Mintha rájuk öntötték volna a nagypapa öltönyét. Carson Coma: Lesz, ami lesz (lemezkritika)

A Carson Coma egy évvel debütáló nagylemeze, a frissen nosztalgikus és lendületesen slágeres Corduroy Club után már meg is érkezett a folytatással, és mint tudjuk, a második album sok szempontból nagyobb kihívás és nyomás lehet egy fiatal zenekar számára. Nyomásnak azonban itt nyoma sincs: változatosabb műfaji palettával és túlnyomórészt magyar szövegekkel veszik az akadályt. Lemezkritika a Recorder magazin 83. lapszámából.

Előadó: Carson Coma

Cím: Lesz, ami lesz

Megjelenés: 2020. október 15.

Kiadó: Gold Records

Stílus: retro-beat, indie rock

Kulcsdal: Mit sem érdekel

A Carson Coma ideális bemutatkozással keltette fel magára a figyelmet: jött egy késő tizen- és kora huszonévesekből álló, életvidám csapat, és élénksárga háttér előtt élteti a retrobeatet. Az első lemezt még elintézhettük volna annyival, hogy úgyis lecseng ez a tiszavirág-életű kuriózum, a folytatás azonban leszögezi: hosszabb távon érdemes számolnunk velük.

Az angol sorokat jó érzékkel cserélték le néha filozofikus-merengő, életünkből ismerős magyar szövegekre, a zenei palettát pedig – meghagyva a retro-effektust és a billentyűgazdag, hatvanas-hetvenes évekbe visszavágyó hangszerelést – időben széthúzva tágítják a még korábbi swing és doo-wop, vagy a 2000-es évek eleji lendületes garázs- és dancerock irányába. Itt-ott túl sok lesz az ironikus idézőjel – például a Takáts Tamás-hommage-nál –, de a nagypapa és nagybácsi felvett öltönye egyáltalán nem áll csálén rajtuk. Sőt, mintha rájuk öntötték volna.

8.5/10

Huszár András

headerfotó: Dombóvári Judit