boebeck: „Az élmény, amikor ráismersz, hogy semmi sem sikerült, amit elterveztél” – interjú és klippremier

Andl-Beck Boróka, a 30Y-frontember Beck Zoli lánya idén jelenteti meg bemutatkozó EP-jét, amelynek első kislemezdalában, az i am notban a tehetséges apa mellett felnövő zenész önkételyéről számol be. A boebeck néven alkotó, ígéretes indie pop énekes-dalszerző szerepelt már a Pécs On Stage koncertjén és lemezén, idén pedig országszerte fellép a Lázár tesók vendégeként. boebeck a zongorájával folytatott randizásról, Robert Plantről szóló álmairól és az angol nyelvű önkifejezésről is mesélt nekünk. Klippremier és interjú a Recorderen!

boebeck 2013-ban, a Pécsi Egyetemi Napok szabadszínpadán mutatkozott be először élőben, ahol Beck Zolival, Beck Zazával és Szepesi Mátyással (Konyha, Magashegyi Underground) adták elő a Travelling című dalt, amit édesapjával írtak a Beck család teraszán. Később részt vett a Pécs On Stage sorozatban, a pécsi Kodály Központ hangversenytermében adott, intim hangulatú, egy szál zongorás fellépése a legnézettebb videó lett a sorozatban, a Pécs On Stage válogatásalbumára pedig felkerült az everything from everyone című száma.

A Ligeti Gyuri produceri segédletével készült comfortable EP ősszel lát napvilágot, ezt vezeti fel a fiatal énekes-dalszerző bizonytalanságairól őszintén valló i am not című dal. boebeck az elmúlt évek alkotómunkája és bécsi tanulmányai mellett több alkalommal koncertezett már rangos könnyűzenei eseményeken, idén pedig turnéra indul a Lázár tesók vendégeként, illetve önálló koncertet ad a Fishing on Orfű, a Fekete Zaj, és az Ördögkatlan fesztiválokon. Budapesten első alkalommal pénteken, július 9-én, a MONYO Landben láthatjuk a Lázár tesók előtt.

Íme az i am not videoklipje, utána pedig az interjú boebeckkel:

Evidens volt, hogy ezzel a családi háttérrel te is zenélni fogsz?

Mindenki azt csinálja, ami a legismerősebb a számára. Backstage-ekben nőttem föl, ami nagy buli volt, jó közösségi élmény. Most mégis egyedül zenélek, szóval lehet, hogy nem azt a tanulságot vontam le belőle, amit kellett volna. Tizenhárom évesen kezdtem el a saját dalaimat írni, és mivel a mai napig csak zongorázni tudok, a hangszer is adta magát.

Mivel fogott meg a zongora?

Ez volt az egyetlen hangszer, amihez ismertünk tanárt a zenesuliban. Sárközy Papa tanított nyolcéves koromtól, de sokat szenvedett velem szegény, mert nem voltam a legpedánsabb tanuló. Nem szerettem zongorázni. Nagyon lámpalázas vagyok, és sok rossz élményem volt a zenesulis koncerteken, amikor minden fisz hirtelen g lesz, és egy nem túl dicsőséges fellépés után félretettem a hangszert. 18-19 évesen kezdtem el újra dalokat írni rajta. Most megint randizunk a zongorámmal. Nem komoly még a kapcsolat, de már szeretjük egymást. Szeretnék fejlődni, hogy minél változatosabb dalokat tudjak írni.

Ki volt az első hősöd, akinek szerettél volna a bőrébe bújni?

Anthony Kiedis. A Red Hot Chili Peppers volt a mindenem. Az oviban azt hazudtam, hogy elköltözünk Kaliforniába, mert anyukám terhes Anthony Kiedistől, de engem fog feleségül venni. Később Damon Albarn akartam lenni. A Blur a mai napig inspirál, de David Bowie és nyilván apukám is hatott rám. Ők többek, mint zenészek: olyan kreatív motorok, akikből ömlik az alkotás, legyen az a Bowie-féle alakváltó művész, az Albarn-féle lírai, a zenét sok oldalról megfogó dalszerző, vagy apukámnál a zene, az irodalom és a tudomány izgalmas hármasa. Azt szeretem, ha valami sokféle akar és tud lenni, mert az ember különben megunja magát.

A zenei önkifejezésnek az énekes-dalszerző vonala érdekel a leginkább?

Álmaimban mindig Robert Plant vagyok, és a Led Zeppelin szól mögöttem, de szembe kellett néznem vele, hogy nem tudok ilyen lenni. Az énekes-dalszerző hagyományban érzem magam a legkényelmesebben, miközben ez jelenti számomra a legnagyobb kihívást is. Nem vagyok kifejezetten szociális alkat, se különösebben nyomulós, így egyszer csak elhalványult annak a lehetősége, hogy zenekarom legyen. Az EP viszont zenekari hangszerelésben készült, pusztán azért, mert ha először csinálsz valamit, jobb olyan úton menni, amin tudsz segítséget, tanácsot kérni másoktól, például Ligeti Gyuritól.

Nekem Agnes Obel ugrott be a dalaidról.

A Sofar Sounds Fesztiválon odajött hozzám Szabó Benedek, és azt mondta, biztos én is utálom, ha másokhoz hasonlítgatnak, de Agnes Obel jutott az eszébe rólam. Azt nem mondanám, hogy hatott is rám, mert kevés ilyen stílusú zenét hallgatok, legfeljebb Damon Albarn szólóalbumát, az Everyday Robotsot, amin hallatszik, hogy minden dalánál a zongorán indult el a gondolkodás.

Milyen megszólalásra törekszel?

Olyanra, amitől érzel valamit. Igyekszem catchy dallamokat írni, de a szövegeimre vagyok a leginkább kényes. Mindig szöveget írok először, és csak utána zenét. Igyekszem állandóan írni, mert azt vettem észre, hogy az ember hétköznapi gondolatai elég sekélyesek, és ahhoz, hogy igazán mélyre tudjak menni, sok vázlatot kell írnom. Szeretném, hogy a dalaimnak legyen mondanivalója, és nem csak annyi, hogy hiperrealista módon leírom, mi történt velem aznap. Igazából csak az EP felvétele során derült ki, mi áll jól nekem.

És mi áll jól?

Szerintem az, ha engedem magam kicsit lírainak lenni. Sokszor túlzásba viszem az önreflexiót a zenében és a hétköznapokban is, pedig jó, ha az ember nem akar mindig bölcsész lenni. Arra is rájöttem, hogy nem érdemes bocsánatot kérni azért, ahogyan csinálok valamit, egyszerűen csak csinálni kell.

Mi inspirálta új dalodat, az i am not-ot?

Az élmény, amikor ráismersz, hogy semmi sem sikerült, amit elterveztél. Bécsben kicsit elvesztettem magam, már korona volt, hazajönni se tudtam, és próbáltam kiírni magamból azt, ami nyomaszt. Fölnősz egy apukával, akire felnézel, szereted, és úgy érzed, mindig jó ütemben csinálja a dolgait, de azért irigy is vagy, mert azt érzed, neked nem sikerül semmi sem. Ezt az irigységet sokáig hordoztam magamban, de tavaly nyáron, amikor felvettük az EP-t, sikerült megszabadulnom tőle. Ez a kedvenc dalom az EP-n, ez tükrözi leginkább, ki vagyok és mit érzek.

Milyen koncepcióra fűzted fel az EP-t?

Négy dal lesz rajta, mindegyik arról szól, hogyan kérdőjelezem meg magam. A comfortable-ben nagyon mélyen énekelek, ami nem annyira kényelmes nekem, de a dal mondanivalója ezt kívánta meg – alapvetően arról próbáltam írni, hogy a kényelem az, ami igazán kényelmetlen. A red stars tipikusan bécsi dal, a villamoson megláttam egy sötét aurájú faszit, akinek vörös csillagok voltak tetoválva a szemei alá, és elképzeltem köré egy sztorit. Az everything from everyone-ban pedig azt próbáltam megfogalmazni, hogyan fosztottam meg embereket a saját dolgaiktól – érzelmi szempontból –, annak ellenére, hogy erre nem volt semmi jogom.

Jobban ki tudod fejezni magad angolul?

Magyarul csak annak szabad írni, aki tényleg tud. Bennem fel sem merült, hogy magyarul írjak, már csak azért sem, mert egészen kicsi koromtól úgy gondoltam, hogy nem Magyarországon fogok élni. Attól függetlenül, hogy most megint itt vagyok, és a bécsi anglisztika szak elvégzése után Pestre költöztem, nem gondolom, hogy a magyar az én zenei nyelvem. Tudom, hogy sok szempontból álszent dolog magyarul élni és magyarul gondolkodni, aztán angolul írni róla. Nekem mégis az angol az evidens. Elolvasol egy Kosztolányi-verset, és utána meghallgatod Andl-Beck Boróka magyar szavait? Ki van zárva.

Mire vágysz a leginkább?

Arra, hogy legitim énekes-dalszerző legyek, akinek van olyan szerencséje, hogy az emberek meghallgatják a dalait és elolvassák a szövegeit is. Szeretnék fülbemászó dalokat írni, de nem mindenáron. Jó lenne Európa-szerte koncertezni, és a zenén kívül is szélesíteni a látókörömet, ezért foglalkoztat az angol irodalom. Meg persze azért, mert ott van Shakespeare, aki már mindent elmesélt.

boebeck a Facebookon.

interjú: Soós Tamás

fotók: Béndek Tamás

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.