Fájdalmas, őszinte és nagyon szép – boebeck-lemezpremier

Két éve itt, a Recorderen mutatkozott be első dalával boebeck, azaz Andl-Beck Boróka, aki az elmúlt időszakban az egyik legizgalmasabb fiatal, hazai énekes-dalszerzővé érett. Mostanra pedig elkészült első nagylemezével is, amit már zenekari felállásban rögzített. Premier!

Sűrű két év áll boebeck mögött: első kislemeze, az i am not 2021-es megjelenése óta kihozott egy remek, négyszámos EP-t, fellépett a legtöbb magyar fesztivál színpadán, az ország legnagyobb városainak klubjaiban és a szomszédos fővárosokban, Pozsonyban és Bécsben, valamint Brüsszelben egyaránt. Az elmúlt évek legfontosabb alkotói célja első lemezének felvétele volt, amihez már zenekart szervezett maga köré, amelynek az IDEGEN-ből ismerős Galgóczi Olivér gitáros és Dencs Dominik dobos is tagja, de vendégként Törőcsik Kristóf, a Margaret Island basszusgitáros-dalszerzője is játszik a debütáló albumon. A lemez producere pedig a Magashegyi Underground dobos-dalszerzője, Toldi Miklós volt.

boebeck első lemezén mindennapi félelmeinkről mesél történeteket: elutasításról, kirekesztésről, önbizalomhiányról, szégyenről és önsajnálatról. A dalok iróniával és reflektíven kezelik ezeket az identitás-kérdéseket, ez válik szervezőelvvé boebeck zenei- és szövegvilágában. A lemezhez készült vizuális világ letisztult módon idézi fel boebeck felnövéstörténetének múltját, tömbházakat, és városi környezetet mutat be, tükrözve azt az ürességet, amelytől a dalszerző egyszerre retteg és vonzódik.

„Ez a nyolc dal életem legnehezebb időszakaiban, és időszakairól íródott, nincs jó okom arra, hogy bárkivel is megosszam őket, és mégis úgy érzem, muszáj. Az oversharing talán a legnagyobb gyengém, de szeretem előnynek tekinteni a vele járó szabadság miatt. Egyszerűen fogalmazva, értelmet akarok átadni, és ez az album leginkább erről a küzdelemről szól: a már-már zavaró szintű öntudatról, ahogy anyám mondaná” – mondta boebeck az albumról, amely mától minden streaming-platformon elérhető.

A lemezbemutató koncert március 16-án lesz a Három Hollóban, ahol először lép fel boebeck zenekari felállásban. Jegyvásárlás, Facebook-esemény. Emellett tavasszal több fővárosi és vidéki klubban is megmutatja új lemezét, játszik a ljubljanai showcase fesztiválon, a MENT-en, majd a hazai nyári zenei fesztiválokon is találkozhatunk vele. boebeck lentebb külön-külön is mesél a lemez minden dalairől, sőt, az oceanhoz forgott és szintén ma debütáló klipet is megnézhetjük.

„AZ ÉLMÉNY, AMIKOR RÁISMERSZ, HOGY SEMMI SEM SIKERÜLT, AMIT ELTERVEZTÉL” – BOEBECK-INTERJÚNK

8

Ez talán az egyetlen olyan dal ezen a lemezen, aminek nagyon konkrét mesélnivalója van – nem hiszem, hogy érdemes megosztani a valós történetet, de akiknek már elmeséltem egy gyengébb pillanatomban, azok megnyugodhatnak, hogy nem kell újra elolvasniuk. Nyolc évvel a tényleges események után álmodtam egyet, aztán megírtam a dalt, az ember, akiről szól, biztos örülne, hogy örök nyomot hagyott, én nem örülök, de a dalért talán megérte. Nem tudom, miért ezzel nyitjuk a lemezt, de lehet rá mondjuk úgy tekinteni, mint a dalszövegeim szintézise – hozzáférhető és személyes, megmutatja, mi várható a következő fél órában, gondolom.

ocean

A Sweet Love Is Like Oxygen című dalának köszönhetem a lemez egyetlen (kb.) szerelmes dalát: valamiért elkezdtem ezzel a sorral, aztán köré íródott az ocean. Élőben nem szeretem játszani, mert nehéz, és belesülök – egyszer az Ördögkatlan Fesztiválon, egyszer az A38-on, egyszer a Szigeten, és én pont ennyiszer játszottam el színpadon. Zenekarral teljesen más dallá alakult: a lassúsága felszabadult, és kiderült, hogy sok értelemben dühös, dinamikus, nem pedig egy teátrális szerelmes dal.

take it easy

Ezt a dalt még Bécsben, Bécsről írtam; három évig laktam ott, rengeteg szöveget írtam ezalatt, de ezen kívül csak az everything from everyone és a red stars mondhatóak bécsi daloknak, bármilyen bénának is tűnik ez így leírva. Miközben az alapképzést csináltam anglisztikán, nagyon egyedül éreztem magam – nem voltak barátaim, a lakótársamon kívül pedig nem igazán beszélgettem senkivel. Szóval lehet úgy gondolni erre a dalra, hogy önmagam megnyugtatására írtam, de ez azért nem teljesen igaz, pláne, hogy nem is sikerült megnyugodnom, bár az egyetemet végül csak kibírtam.

unknown

Furcsa, hogy az embernek van egy értékrendje, de annak egyes elemeivel a saját cselekedetei nem feltétlenül esnek egybe. Nyilván nem arra gondolok, hogy keresztény vagy és mégis bántod felebarátodat, vagy ilyesmi, szóval nem egy politikai dal ez; inkább arra akarok kilyukadni, hogy szerintem az egyik legfontosabb dolog a nyitottság, és én mégsem tudok nyitott maradni. Pedig igenis szeretnem kéne új történeteket megismerni. Aztán mégsem akarok elolvasni, meghallgatni, végignézni semmit. Mi történik az emberrel, ha ennyire zárt alkotói térben mozog, ki kell-e mozdulni, hallgatni kell-e mások tanácsaira, meg amúgy kit érdekel ez az egész. Egyéb: a lemez egyetlen szóvicce található ebben a dalban (tényleg), a szöveget pedig egy vonaton írtam, szeretem a vonatokat.

reality

A kedvenc dalom a lemezről, és tényleg van hellyel-közzel története is. A reality szövegét historiográfia órán írtam tavaly májusban, ami amúgy is az egyik (alkotói értelemben) legproduktívabb kurzusom volt. Annyira szerettem ott szövegeket írni, hogy szándékosan elmentettem a dal első képét a fejemben, hogy majd ott kezdhessem el írni. Ez a kép nem volt semmi különös, de nagyon meghatott, ahogy a repülőről láttam egy kicsi felhőt, amit megvilágított az alatta lévő város, a felhő pedig megszűrte ezt a fényt, és így együtt létrehoztak valamit, akár valami hamisat, nem tudom. Ezzel a csodálattal párosult az emberiséggel kapcsolatos szkepticizmusom, meg az a buta, testen kívüli érzés, hogy hamar meg fogsz halni. Erről szól a dal.

circle

Még ugyanebben a hónapban elmentem a gimis osztálytalálkozómra, ami pont olyan volt, mint a gimi: minimális érzelem, unatkozás, valami megmagyarázhatatlan szégyenérzet, és főleg olyan emberek, akikkel sose értettük egymást. Nem panaszkodni akar a dal, sőt, igyekszik kordában tartani a rosszindulatúságát, de nyilván elgyengül néha. Szóval ez az egyik, amiről a circle talán szól; aztán szól a szavakról, minimális szemantikai tudással, öntelten keres jelentést a szóalakokhoz; végül meg újra a magányról, mert azt az érzést ismerem a legjobban.

mirror

Nem akarok erről a dalról sokat mondani, mert kifejezetten egyértelmű, hogy miről szól. Nagy vágyam, hogy egyszer ne kelljen ilyen dalokat írnom, de sajnos nem látom, hogy keveredhetnék ki ebből. A maga módján nagyon ambíciózus dal ez, és szép emlék az első koncert, ahol játszottam, mert egész nap Debrecen utcáin mászkáltunk az első Made in Debrecen Fesztivál napján. Aki volt már koncertemen, tudja, hogy nagyon lámpalázas vagyok, de tavaly Debrecenben átfordult valami, és végre elkezdtem élvezni is a színpadot (mondjuk még mindig főleg félek tőle). Ezt szerintem ennek a dalnak köszönhetem, és inkább így emlékeznék meg róla, mint a történetét mesélném.

sky

Az i am not testvérdala, sokszor szoktam két dalt írni ugyanabban a hangulatban, ezesetben meg ugyanazon a délutánon, szintén még Bécsben, habár nem nevezném ezt sem bécsi dalnak, ahogy az i am not sem az. Inkább azt mondanám, hogy ez a dal végigszenvedett rengeteg szövegbéli változtatást, pedig ez rám egyáltalán nem jellemző. Talán úgy lehet összegezni a dalt, ha kell, hogy tudhatsz szeretni, de mások jobban tudnak, mit kezdjél most ezzel.

boebeck a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Béndek Tamás.

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.