Három éve még sokan azt jósolták, hogy Lil Nas X sikere tiszavirág-életű lesz, és az Old Town Road egyslágeres bombája után majd hamar a feledés homályába merül. De a fiatal rappernek más tervei vannak, és első nagylemezével (Montero) ütősen cáfolja meg a kétkedők hangokat. Provokatív klipek, öntörvényű előadóművész, a fekete queer-közösség úttörője.
Sátánizmus, újratöltve
Ha valaki a popkultúrában a Sátánnal kokettál, abból mindig országos balhé lesz. Sőt, gyakran az okkultnak még a látszata is elegendő, hogy felszítsa a sátánista pánik tüzét: a nyolcvanas évekből eredeztető, főként az amerikai keresztény fundamentalista jobboldal által gerjesztett morális pánik az elmúlt évtizedek alatt megpróbálta már elsöpörni a metálzenét, a Dungeons & Dragons szerepjátékot, most pedig Lil Nas X provokatív klipjét, amelyet a Montero (Call Me By Your Name) című számához készített.
Mondjuk, e videó esetében szó sincs róla, hogy az erkölcscsőszök indokolatlanul sejdítenék benne az ördögöt: a 22 éves rapper a biblikus videóban először hagyja magát megkísérteni az édenkertben egy kígyólény által, majd amikor letaszítják a pokolba, rúdtáncosként siklik alá magassarkú, magasszárú csizmájában, szenvedélyes öltáncot lejt a Sátán ölében, végül pedig büszkén saját fejére helyezi annak szarvkoronáját. Lil Nas X nemhogy visszariadt volna attól, hogy a keresztény jobboldal majd rituálisan keresztre feszíti bűneiért, hanem egyenesen beleállt a dologba: pár nappal a videó megjelenése után piacra dobott 666 pár Nike-logóval ellátott – de nem a Nike által gyártott és forgalmazott – dizájner edzőcipőt, melyek pentagrammák mellett „egy-egy csepp emberi vérrel” is fel lettek turbózva. És mindez közel sem üres polgárpukkasztás.
 |
| Lil Nas X és a sátáni cipők |
Az egy dolog ugyanis, hogy a Montero (Call Me By Your Name) hatalmas botrányt kavart. Tegyük hozzá rögtön, hogy úgy kavart hatalmas botrányt, hogy közben gigasláger lett belőle: kapásból a Billboard toplisták élén indított, a videót pedig eddig több mint 380 milliószor nézték meg. És finoman szólva sem elhanyagolható tény, hogy egy nyíltan meleg fekete előadó expliciten homoerotikus szerzeményéről beszélünk. A dal pontosan olyan kanos, amennyire egy rapper kanos tud lenni egy hiphopdalban, csak épp most egy férfi sorolja fel kéjes örömmel, milyen élvezetekben részesülne a kiszemelt férfi partnerével. „You live in the dark, boy, I cannot pretend / I’m not fazed, only here to sin” – tárulkozik fel vágya tárgyának.
Nem baj, ha nem vagy menő meleg
Könnyű lenne ezt elintézni annyival, hogy Lil Nas X bemutat a középső ujjával a prűdériának – és már ez is vagány dolog lenne. De a Montero című dal és a Montero című nagylemez más értelemben számít radikális tettnek: egy olyan popsztár megszületésének vagyunk szemtanúi, aki kompromisszummentes önazonossággal követel magának helyet a tömegkultúra csúcsán. Fél évvel a világhírt meghozó Old Town Road – és alig pár hónappal a Billy Ray Cyrus-féle, Billboard-rekordokat megdöntő remix – megjelenése után, a 2019-es Pride-hónap végén comingoutolt, azóta pedig egyre magabiztosabban képviseli magát a zenéjében, nyilvános megjelenésein, nyilatkozataiban. Saját bevallása szerint is egyre kevésbé akar megfelelni a társadalmi elvárásoknak: míg régebben bóknak vette, ha menő vagy a többség számára is elfogadható melegként kezelték, „ez csak azt jelenti, hogy mások kedvében akarsz járni, márpedig egy ilyen emberből sosem lesz legenda. Nem mehetsz mindig csak oda, ahová befogadnak. Le kell döntened a falakat, és kijelentened: ez most már az én helyem is.”
Így tehát Lil Nas X falakat döntöget. Játékosan, felszabadítóan, konfrontatívan. Miután Drake – aki az egyik példaképe – közzétette Certified Lover Boy című idei lemeze borítóját, amelyen terhes nők emojijai sorakoztak, Lil Nas X poénból készített egy ugyanolyan borítót terhes férfiakkal, majd továbbszőtte a geget, és a Montero promókampányában megszülte saját új lemezét. Az Industry Baby klipjében meztelen férfiakkal táncol egy börtön zuhanyzójában, mert tudta, ha börtönös klipet fog forgatni, akkor tuti záporoznak majd a homofób szappanleejtős poénok, és miért ne menne elébe ennek. „Bezzeg akkor kussoltok, amikor valaki az egész életművében arról rappel, hogy hány nőt fektetett meg, de amikor én bármilyen kicsit is szexuális dolgot művelek, máris felelőtlennek vagyok kikiáltva” – válaszolt a videót ért kritikák egyikére.
Márpedig nemcsak a gyerekeiket féltő konzervatívok haragját vívja ki, meg kell küzdenie a hiphopközegen belül máig széles körben elterjedt homofóbiával is – kapott az utóbbi időben keresetlen megjegyzéseket többek között 50 Centtől és DaBabytől is. „Nem szeretnék sokat beszélni a rapszcénán belüli homofóbiáról, mert nagyon veszélyes terepnek érzem” – mondja, de szavaknál is erősebb módon fejezte ki róla a véleményét az idei BET Awardson. Az afro-amerikai előadóművészet legnagyobb éves seregszemléjén élőben adta elő a Monterót, és az egyiptomi tematikájú – Michael Jackson Remember The Time klipjét is megidéző – fellépés zárásaként az egyik férfi háttértáncosával csókolózott. Jazmine Hughes, a New York Times újságírója lehetséges párhuzamként felvetette Britney Spears és Madonna hírhedt csókját a 2003-as VMA gálán, ám mint ahogy megállapította: „míg ők felajzani akarták a közönséget, Lil Nas X célja a szemléltetés: ilyen, vagy ilyen is lehet ténylegesen egy meleg popsztár”.
TÖBBEN TAPOSTÁK MÁR ELŐTTE AZ UTAT
Lil Nas X mindenképp úttörő jelentőségű előadó, de többen taposták már előtte ezt az utat. Távolról indulva, említhetjük például Little Richard szexuálisan túlfűtött, az ötvenes éveket megbotránkoztató színpadi jelenlétét – és melegségével való ellentmondásos viszonyát. A közelmúltból fontos pillanat Frank Ocean 2012-es coming outja és a Channel Orange, Janelle Monáe PYNK-je és vaginanadrágja, és az olyan, az underground és a mainstream határán mozgó fekete queer alkotók tevékenysége, mint Shamir, Tyler, The Creator vagy Kevin Abstract.
Sylvester
De külön érdekes összevetni Lil Nas X karrierjét egy talán kevésbé ismert diszkósztáréval. Sylvester a mindössze pár évet felölelő, ám annál intenzívebb diszkókorszak csúcsán, 1978-ban adta ki leghíresebb slágerét, a You Make Me Feel (Mighty Real)-t. Falsetto énekével mindmáig megtéveszti az avatatlan, női dívákhoz szokott hallgatót, de nem véletlenül nevezték a diszkó egyik királynőjének. A genderfluid, nyíltan homoszexuális Sylvester a San Franciscó-i ellenkultúrában, dragek és transznemű előadók közül indult, gyerekkorában és első avantgárd zenekarában egyaránt női bluesénekeseket személyesített meg; később szólóelőadként sem volt hajlandó eleget tenni a lemezkiadók óhajának, hogy kicsit vegyen vissza, és ne öltözzön extravagáns, flitteres ruhákba, magassarkúba, ékszerekbe, parókába.
Szupersztár sosem válhatott belőle, de pár évig úgy tudott meleg hírességként szerepelni Joan Rivers talkshowjában, vagy koncertezni a San Franciscó-i Operaházban – csillámot szórva a szimfonikus zenészekre –, hogy nem hagyta megváltoztatni az imidzsét, nem lett konformista.
A legenda előtt
Három éve még valószínűleg nem sokan számítottak rá, hogy Lil Nas X egyáltalán fennmarad a popzene darálójában, nemhogy ilyen kulturálisan releváns figurává növi ki magát. Talán ő maga sem, bár a céljai közt kezdettől ott szerepelt a világ meghódítása: nem szerénységből vette kölcsön művésznevéhez az egyik legjelentősebb rapper nevét, az „X” pedig a római 10-es számot jelképezi, szerinte ugyanis ennyi évnek kell eltelnie ahhoz, hogy legendává váljon. Mielőtt Lil Nas X vált volna belőle, Montero Lamar Hill Atlantában nevelkedett, gyerekként a testvéreivel a család szórakoztatására zenés előadásokat koreografáltak. Hat éves korában a szülei elváltak, és ezután egyiküktől a másikhoz sodródott: először anyjával és dédijével lakott együtt egy lepukkant lakótelepen, egy ágyon osztozva testvéreivel, majd átkerültek gospelénekes apjukhoz egy kertvárosba, amit követően az anyjuk rászokott a kábítószerre.
A nehéz családi körülmények mellett korán, már öt évesen ráébredt homoszexualitására, és mivel vallásos apja miatt fontos szerepet játszott az életében az egyház, a fiúk vagy a melegpornó iránti érdeklődését Isten próbatételének hitte, amelyen rendre elbukott. A Montero megjelenése előtt a Twitteren írt a rejtőzködéséről egy tinédzserkori önmagának címzett levélben: „Tudom, megfogadtuk, hogy sosem fogunk nyilvánosan előbújni, hogy sosem leszünk olyan melegek, hogy a titkunk velünk száll a sírba, de ezzel ajtót nyithatunk más queer emberek előtt, hogy egyszerűen csak létezhessenek.” A Sun Goes Down című dalban pedig őszintén mesél, hogy tízéves korától magányos, mert még a barátai is gúnyolták. „Always thinking why my lips so big / Was I too dark? Can they sense my fear?” – osztja meg belső monológját, majd pedig a klipben felnőtt énje segít felszabadulni a kamasz Monterónak.
A mémeken túl
Akinek a legfőbb menekvést a suliban a közösségi média jelentette. Tizenhárom évesen kezdett üzemeltetni a Twitteren egy Nicki Minaj rajongói oldalt, ahol vérbeli stanként viselt hadat a rapper rosszakaróival. Itt tapasztalta ki, hogyan lehet a leghatékonyabban mémeket gyártani, virális posztokat létrehozni, forgalmat generálni, színes internetes személyiségként jelen lenni. Ezt a tehetségét tudta hasznosítani, amikor a főiskolát félbehagyva, a tesójánál csövezve, egy 30 dollárért vásárolt beattel, egy Nine Inch Nails-számból átvett bendzsóval, a country trap népszerűségét felismerve megírta az Old Town Roadot, majd elárasztotta az internetet a hozzá költött mémekkel, videókkal, mígnem a TikTokon lángra kapott a dal.
De ahhoz, hogy úgy istenigazából végigsöpörjön a világon a fülbemászó, popérzékeny, abszurd, de nem ironikus sláger, kellett egy botrány is: a Billboard egy hét után eltávolította a country-slágerlistáról a számot, mondván, hogy az nem tesz eleget a country műfaji kívánalmainak. De kellett az is, hogy Lil Nas X ravaszul reagáljon, és kijöjjön egy új verzióval, amelyen egy közkedvelt countrysztár énekel. A Billy Ray Cyrusszal közös remix 19 hétig vezette az amerikai Hot 100 slágerlistát. Ekkor még ott lebegett felette az egyslágeresség veszélye; a 7 című 2019-es EP-t még mindig a két Old Town Road-változat keretezte, de a Panini és a Cardi B-t felvonultató Rodeo már saját jogukon is népszerűek lettek, a trap mellé pedig be-bekúsztak új zenei ízek is.
Ebbe az irányba halad tovább a debütáló nagylemez is, amit még nem feltétlenül neveznénk korszakalkotó mesterműnek, de határozottan jelzi, hogy hosszabb távon számolnunk kell vele. A western-tematikát teljes egészében hátrahagyva gyakorlottan és jó érzékkel vegyíti tovább a különböző zsánereket: játszik a hiphoppal (lásd a címadó dal flamencós ritmikáját és közel-keleti harmóniavilágát), emo pop-punkkal, indiefolk-balladával, a 80-as évek himnuszaival. A szövegek végig megőrzik személyességüket, legyen szó küzdelmes felnövésről, jelenkori vágyakozásokról, szerelmi csalódásokról vagy a a sztárság kezeléséről. A vendégek pedig nemcsak tisztelgésnek és kikacsintásnak foghatók fel: Elton Johnt melegikonként, Megan Thee Stalliont öntörvényű rapperként, Miley Cyrust pedig Billy Ray lányaként, de mindenekelőtt megkérdőjelezhetetlen megasztárokként szerepelteti. Tessék, látjátok? Itt a helyem köztetek.
szerző: Huszár András
