudtak azonosulni azzal a koncepcióval, amit képviseltünk, úgyhogy ez is közrejátszott abban, hogy végre otthagytam a bankot és megnyitottam a Beatet, ami a popzenének az angolszász típusú megközelítését veszi alapnak és túllép a hagyományos magyar alternatív vonalon.

Volt szerinted ízlésformáló hatása a Beatben szóló zenéknek?

Biztosan. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy időnként készítsünk hallgatható playlisteket, vagy kitegyük a bulik dallistáit. Ha páran belehallgattak ezekbe, már megérte. Idővel egyébként kialakult bennem egy kétség, hogy mennyire hiteles dolog egy alapvetően fiataloknak szóló klub részéről az, hogy többnyire régi zenékből építkezik. Hiába születnek jobbnál jobb dalok 2021-ben, baromi nehéz őket megtalálni a heti több ezer megjelenés között, ezért ezek nem jutnak el tömegekhez. Valószínűleg a lemezkiadói reklámozás hiánya miatt elfogytak azok a friss slágerek, amelyek tíz évvel ezelőttig különböző indie és elektronikus szcénákat tudtak egyben tartani. A negyedéves újzenés, illetve a szombati Classics bulikon persze mindig voltak aktuális dalok is, de a konceptbulik nagy része régi zenékre épült. Egy ideig ezt ellentmondásnak tartottam, de idővel megtaláltuk azt az arányt, hogyan lehet keverni már-már öregesnek tűnő zenéket úgy, hogy összességében fiatalosnak tűnjön.

szöveg: Sallai László

új Beat-képek és portrék: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Így néz ki a ma megnyitó, új Beat On The Brat: