Filmrecorder Cannes-ban: Életed szerelme, akivel sosem alapítasz családot

Újabb mestermű a cannes-i filmfesztiválon: a norvég Joachim Trier ódája a kallódó, fejlődéstörténetre alkalmatlan emberekhez. A The Worst Person in the World lehetne az egész millenial generáció kritikája, de inkább csak egy ultramenő, de egyben humanista megnyugtatás arról, hogy nem kell hagyni, hogy más diktálja az életünk tempóját.

Julie (Renate Reinsve) 29 éves orvostanhallgató. Pár hónap múlva már inkább pszichológiát hallgat. Ja nem, inkább fotós. Mégsem, lehet, hogy inkább író. Közben egy könyvesboltban dolgozik és a nála 15 évvel idősebb Akselbe (Anders Danielsen Lie) szerelmes. Kivéve, amikor már Eivind (Herbert Nordrum) érdekli és Aksel mérhetetlenül untatja. Ismerünk ilyen embereket. Huszonévesen érdekesek, kattantak, sokoldalúak. Harmincas éveikben már sokan legyintenek, hogy elment mellettük az élet. A filmek sosem róluk szólnak, mert nem haladnak semmi katarzis felé, nincs fejlődéstörténetük, ráadásul ha nők, akkor azzal sem lehet elintézni a figurájukat, hogy az anyaság majd mindent megváltoztat.

Az eddig szinte hibátlan filmográfiával rendelkező Joachim Trier (Szerzők, Thelma, Oslo, augusztus) viszont gondolt egyet és bemutatta 12 fejezetben, hogy milyen lenne egy anti-fejlődésregény. A Kaliforniai álom, úgy, hogy Emma Stone örökre a kávéspult mögött ragad, vagy a Frances Ha úgy, ha Greta Gerwiget valódi tragédiák is érik az életben. Julie viszont mégis izgalmas marad a hagyományos fejlődéstörténeteken edződött néző számára is, hiszen annyira zseniálisan szubjektív a nézőpont, hogy együtt vesszük a levegőt a szélkakas érdeklődésű fiatal nővel. Amikor unni kezdi az aktuális pasiját, mi is reménytelenül begyöpösödöttnek kezdjük el látni, amikor begombázik, együtt haluzgatunk vele, amikor idősebb emberek a korára vagy a generációjára tesznek megjegyzést, kikérjük magunknak az általánosítást.

Férfi rendezőként egy nő fejébe ennyire belebújni utoljára Abdellatif Kechiche-nek sikerült az Adèle életével (érdekes párhuzam, hogy ott is fejezet szerepelt a francia címben, csak ott kettő, itt pedig tizenkettő), de később kapott is hideget-meleget az Arany Pálma mellé a male gaze-ért és a színésznők szadizásáért. Trier érzi, hogy ingoványos talajon jár, ezért többször is történik intelligens utalás az utóbbi évek slágertémáira, a #metoo-ra és a mansplainingre, de Julie sosem válik férfiak szócsövévé, hanem végig izgalmas, hús-vér karakter marad, a gyarlóságaival együtt.

Ez részben a virtuóz rendezésnek köszönhető, részben pedig Renate Reinsve elképesztő alakításának. Egy pillanatig sem esedezik a szimpátiánkért, egyszerűen csak menetelünk vele át a fellángolásokon, csalódásokon, romantikus pillanatokon és tragédiákon. Az út pedig lehet, hogy nem valami cél felé vezet, hanem csak körbe-körbe, de minden percét élvezni fogjuk.

szerző: Onozó Róbert 

A The Worst Person in the World -öt a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, magyarországi bemutatóról egyelőre nincs hír.