„Lehet, hogy huszonötnek lenni olyan, mintha vasárnap lenne?” – Lemezpremier! IDEGEN: Vasárnap

A Recorderen debütál az IDEGEN harmadik nagylemeze, a Vasárnap. Az alternatív zenéhez a 30Y, az Elefánt és az Esti Kornél öröksége felől érkező, de onnan a magát bátran lemeztelenítő, önfeltáró líra irányába is elrugaszkodó zenekar a nyers és az önreflektíven melankolikus arcát is megmutatja a korábbiaknál kompaktabb, rétegzettebb lemezen. Az új dalokat élőben október 29-én, a Turbinában mutatják be a Grabovski társaságában.

„Pofátlan, hogy mennyit agyalok a dolgokon. Le kéne állnom. Lehet, hogy huszonötnek lenni olyan, mintha vasárnap lenne? Amikor két dolog piszkálja az embert, egyfelől, hogy vége van valaminek, másfelől, hogy jönni fog valami új. Az egyiket fejtegetjük, a másikat megpróbáljuk kitalálni előre. És még azon is lehet izgulni a haladóknak, hogy a kettő végtelen között ott vagyunk-e egyáltalán. Soha nem radíroztam még ennyit életemben, mint ennél az anyagnál. Sokáig nem találtam magam sehol. Néztem a múltban, meg az elképzelt jövőben, de semmi. Aztán meglettem, valami kanapén álmodoztam, egy valamilyen Vasárnapon, biztos meredten néztem a plafont, miközben a fejemben állt a bál. A bálban egy, a szív és az agy közötti pályán keringtem először lassan és kellemesen, majd gyorsabban és gyorsabban, egészen a széthullásig. Ezt a mozgást igyekeztem a magam részéről modellezni a lemezen is” – meséli Kunics Olivér énekes-basszusgitáros az új lemezről, amit a tavalyi év során rögzítettek a pécsi ZAJZAJZAJ stúdióban. A produceri, hangmérnöki és keverési feladatokat ezúttal is az Esti Kornél gitáros-dalszerzője, Lázár Domokos látta el, a maszter pedig Szabó Szebasztián munkája (Miracle Sound Szeged).

„Nincs jó receptünk, hogy hogyan állunk neki, rengeteg oldalról körbeudvarlunk egy-egy dalt, és egyszer csak nyílik az ajtó, és bejutunk rajta. Így indultunk neki a most megjelenő Vasárnap című lemezünknek is: bekopogtunk” – mondja a zenekar a dalszerzési folyamatról, amelynek végére letisztult a zenekar felismerhetően saját hangja.

Vasárnap

„A gondolat akarok lenni, igazi vasárnapi álmodozó.”

Dencs Dominik (dobok): Az IDEGEN egy olyan közösség, ahol minden gondolatnak van helye. Ilyen volt az Ónodi u. 7. című hangjegyzet is: egy botladozó zongoratéma, ami utána helyet kért a próbateremben. Akkor még nem is sejtettük, hogy éppen a lemez origóját szúrjuk le.

Galgóczi Olivér (gitár): A dal harmóniáinak nagy részét Dodi [Dencs Dominik – a szerk.] írta zongorán, ami azért izgalmas, mert végül elloptam tőle és átültettem egy 12 húros akusztikus gitárra. Bízom benne, hogy igazat mond és valóban nem bánja, hogy végül így lett felvéve a dal. Ugyan eléggé könnyedén beleszoktunk a lüktetésébe, mégis viszonylag nehéz volt Olinak szöveget írnia rá. Ebben persze az sem segített, hogy akkoriban épp egy rap-reggae-metál zenekar próbált velünk egy időben, szinte folyamatosan a szomszéd próbateremben, ezért volt, hogy ki kellett menekülnünk a kocsiba ketten, körbe-körbe játszani az akkordokat, hogy valóban magunkra maradjunk a dallal, rájönni, hogy mit is akar tőlünk.

Balerina

„Szeretnék én is forogni úgy
Ahogy csak veled lehet”

Dencs Dominik: Talán a lemez „legtörékenyebb” darabja lett. Minden hangja rettenetesen érzékeny, ami a felvételek alatt is nagy kihívást jelentett. Még azt is hallani, ahogy levegőt veszünk, vagy ahogy bereccsen a zongoraszék, de ez sem tereli el a gondolatokat, mert elindultunk álmodozni.

Galgóczi Olivér: Az egyike annak a pár dalnak erről a lemezről, aminek a szövege azonnal, valahogy szinte magától értetődően megszületett a próbateremben. Maradandó élményként él bennem a pillanat.

Kallódó Érték

„Jegyezd meg, ha bírod, lehetsz a legboldogabb”

Dencs Dominik: Hajtunk az „igazán lényeges dolgok” útján, de van, hogy szem elől tévesztjük a nyomokat és elcsavargunk teljesen más irányba. Ilyenkor sok mindent képes feladni az ember, de adunk nektek útitársat! Csak nézzetek bele a visszapillantóba, ez a dal ott fog ülni hátul, és biccent egyet a jó irányba.

Galgóczi Olivér: Erről azt hiszem azért nem merek írni, mert egy hozzám nagyon hasonló lelkű ember ihlette a szöveget, zavarba is jöttem. 

Hullámokról

„Valami fontos a parton maradt
Visszaúszni érte, bátor gondolat”

Dencs Dominik: Mindig itt dobbant legnagyobbat a szívem a lemez készítése alatt, bármilyen stádiumban is hallgattuk, még talán a keverésnél sem hagyott ki. Teljesen egyértelmű lesz, hogy ugrani kell, és irány a part.

Langó Ádám (perka, szinti): Mindent, amit hallasz, látod is magad előtt. Képek, képek után, de valahogy mégis összeáll a mozi. Nekem legalábbis mozi, ami minden hallgatáskor lepörög előttem, és mindig elkapok valami új kis részletet. Izgalmas film, nézze meg mindenki.

Legszebb Rész

„A legszebb rész mindig a csend volt.”

Dencs Dominik: Sokszor érzem azt, hogyha le tudtam volna írni, pontosan így írtam volna. Hasonló tapasztalatok érnek minket az életben, ebből adódhat, hogy amikor Oli elhoz egy szöveget próbára és először megmutatja, vagy először halljuk a dalon, van, hogy meg kell állni sírni.

Langó Ádám: Ritkán éli meg az ember a csendet. Állandóan zakatol valami körülöttünk. A dal kontextusában is a már megélt csend, ahová visszavágyunk, mert akkor tényleg nincs más, csak ő meg én. Ebben a végtelenben, amiben élünk, sokszor nincs is fontosabb.

Galgóczi Olivér: Sokféleképpen próbáltunk közel kerülni az anyaghoz, hogy végül olyan dalokat vegyünk fel, amiben mind a négyünk lelke és perspektívája egyaránt belekerül. Az egyik ilyen időszak a pécsi alkotótáborunkhoz köthető, amikor leköltöztünk egy szűk hétre Oli nagybátyjához, a számunkra már-már „szakrálisnak” mondható pogányi házába. Délelőttönként itt töltődtünk, ötleteltünk, messze az ablaktalan csepeli próbatermünktől, délutántól kifulladásig pedig a ZAJZAJZAJ stúdióban próbálhattuk össze az addigi foszlányokat, amiért most is hihetetlen hálásak vagyunk. Az egyik ilyen termékeny délelőtt-délután kombinációból született ez a dal. Mindenki elég gyorsan megtalálta benne a helyét, végül azzal az Ádika által belejátszott pár hanggal (AZZAL A pár hanggal!) zenévé állt össze a délelőtt még magányos gitártéma.

Ne Is Számolj Vele

„Nem a magányra, nem is a tisztaságra nyílnak ezek a nehéz ablakok.
Ez üresség, szerintem az lehet, ami a lélek szemgödrében elveszett.”

Langó Ádám: Nagyon fontos ez a dal nekem. A szöveg első verziója egy akkori nehéz életeseményemre reflektált, amivel Oli nagyon szíven talált. Próbálni is nehezemre esett ezt, mert minden eljátszásnál előhozta belőlem a fájdalmas érzéseket... És habár időközben a szöveg változott, én továbbra is el tudok teljesen merülni benne.

Kunics Olivér: Sok korombelinek nehézséget okoz, hogy nem találja a helyét az életben, kiold a kötés a családdal, a várossal, az országgal, a világgal. Nem érzik magukat fontosnak, és így számukra sem fontos a viszony. Kétségbeejtőnek tartom, és fontos, hogy beszéljünk róla.

Törölköző

„Legyen eleje, legyen értelme
Soha ne legyen vége”

Dencs Dominik: Kérdés nélkül tűzbe megyünk a zenekarért, viszont talán most először kérdeztük meg magunktól, hogy valójában milyen ára is van ennek. Ebben a tűzben barátságok, kapcsolatok, családi ebédek, és szerelmek is égtek már meg. Sokszor megkérdőjeleztük magunkat az elmúlt időben.

Forgass El

„Ami fontos, az úgysem látszik”

Galgóczi Olivér: Szintén a kreatív energiák egyesítése céljából született meg egy Google Drive-os ötletkosarunk, amibe hosszas hezitálás után (kétségeim voltak a komolyan vehetősége felől), végül anonim módon bedobtam egy gitár-szösszenetet én is. Persze később kiderült, hogy én voltam, úgyhogy kénytelen voltam kicsit beszélni róla mindenkinek. Szerencsésen alakult, hogy épp egy addig semmihez sem passzoló, szintén pihentetett, refrénszerű résszel ez éppen jó viszonyba került. Így a lemez elkészültével, sokadszorra meghallgatva szerintem ennek a dalnak is jót tett a türelem, a versszakok végül le lettek cserélve az első változatokhoz képest, amitől számomra még kifejezőbbé vált, megkapta azt az egységes erejét is, ami egészen addig hiányzott belőle.

Dencs Dominik: Van, hogy könnyebben vesszük az akadályokat, valahogy megoldhatóbbnak mutatják magukat. Vannak dalok, amik könnyebben adták meg magukat, egészen olyan élmény volt, mint amikor az első közös dalokat írtuk.

Ha Tiéd Lenne

„Hallgatok, amíg te űzöd a lényeget”

Dencs Dominik: A dal magja a pécsi alkotótáborunk ideje alatt született (bár ez a tábor több dalnak is a bölcsője), és ha már az elején említettem, hogy nincs bevált receptünk dalírásra, akkor most igazolom is magam: ültünk a földön, valakinél pedig volt egy üveg, és megpörgette középen. Az üveg Olcsát választotta, így egy cigarettányi előnyt kapott a teremben, utána rászálltunk arra, amit addig ír. Bejött.

Galgóczi Olivér: A refrén mondanivalója számomra a legegyenesebb megnyilvánulása az elmúlt év hosszúra nyúlt feszültségforrásainak. Sok csapaton belüli kérdést kellett tisztáznunk; problémákat külön-külön, melyek egy része ezáltal közös problémává is vált abban az időszakban. Örülök, hogy felkerült a lemezre, e nélkül nekem nem lenne egész a történet. 

Ahogy Még Sosem Törtél

„Üldözz úgy, ahogy eddig senkit
Próbálj meg utolérni”

Dencs Dominik: A lassú vasárnapi álmodozás már rég lángra kapott, és őrült sebességgel robog a Vége felé. A pécsi alkotótábor alatt megérkezett egy basszusgitár a zenekarba, amit Oli vásárolt, és ha jól emlékszem, a verse volt az első riff azon a gitáron.

Kunics Olivér: Nehezen viselem azokat a kapcsolatokat, amik a felszínen mozognak. Nem tudok megmaradni bennük, de még mielőtt elúsznék, megpróbálom feltolni az adrenalinszintet, hátha kijön belőle valami valós. Nem tudom, hogy jól teszem-e, nem is tudatos, a dalból is ösztönösen köszön vissza.

Galgóczi Olivér: Nem volt részem még olyan stúdiózásban, amiben ennyi rész hiányzott volna gitárfronton, mint most. Felkészületlennek éreztem magam a többiekkel szemben, ami bosszantott, mégis volt bennem egy izgalom, és egy nagy adag bizalom az alkalom felé, hogy ami eddig nem tudott, az most meg kell, hogy szülessen, távol a megszokott környezettől. Azt hiszem, hogy kizárólag a Dr. producer úrnak [Lázár Domokos­ – a szerk.] és a három másik fiúnak köszönhető, hogy végül ezek a hiányzó részek mind kitöltésre kerültek ebben a dalban is, és legfőképp azért, ahogyan.

Vége

„Könnyen elragad, hogy így van
És, hogy mindig így marad” 

Kunics Olivér: Egy kicsiny nyugodt pontból tíz lépés alatt eljut a világ végéig, pont, mint az agyam. A záró dal nem objektív, nem is annak szántam a szöveget. A szándékom az volt, hogy érezhető legyen, ahogy belefáradok a gondolat körhinta-játékába. Nem tartom kizártnak, hogy a kedves hallgató is elfárad, mire a végére ér, remélem, megbocsát nekem, és úgy emlékszik majd vissza az albumra, mint egy jó túrára, amit mozdulatlanul járt meg velünk.

headerfotó: sinco

IDEGEN a Facebookon.

Lemezbemutató Facebook-esemény.

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.