HogyVagy014: "Kitört a Badacsony, és elárasztotta a láva Magyarországot" – Kollár-Klemencz László

Interjúsorozatunkban a COVID-19 járvány és a kényszerű bezártság idején kérdezünk meg zenészeket, előadókat, hogyan boldogulnak a megváltozott helyzetben, mivel töltik az idejüket. Rovatunk nemcsak az olvasóknak szól, hanem az elszigetelt zenészeknek is segít megismerni egymás gondolatait. A kijárási korlátozások feloldásának heteiben Kollár-Klemencz Lászlót faggattuk ki.

Korábbi karanténinterjúink: Szabó Benedek, Beck Zoltán, Péterfy Bori, Egyedi Péter, Varga Livius, Zságer Balázs, JumoDaddy, Antonia Vai, Sena, Henri Gonzo, Leskovics Gábor, Schoblocher Barbara és Ian O'Sullivan.

Hogyan élted meg az elmúlt két hónapot?

Sok jó hozadéka volt, sok rossz is. Vegyesen éltem meg. Ahogy megváltozott a mindennapok tempója, a figyelem, az például nagyon jó. Extra szabadságot kaptam. A helyzettől függetlenül is éreztem, hogy nem ártana két-három hónapos pihenés, csak nem tudtam beiktatni. Ez most egy kényszerű szünet – ez idő alatt csak egyszer fogtam hangszert a kezemben, amikor a fiammal elénekeltünk egy dalt. Közben most nyakig ülök egy másik, írással kapcsolatos munkában, aminek kifejezetten jót tett, hogy nem utazgatok az országban.

Akkor most az írással telnek a napjaid?

Az írással, a családdal, illetve a kis gazdaságunk fenntartásával – sok munka maradt el, mert nem győztük idővel-energiával, ezeket most be tudjuk osztani. Közben a gyerekeimmel, a családommal most újra egymásra találtunk – a nyaralások, pihenőidők, amik évente egy-egy hétre kiszakítanak a sodrásból, azok semmik ehhez képest. Még lehetne jó néhány hétig így élni, csak közben pénzt is kell keresni. Anyagilag drámai a helyzet, erre nem lehet felkészülni. A zenészek nagy része most a vírus miatt kényszerpályára került, ellehetetlenült a helyzetük. Csak egy elég szűk réteg tud a zenéből úgy megélni, hogy tartalékokkal átvészeljen egy ilyen krízist. A megoldáshoz külső segítség, az állam segítsége kellene, mert ez rendkívüli helyzet, olyan, mintha kitört volna a Badacsony, és elöntötte volna a láva Magyarországot.

A Kistehénnel pont idén tartottatok volna búcsúturnét, amit most el kellett halasztani. Ezt hogyan élitek meg?

Nem voltunk benne biztosak, hogy idén be kell fejeznünk a Kistehént, úgyhogy nem is baj, hogy így alakult. Tavaly decemberben jött ki az utolsó lemez, még nem futott ki. Szeretünk együtt lenni – nem azért válunk el, mert elegünk van egymásból, csak úgy látjuk, nincs több energiánk ahhoz, hogy tovább vigyük. Eleve volt egy olyan gondolatunk, hogy 2021-ben zárjuk le a történetet. Jól fog esni az a néhány koncert, jövőre normális körülmények között tudunk egy jó Budapest Parkos záróbulit tartani.

A legutóbbi interjúnkban beszéltük, hogy a klímaválságra, a társadalmi berendezkedés válságára milyen válaszreakciókat lehet adni, kivonulni a konformista életformából vagy megerősíteni a közösségeket. Előbbire most rákényszerített a vírus, de utóbbit meggátolja a kötelező távolságtartással.

A következő hónapokban fognak megmutatkozni a járvány hatásai, de én úgy érzem, hogy az az életmód, ami felé mi törekszünk, vonzó lett ebben a helyzetben, amikor emberek hetekre-hónapokra beszorultak a lakásukba, kiszolgáltatottan. Több ismerősünk ez alatt a néhány hét alatt elhatározta, hogy eladja a pesti lakását, és vesz kertes házat vidéken, hogy annyival is függetlenebbnek érezhesse magát. A Pesten élő nagyfiam is most döntött úgy, hogy kiköltözik ide [Kollár-Klemencz László egy dömörkapui tanyán lakik - a szerk.]. Sokan jöttek az utóbbi időben ide az erdőbe kirándulni, biciklizni, mert itt élhetik meg a mindennapi szabadság minimum érzetét. Valószínűleg ezért nem éreztük meg olyan súlyosan a változásokat, mert a mi életünk keveset változott. Csak kevesebbet utaztunk Budapestre – a fővárost most nyomasztónak éltem meg a bezárt tömegekkel, akik a falak mögött feszülnek.

Említetted, hogy nem nagyon nyúltál az elmúlt időszakban hangszerhez. A zene teljesen kiesett a karanténban az életedből?

Az elmúlt egy-másfél évben készítettem három lemezt is, és rengeteget koncerteztem. A zene emiatt kicsit túlcsordult bennem – most, ha nem muszáj, nem gondolok zenére. Belefogtam tavaly év elején egy regény írásába, Az öreg banda címmel, ezzel vagyok elfoglalva, nagyon sok időt és energiát fektetek bele, ez most a prioritás. Új zenéket most nem keresek, inkább visszatérek régebbi zenékhez. De nem jellemző most a zenehallgatás, sokkal többet olvasok.

Miket olvastál mostanában, amik hatottak rád?

Rátaláltam norvég írókra. Jon Fosse könyveit próbálom beszerezni, azokat olvasom. Sok mindenbe belekapok: az a fajta olvasó vagyok, aki elkezd valamit, pár hónapig félreteszi, aztán megint előveszi. Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényében mélyedtem még el.

Ha visszaáll az élet valamiféle régi kerékvágásba, mit szeretnél, hogy megőrizzünk a karanténidőszakból?

Azt mindenképpen, hogy ilyen sokat tudjunk itthon együtt lenni a családdal. Nemcsak belőlem hiányzik most a mehetnék, hanem a feleségemből is, nincs is hova menni. Így színesebb és fényesebb lett az itthoni élet, többet tudunk figyelni mindenre – nemcsak egymásra, hanem az állatokra, a veteményesre, a környezetünkre is. A 70-es, 80-as években éreztem ezt a lelassult hangulatot, amikor volt kapacitásunk agyilag arra, hogy minden pillanatban odafigyelhessünk az apróságokra. Mindig visszavágytam abba az állapotba. A legszebb emlékeim azok, amikor ülünk a ház előtt egy tál cseresznyével, nem szólunk egymáshoz, köpködjük a magokat, és megáll az idő. Mint Hrabalnál, Menzel filmjeiben. Máshogy esik egy korsó sör, oda tudok figyelni minden buborékra. Ezt se kéne elveszteni.

Kollár-Klemencz László május 23-án, szombaton délután 17 órától élőben fogja előadni az Ég az erdő dalait, a koncertet online közvetítik a Facebookon és a YouTube-on. Facebook-eseményoldal.