Filmrecorder Cannes-ban. Tilda Swinton lánya is egy csoda

Két nap után már láttuk is az idei cannes-i filmfesztivál első ötcsillagos remekművét, a The Souvenir Part II-t. Tilda Swinton és lánya, Honor Swinton Byrne a két részből álló filmben is anya-lánya párost alakítanak, de a párhuzamok a való élettel itt nem érnek véget.

A Rendezők kéthete párhuzamos szekció minden évben megcsíp egy-egy olyan nagyágyút, ami a hivatalos versenyprogramnak is becsületére vált volna. Itt debütált a két évvel ezelőtti előző fesztiválon a The Lighthouse, korábban pedig a Csajkor, a Mustang, a The Rider vagy a Climax. Idén a Szuvenír címmel nálunk a miskolci Cinefesten vetített Joanna Hogg-film második része volt a legjobban várt premier és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Még jobb, mint az első rész, de így vált komplett élménnyé és irigylésre méltó, hogy Hogg képes volt egy ennyire személyes, önéletrajzi történetet filmre vinni.

Mondania sem kellett, teljesen egyértelmű a filmből, hogy ez az ő fiatalkori  története; a nyolcvanas években a saját hangját kereső filmrendezőpalánta, Julie (Honor Swinton Byrne) egy személyes tragédiát követően vívódik azon, hogy mennyire folyhat össze a saját élete a filmjeivel. Az első részben a Julie szerelmét alakító Tom Burke grandiózus játéka mindenki más elől elszívta a levegőt és a mérgező szerelem hatása alatt Julie is egy passzív karakter maradt. A Souvenir Part II-ban talál magára, de ehhez az kell, hogy megértse, a kapcsolat és annak tragikus vége miatt lett az, aki és joga van hozzá, hogy a saját szemszögéből, teljesen szubjektíven mesélje el, adja tovább. 

A film minden egyes mellékszereplője külön spinoffot érdemelne: Richard Ayoade zseniális az összeegyeztethetetlen, drámakirálynő rendező szerepében, Ariane Labed az alteregó alteregójaként pár pillantással is képes érzékeltetni az elkerülhetetlen filmiskolás versengést, Joe Alwyn pedig emlékezeteset cameózik egy eredetileg Robert Pattinsonnak szánt apró szerepben. Tilda Swinton, aki abban a bizonyos Joanna Hogg vizsgafilmben, amit a film feldolgoz (de soha nem mutat meg) a főszerepet alakította, most sokkal hangsúlyosabb, mint az első részben és sokat elárul Hogg stílusáról, hogy az egyik legfeszültebb jelenet, amikor Swinton összeszorítja az ajkait egy eltört kancsó láttán. Ez alapján persze senki ne higgye, hogy unalmas a film, csak van egy olyan különleges angol felsőosztálybeli miliője, amit más rendezők csak idealizálva vagy parodizálva tudnak megmutatni.

Az idei Cannes-i programban négy filmmel is szereplő Swinton a vetítés után elmondta, hogy a Souvenir az ő története is, együtt élte meg mindezt Hoggal és teljesen véletlen, hogy végül a lánya kapta meg a főszerepet. Honor Swinton Byrne az első részben kissé halovány teljesítményt nyújtott, de most valószínű, hogy tudatos visszafogottságról volt szó és ebben a második filmben kellett kivirágoznia. Lenyűgözőek azok a jelenetek, amikor meg sem szólal, hiába kifogásolják alkotótársai, hogy rendezőként proaktívabbnak és határozottabbnak kellene lennie. A Souvenir (Part I és II) ékes bizonyítéka annak, hogy több olyan rendezőre lenne szükség, aki hallgatni és odafigyelni szeret erőszakos dirigálás helyett.

szerző: Onozó Róbert

A The Souvenir Part II-t a cannes-i filmfesztivál Quinzaine des réalisateurs társszekciójában láttuk, magyar bemutatóról egyelőre nincs hír, az első részt a 2019-es Cinefesten vetítették.