HogyVagy004: "Egy ponton túl el kell engedni a hírfalást" – Egyedi Péter

Interjúsorozatunkban a COVID-19 járvány és a kényszerű bezártság idején kérdezünk meg zenészeket, előadókat, hogyan boldogulnak a megváltozott helyzetben, mivel töltik az idejüket. Rovatunk nemcsak az olvasóknak szól, hanem az elszigetelt zenészeknek is segít megismerni egymás gondolatait. Szabó Benedek, Beck Zoltán és Péterfy Bori után Egyedi Péterrel beszélgettünk.

Hogyan telnek a napjaid? Hogyan éled meg ezt a helyzetet?

Nyugodtan, a családommal. A mi életünk nem változott meg kardinálisan, mert tíz hónapja, a lányunk születése óta itthon vagyunk. Természetesen hiányzik, hogy nem találkozhatunk más emberekkel, de egyelőre minden oké. Majd egy hónap múlva kérdezd meg, hogy vagyunk!

Ki kellett alakítani új napi rutint?

Nem, eddig is megvolt a napi rutinunk. Van egy csodálatos kutyusunk is, Vili, aki már szerepelt a Recorder címlapján [a 68. lapszám borítóján – szerk.] is, vele napi kétszer sétálunk, olyankor feltöltődünk friss levegővel, egyébként otthon intézzük a dolgainkat.

KUTYÁS-ZENÉSZES ÉS ZENÉSZEBES ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN NEM CSAK EGYEDI PÉTER MESÉLT NÉGYLÁBÚ KEDVENCÉRŐL

Mennyire tudsz most a zenéddel foglalkozni?

Abszolút tudok, amikor a gyerekem hagyja. Nyilván ő a prioritás, de ha nem vele foglalkozom, akkor a munka mellett dalokkal molyolok, meglévő ötleteket pofozgatok tovább. Szóval készül a második Mmamt-lemez, eddig hat dalt fejeztem be és még legalább ugyanennyi ötleten dolgozom.

Van, amivel most nehezebben birkózol meg?

Igyekszem nem rákattanni a koronavírus-témára a neten. Persze informálódni kell, de egy ponton túl el kell engedni a hírfalást. Nagyon sokan elképesztően nehéz helyzetbe kerültek, ezen is szoktam gondolkodni, hogy mi lehet az emberek fejében, hogyan élik meg ezeket a heteket-hónapokat. Mi hál’ istennek szerencsések vagyunk, megéldegélünk a járvány alatt is, habár meg kell húzni a nadrágszíjat. De rengetegen vannak sokkal rosszabb helyzetben. Remélem, hogy minél hamarabb vége lesz.

Van időd olyasmire, amire máskor nem lenne?

Muszáj, mert négy fal közé bezárva az ember akarva-akaratlanul is rendezgeti a saját négy falát, közvetlen környezetét. Mi is átrendeztünk helyiségeket, elvégeztem apróbb javításokat. Most például kábelcsatornákat fogok falra fúrni, hogy a gyerek ne tudja rángatni a még szabadon futó pár madzagot. Ez például pozitív hozadéka a helyzetnek.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Igyekszem a magyar újdonságokon rajta tartani a fülem, ha kijön valami, arra mindig kíváncsi vagyok. És többnyire elég jó az új felhozatal. Ilyen volt a Felső Tízezer-, a Madrapur-, a Jazzékiel,- a Krúbi-, vagy még későbbről az OHNODY- és a Ricsárdgír-lemezek. Hallgatunk sok komolyzenét is, és persze azt is sokat hallgatom, amin éppen dolgozom – nemrég fejeztem be az új Sorbonne Sexual-lemez keverését, aminek én voltam a zenei rendezője is. A külföldi megjelenések közül Childish Gambino váratlanul kiadott március 15-ei lemezét is sokat hallgattam, nagyon bejött, és így jutottam el a 2016-os Awaken, My Love! című albumához, ami még többször lement.

Mi lesz az első dolgod, ha véget ér a bezártság?

Találkozom rengeteg emberrel, akik hiányoznak, elsősorban a családtagjaimmal. Konkrét terveim nincsenek, várjuk ki, hogy addigra milyen anyagi és lelkiállapotban leszünk.

A Mindenkinek megvan a maga története lemez megvásárolható a Google Playen vagy az Apple Musicon.