Nagyszabású szerelmek, újszerű felnövéstörténetek, hétköznapi rémálmok tették emlékezetessé az idei évünket a moziban. Kedvenceink között helyet kaptak leningrádi rockerek és a Ku-Klux-Klánba beépülő fekete rendőrök, olyan világsztárok, mint Tom Cruise és Lady Gaga, és nem kevesebb, mint öt szenzációs magyar produkció. De vajon melyik lett a Filmrecorder csapatának kedvenc 2018-as filmje? A Recorder magazin 68. számában megjelent évösszegző listánkból kiderül.
20. Az első ember (First Man)
Damien Chazelle a Whiplash és a Kaliforniai álom után továbbra is tévedhetetlen és még az olyan unalomig ismert műfajokat is képes érzelemmel megtölteni, mint filmbiográfia és a patrióta űrhajós eposz. Bár minden felnőtteknek szánt közönségfilm ilyen intelligens, igényes és megrendítő lenne!
19. Nyughatatlan özvegyek (Widows)
Steve McQueen jól tette, hogy a 12 év rabszolgaság után lazításképp vagány zsánerfilmhez kölcsönözte robusztus rendezői stílusát. Kemény krimi könnyelmű férjeik adósságát megfizető, konok nőkről; a ponyvafordulatok okos társadalomkritikával párosulnak.
18. Csillag születik (A Star is Born)
Lehetne gyűjteni érveket amellett, hogy miért működik ez a régimódi, zenés melodráma, de a sikerének kulcsa abban a pillanatban van, amikor Ally (Lady Gaga) és Jack (Bradley Cooper) először néznek egymás szemébe, felizzik köztük a levegő, és azonnal elhisszük, hogy ennek a két embernek együtt kell lennie.
17. Könnyű leckék
Ki gondolta volna, hogy a menekültválság legérzékenyebb feldolgozását épp egy fiatal magyar rendezőnő készíti el egy fiatal szomáliai lányról? A Könnyű leckék fájdalmas és felemelő, emberi és tanulságos, és azt a bravúrt is abszolválja, hogy messzire kerüli az aktuálpolitikát. (Minikritika)
16. Csuklyások (BlacKkKlansman)
Spike Lee régóta nem rendezett se fontos, se igazán jó filmet, de a Ku-Klux-Klanba beépülő fekete rendőr fekete humorú sztorijával most mindkettő sikerült. Nagyokat kacagunk a hippiszagú krimin meg a bárgyú rasszistákon, de a végén tuti, hogy torkunkon akad a röhögés. (Kritika)
15. Láthatás (Jusqu'à la garde)
A felszínen csak egy újabb válásfilm, valójában elviselhetetlenül feszült mestermű arról, milyen pokoli nehéz kiszakadni a családon belüli erőszak ördögi köréből. A boldog pillanatokat váratlanul felzabáló pánik, a folyamatosan gyülemlő félelem akkora lyukat üt a szívbe, hogy azt lehetetlen feledni. (Kritika)
14. Thunder Road
Hogy lehet ilyen frenetikusan vicces egy gyászszertartás? Miért szorul el a torkunk az anyját kínos tánckoreográfiával búcsúztató rendőr láttán? És hogy volt képes egy elsőfilmes rendező mikroköltségvetésből fenntartani még másfél órán át ezt a kényes, tragikomikus hangnemet?
13. Rossz versek
A VAN rendezője a 2010-es évek után a kilencvenes évek hangulatát, és elszalasztott szerelmeit sűrítette egy sziporkázó filmbe. Ha a Rossz versek nem is lesz olyan kultfilm, mint a VAN volt, Grecsó Krisztián szuper nosztalgiaregénye, a Megyek utánad mellé nyugodtan odatehetjük a polcra.
12. Support the Girls
Az Egy nap amerikai független filmes párdarabjában főállású anya helyett egy mellbedobásos vendéglő női kisfőnöke vív szélmalomharcot a mindennapi viszontagságokkal: a melegszívű, kesernyés utóízű vígjáték azok előtt tiszteleg, akik élhetővé próbálják tenni a kapitalizmust. (Kritika)
11. Mission: Impossible - Utóhatás (Mission: Impossible - Fallout)
Tom Cruise-t milliószor leírtuk, de újra bebizonyítja, hogy ő az utolsó igazi mozisztár, aki csontját is képes törni a minőségi szórakoztatásért. A Mission: Impossible hatodik része lélegzetelállító, önmagát nem túl komolyan vevő, non-stop akcióorgia, ami kenterbe veri a Marvelt, James Bondot és a sorozat korábbi részeit is.
10. Kaliforniai rémálom (Under The Silver Lake)
A Kínai negyed és A nagy Lebowski útkereszteződésébe becsoszog a csipás szemű, nyüzüge srác, hogy paranoiás, posztmodern pancserdetektívként elvesszen a modern popkultúra labirintusában. A női fenekek igézőek, a rejtélyek feneketlenek, a zenék fenomenálisak. (Kritika)
9. Egy nap
Leginkább egy rémálomhoz hasonlít az a középosztálybeli mókuskerék is, amiben a Szamosi Zsófia által parádésan játszott háromgyermekes anya szaladgál, miközben a hasonlóan nyúzott férje már szemet vetett egy másik nőre. Az Egy nap minden mesterien elkapott pillanata ismerős az életünkből, de tuti, hogy a Családok évét nem ezzel a filmmel fogják népszerűsíteni. (Kritika)
8. Lány (Girl)
Felejtsük el az Örökséget, a Halloweent, a Hang nélkült és a Sóhajokat! Hatásosabb horror nem volt idén annál, mint brutálisan őszinte betekintést nyerni abba, hogy milyen lányként fiútestbe születni, még egy alapvetően elfogadó, támogató közegben is. (Minikritika)
7. Eighth Grade
Az egykori YouTube-sztár, Bo Burnham döbbenetesen magabiztos és fájdalmasan életszerű rendezői bemutatkozásából megtudtuk, hogy a közösségi média korában félszeg 13 éves lánynak lenni stresszesebb, mint valaha.
6. Egy nő fogságban
Tuza-Ritter Bernadett páratlan dokumentumfilmje egy olyan élethelyzetbe enged bepillantást, amilyet eddig csak fikciós műben láthattunk. A modernkori rabszolgaként sínylődő Maris kálváriája megdolgozta a lelkünket, hogy aztán egy felejthetetlen katarzissal ajándékozzon meg. (Kritika)
5. Lady Bird
Greta Gerwig úgy mesél a tinédzserek életéről, ahogy leginkább érdemes: félszeg humorral és olyan sziporkákkal, amiket legszívesebben pólóra nyomtatnánk. Okos, maradandó film a kamaszlázadásról, és az eltéphetetlen kötelékről, ami a szülővárosához fűz mindenkit.
4. Nyár (Leto)
Rendhagyó életrajzi film, álomszerű és virtuóz musical a nyolcvanas évek első felének leningrádi rockszcénájának két ikonikus alakjáról, ami nagy drámák és jelentőségteljes incidensek felvonultatása helyett egy melankolikus hangulatot kap el tökéletesen. Ha csak fele ilyen vagány filmet csinálnának egyszer Cseh Tamásról, boldogok lennénk. (Kritika)
3. Gyújtogatók (Burning)
Murakami misztikuma és a koreai zseni, Lee Chang-dong tűpontos realizmusa szerencsés elegyet eredményezett; rejtélyes, egzotikus, megfejthetetlen, de minden pillanatában varázslatos. Steven Yeun ásítása pedig az év leghátborzongatóbb pillanata. (Kritika)
2. Hidegháború (Cold War)
Lírai és gyönyörű film, egy egész rothadt rendszer tragédiája rajzolódik ki egy halálra ítélt, mégis lángoló szerelem történetén keresztül. 85 percnyi tömény érzelmi hullámvasút Joanna Kulig színészistennőket idéző, felejthetetlen alakításával. (Kritika)
1. Fantomszál (Phantom Thread)
Alig egy éve mutatták be Paul Thomas Anderson mesterművét, de máris olyan, mint egy becses klasszikus, amely sokadik újranézésre sem veszít elektromos töltéséből. Az arcot elfutó pír, a kenőkés sercegése a pirítóson, a taft selyem és a zongoraetűd esése, a két egymásnak feszülő akarat – mind tapintható, bizsergető, megunhatatlan.
szövegek: Huszár András, Onozó Róbert, Soós Tamás, Varga Ferenc
