Az 1989-es születésű Hegyi Olivér a szakdolgozatát Bergmanról írta a MOMÉ-n, rendezett már animációs kisfilmet (Take Me Please), amiben a szereplők a Sátántangót nézik egy házibuliban, rajzolt megkapó, szószátyár coming-of-age képregényt (Dia), idén nyáron pedig HOLI néven előállt az utóbbi idők legegyedibb zenei produkciójával. A Sírok és nevetek című bemutatkozó lemezének tündöklő ékköve, a magyar sadboi-hiphop Murder Most Foulja, a 18 és fél perces Roadmovie című epikus szerzemény, ami egy tétova füvészkerti randitól jut el egy impulzív olaszországi buszutazásig. Olivér jelenleg A szív kertje című 9 és fél perces mentálhigéniás animációs kisfilmjén dolgozik, és már körvonalazódik a második HOLI-album, ami poposabb, intimebb és romantikusabb lesz, mint a korábbi. Ez a cikk először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.
Első zenei emlék
Inner Circle: Sweat (A La La La La Long). Három vagy négy lehettem, nyár volt, nagyon sütött a nap, egy traktorkiállításon voltunk, és ment a lalalalalong. Ennyi rémlik.
Első lemez, ami saját pénzből vettél
Blink-182: Take Off Your Pants and Jacket. Az áltsulis ballagási pénzből vettem, de csak hogy legyen meg eredetiben is, mert az írott verziót már előtte rongyosra hallgattam. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez a lemez tanított meg dobolni. Suli után csak hátra mentem a próbaterembe, és fülesben ment a Take Off... a Discmanről, én pedig doboltam rá.
Meghatározó koncertélmény nézőként
Gyerekkorom óta nagy Piramis-fan vagyok, és 2017 augusztusában volt szerencsém elcsípni az együttes rövid újjáéledését Révész Sándorral és Závodi Jánossal Békásmegyeren. A Szállj fel magasrát olyan brutálisan énekelte a már akkor is hatvan plusszos Révész, hogy takargatnom kellett az arcom a barátaim előtt, hogy ne lássák, hogy bőgök.
Meghatározó koncertélmény előadóként
Az idei Kolorádón a KERET Színpadon léptem fel. A koncert után egy páran mondták, hogy láttak síró embereket a közönség soraiban. Én mindig mindenkinek hajtogattam, hogy azt szeretném, ha az emberek meghatódottságukban sírnának attól, amiket csinálok, úgyhogy a magam részéről soha nem vágynék ennél nagyobb elismerésre.
Meghatározó buli a Vittulában
Rémlik, hogy egyszer voltam ott egy szuper Tumo-koncerten, ami egy baromi jó pesti banda volt. Amúgy inkább az ingyen koktélokért jártam le, amiket egy akkoriban ott dolgozó nagyon jó barátom kotyvasztott viszkiből, vodkából, rumból meg még valamiből.
Első zenekar, amiért rajongtál
Fábi, egy gyerekkori barátom, akinek a nővéreinél láttam eredetiben a No Doubt Tragic Kingdom című lemezét. Egyszer meghallgattuk, és onnantól mindig ezt a bandát kerestem a Media Markt CD-pultjában.
Kedvenc magyar lemez
A legeredetibb, legzsigeribb magyar zenekar valószínűleg a VHK volt, a számomra legfontosabb magyar lemez a Red Line Offside Élünk, felejtünk, újrahasznosítunk, de mégis a Balaton II. áll hozzám a legközelebb, viszont, ha egy földönkívülinek kéne egyetlen egy magyar lemezt mondanom, akkor Kispál és a Borz Naphoz holddal.
Kedvenc rocklemez
Nirvana: Nevermind
Kedvenc poplemez
Lorde: Melodrama
Kedvenc hiphoplemez
Tyler, The Creator: Flower Boy
Bűnös zenei örömöd
Inkább azt mondom, amit már én is szégyellek picit. Calvin Harris: Summer.
Kedvenc videoklip
Radiohead: Paranoid Android.
Kedvenc hosszú dal
DeadMau5: Strobe. Repeaten megy három éve.
Ember, akit a leginspirálóbbnak tartasz most
Trevor Powers, az egykori Youth Lagoon énekes-dalszerzője. A Wondrous Bughouse című albuma hét éve nem került le az MP3-lejátszómról. Kevés zene tud igazán spirituális élményt adni, nekem a Youth Lagoon ilyen. Számomra gyermeki ártatlanságot áraszt az egész. A legintimebb viszonyban a Youth Lagoonnal állok, azt hiszem. Szeretnék olyan kedves, szívhez szóló zenéket írni, mint ő.
Zene, amitől boldog leszel
Edward Sharpe and The Magnetic Zeros: Home. „Fogom a bicajom, megyek világgá, viszem a gitárt is, császtok!”
Zene, amitől libabőrös leszel
Kishi Bashi: I Am The Antichrist To You.
Dal, amit már nem bírsz meghallgatni
Legjobb rockalbum ide vagy oda, a Smells Like...-ot ha meghallom valahol, általában elvonulok valahova, ahova már nem hallatszik el.
Dal, amit a zuhany alatt énekelsz
Danny L Harle: Up And Down. A PC Music az egyik legkirályabb dolog az elektronikus zenében. Az úgynevezett bűnös zenei örömök felemelő popdallamainak esszenciáját turbózták fel, tették igényes kontextusba, emelték művészi szintre.
Minden idők legjobb lemeze
MGMT: Oracular Spectacular. Nem a legjobb, de hogy a kedvencem, az fix. Túl jók ezek a számok, még akkor is, ha néha pedig elég tenyérbemászó az egész.
Legalulértékeltebb magyar előadó
A WacuumAirs-es Readyhez hasonló megkapó, felkavaró, hiteles világfájdalmat a hazai rapszcénában azelőtt sem nagyon hallottam, de azóta sem. A flow-ja pedig 5*!
Zene, ami az esküvődön szóljon
Piramis: Vágyakozás. Számomra ez a szám az érzelmesség eddigi csúcsa a magyar könnyűzenében.
Zene, ami a temetéseden szóljon
David Bowie: Life on Mars.
Kedvenc sorod egy hiphopszámban
„A májkod karcos, a zenéd szarfos.” – Bobakrome.
Kedvenc dal a Kis magyar raptöriben említett előadók valamelyikétől
Bobakrome: Szarok a trendre. Bobakrome a legnagyobb király! Tedd, ahova akarod, neki aztán tök nyolc. Régen nem értettem egyáltalán, most meg mintha őt érteném csak igazán.
Legjobb szakítós szám
Jay Reatard-tól az Oh It’s Such A Shame, de nagyjából az egész Blood Visions album. Nagyon szeretem azokat az előadókat, akiknél azt lehet érezni, ezek nem viccelnek, ezeknek tényleg az életük forog kockán. Jay Reatard egy ilyen előadó volt. József Attilához tudnám hasonlítani.
Legjobb zene szívfájdalomra
Coldplay: Fix you.
Legjobb zene forradalomhoz
Picit szomorú vagyok, hogy ilyen kevés előadó van, aki a szövegeivel egy jobb világért harcol, és ténylegesen közvetít valamilyen üzenetet, mondjuk egy idealista világnézetet, csúnya szóval „nevelni” próbál. Úgy hadoválnak emberek a semmiről, mintha ebben a boldogtalan világban nem lenne elég okuk, hogy valamiről megpróbáljanak beszélni. A Minor Threat számomra egy világnézetet közvetített egy őszintébb, tisztább, boldogabb életről. Legyen hát a teljes diszkográfia.
Szeretett zene, amit az istennek sem tudtál megkedveltetni a barátaiddal
Bad Bunny: Dákiti. Ha már a semmiről hadoválásnál tartunk.
Legjobb lemezborító
Youth Lagoon: Wondrous Bughouse. Ez a borító évekig volt a háttérképem. Megnyugtat, ha ránézek, és van benne valami a gyerekrajzok és a naiv festmények kedves esetlenségéből. Így akarok rajzolni én is.
Zene, ami nagyon elüt a stílusodtól, mégis szereted
Imádom a hetvenes évek progresszív rockját. Emerson, Lake and Palmer, Yes, King Crimson minden mennyiségben. És a hatvanas pszichedelikus rockról még szót sem ejtettem. LOVE, The Zombies, első Pink Floyd, yeah!
Mit hallgatsz mostanában repeaten
Girl in red: Serotonin.
Dal, amire muszáj táncolnod
Daft Punk: Digital Love. Az elektronikus tánczene alfája, omegája.
interjú: Varga Ferenc
fotó: Valami Hektor
