IDLES: Joy As An Act Of Resistance (Lemezkritika)

Alig egy évvel a bemutatkozó albumuk után a brit Idles új lemezzel jelentkezik, amely a politikai tartalmat a nyers poszt-punk hangzással vegyíti, a korábbinál is hatásosabb és átgondoltabb módon.

Kiadó: Partisan Records / [PIAS]

Megjelenés: 2018. augusztus

Stílus: proli posztpunk

Kulcsdal: Danny Nedelko

Érzéketlenség lenne az IDLES-t poszt-Brexit-punknak hívni, annak a külvárosi és vidéki munkásosztálynak a nyers dühkitörése ez, amit már minimum Thatcher óta magára hagytak a technokrata „liberálisok”, az ál-nemzetieskedő „konzervatívok”, még a polgárság is, akik egy tanulatlan prolimasszának hiszik az egész réteget, mert hát mi másnak hinnék, ha a nekik készülő tévéműsorok 99 %-ban buta alkoholistáknak festik le őket, akiken röhögni lehet. Joe Talbot jól meg is mondja mindenkinek a magáét és közben a helyzet értelmiségi-kultúrbalos eszményítése nélkül beszél bevándorlókról, nemi szerepekről, egyházról, a háttérben meg zakatol, sikít, reptet a zenekar. Mert már lassan tényleg csak a gyár és a pub az a két hely, ahol tökmindegy, hogy az ember ukrán, szenegáli, buzi, kopasz vagy kommunista, ha sorba kell állni az ebédjegyért.

8.5/10

Mika László