A Grand Mexican Warlock 15 éve 15 dalban

Hogyan veszett el majdnem a Grand Mexican Warlock legnagyobb klasszikusa, mielőtt még kész lett? Melyik számuk ívét nyúlták Nick Cave pornóbajszos rockzenekarától? Hogyan születtek a mágikus realista dalszövegeik? Miért jó, hogy Szabó Laci nem tanult meg jobban gitározni, és melyik számukon sírtak egy esküvőn? A progresszív-pszichedelikus GMW december 14-én az Akváriumban ünnepel 15 éves jubileumot, ennek kapcsán dumáltuk át 15 emlékezetes dalukat Bodóczy Zoltán énekessel és Szabó László gitáros-dalszerzővel.

1. Dawn
(Aeons, 2010)

Szabó Laci: Első lemez, első szám. Sokszor eszembe jut, hogy mennyit pepecseltem az Aeons album demóival, nagyrészt még a zenekar megalakulása előtt. Egy külső vinyón tároltam a projekteket, és egyszer egy házibulin Matyi volt csaja, szegény Rebi, gyanútlanul felpattant a számítógép mellett lévő, évek óta nem használt szobabiciklire. Nem tudhatta, hogy a vinyó kábel feltekeredik majd a biciklipedálra és nagy lendülettel fog felemelkedni, majd a szoba közepén hatalmasat csattanni a merevlemez, rajta a 90%-osan megírt Grand-lemezzel. Azért volt fájdalmas, mert ekkor még nem tudtuk a számokat, épphogy csak fel lettek hányva arra a vinyóra. Aztán csilliókért lementették róla a cuccot, de nem sokon múlt, hogy a komplett Aeons a kukában végezze.

Bodóczy Zoli Undos: A kevés emlékeim közt elevenen él, hogy Tanka Balázs barátom szólt egy átivott éjszaka közben, hogy van ez a banda, Szabó Laci csinálja, hívták bele énekelni, de neki már volt akkor a Turbo, az szépen elindult akkoriban, neki nem lesz rá ideje, viszont én mindenképpen írjak rá a Lacira, mert szerinte nekem jól állna ez a banda. Myspace-en írtam a Lackóra, kb. két sort, hogy megpróbálnám akkor ezt, merthogy továbbra sem találtak énekest. Fingom nincs, hogy ezután mi történt, de azt egyből éreztem, hogy ez valami olyan dolog, aminek megvan a maga világa és bele tudok helyezkedni. Innen-onnan már ismertük egymást, kicsi ez a szakma és senkiről nem beszéltek semmit a háta mögött. Nem ez volt az első szám, amit megcsináltam demó szinten, de mindenképpen egy markáns darab volt. Megvan az a kép, ahogy mutogatom a barátaimnak, hogy na, erre kéne majd valamit csináljak és mondják, hogy húha.

Az első lemeznél annyira világtalan voltam, hogy az akkor általam ismert csodatehetség barátaimtól kértem segítséget dalszövegügyben, mert rohadtul nem hittem magamban, hogy tudok olyan szöveget írni, amit aztán vállalni is tudok később. Így kötöttem ki Áron Andrisnál, Dimanovszki Natalie-nál, Berger Dalmánál, akik hittek bennem, akkor is, amikor én rohadtul nem. Ez a szám pont Natis és tök jól elindítja a történetet, ami az egész Aeonson végigmegy; Lacival rengeteg éjszakát agyaltunk, hogy mi legyen a sztori, mi történjen a főhőssel és ez a szám szépen elindítja az útján a varázslót.

A 15 éves Grand Mexican Warlock legjobb koncertsztorijai

2. Constellations
(Aeons, 2010)

Szabó Laci: Erre a dalra eredetileg írtam egy rettenetes magyar szöveget. Undos fel is énekelte. Nem az ő hibája, de tényleg fájdalmas volt hallgatni, erőltetett ritmizáció, iszonyú kínos sorok végig, és amikor ez történt, már nagyon szorított a határidő, így kis híján lemaradt a lemezről. Végül kitaláltunk egy sokkal szellősebb dallamvezetést, Undos írt rá új szöveget, és életre kelt a dal. Kár lett volna érte, nagyon bírom benne a fúvós és vonós ügyeket, elég grandiózus lett végül.

Bodóczy Zoli: Full nem emlékszem erre a magyar szöveges dologra, de jobb is így. (nevet) Arra viszont igen, hogy ezen a számon az R33-ban Natival görnyedünk egy papír fölött és ő mond egy sort, majd én egy másikat, és összeállt ez a szöveg, ami egy full mágikus realista dolog lett végül, mitológiai utalásokkal.

3. Gravity Pin
(Aeons, 2010)

Bodóczy Zoli: Ez full Áron Andris-szöveg, vinnyogtunk is rajta, hogy értelmezhető jogdíja gyakorlatilag ebből a számból volt akkoriban. A szám címét pedig Thai, egy francia barátunk adta, csak így lazán elejtette, én meg totál beleszerettem. Szerintem most már kirajzolódik, hogy hogyan éltünk és csináltunk együtt kurva kreatív dolgokat akkoriban, mindenki belerakta a részét az első GMW-lemezbe, annyira markánsan él bennem ez az időszak, hogy érzem a szagát.

Szabó Laci: Az egyik legslágeresebb GMW-dal, már amennyire lehet slágerességről beszélni a mi esetünkben. A lemezen Tettamanti Tamás trombitált benne, élőben én gityózom a trombitaszólamot, néha sikerül, néha nem. Az eredeti demóverzióban pedig ilyen irgalmatlan műanyag szinti-szekvenciát csináltam, szegény Áron eléggé szenvedett vele, hogy valami hasonlót produkáljon a Rhodesszal. Nyílván teljesen más lett, szerencsére.

4. Reborn With The Sun
(Aeons, 2010)

Szabó Laci: Talán 2008 nyarán, Mindszentkálla felé, a vonaton mutogattam először ennek a számnak a 0.0-ás verzióját embereknek, azt hiszem, ott volt Matyi, Somló Pali (vagy Dani), Kristóf Norbi, meg talán az Anti Fitness Club-os Molnár Tomi. Akkor még nem volt benne a bridge rész, és Matyi mondta, hogy valamit még írjak bele, mert így uncsi. Ettől függetlenül tetszett mindenkinek és nekem ez sokat jelentett, mert annyira nem voltam biztos benne, hogy jó, amit csináltam.

Bodóczy Zoli: Ez a szöveg kb. 20 perc alatt gurult ki belőlem, iszonyatosan szerelmes voltam egy csajba, szokásomhoz híven reménytelenül, és itt épp az elengedést gyakoroltam, több-kevesebb sikerrel. Ennek a lenyomata ez a szöveg. Ma már jobban megy.

5. We Disappear
(Aeons, 2010)

Bodóczy Zoli: Ezt is a Natival csináltuk, a teljes apokalipszist próbáltuk ábrázolni. Ez volt az első klipünk, amit Horváth Viktor rendezett, de Kostil Luka és Garai Gábor barátom is kivette belőle rendesen a részét. Hiányoznak nekem ezek a nagy közös kreatív energiák, imádtam, hogy ha bármelyik cimbimmel leültünk valamit csinálni, abból egy tök jó dolog született. Lehet ez ilyen életkori dolog, hogy már mindenki inkább a saját melóit csinálja. Tudom, ez nyilván a közeg velejárója volt, de akkor is nagyon hiányzik.

Szabó Laci: Kb. ‘98, ’99 körül kattantam rá a jó öreg Fasttracker2, még DOS alapú zeneszerkesztő programra. Hihetetlen sok zenét írtam ezzel, metálos létemre elektronikus dolgokat. Többségük sosem lett kész, de később időről időre felbukkantak ebből az időszakból olyan ötletek, amikről azt éreztem, hogy normálisan is meg lehetne őket csinálni. Nemcsak a Grandben, hanem még az YZZO-ban is vannak ilyenek. Az egyik ilyen a We Disappear, ennek valahol megvan az FT2 verziója, majd egyszer megkeresem. Inkább vicces, mint jó, de felismerhető.

6. Resumption for Dummies
(Hell Sweet Hell, 2014)

Szabó Laci: Szintén Fasttrackeres refrén, talán 2001-ből. A nyitó résznek jó hülye ritmikája van, a szám végén pedig Maksi Csabi szólózik. Érdekes lemezfelvétel volt a Hell Sweet Hellé, volt egy nagy egyben játszós kör, de sok mindent utólag vettünk. Az nagyon jó fless volt, hogy az R33-as Pernye megbízott bennem annyira, hogy kulcsot adjon a stúdiójához, ezért annyit bindzsizhettünk a gitárfelvételekkel, amennyit csak akartunk. Közben mindenféle fura szerzet jött-ment a stúdióban, néha betépve, bamba fejjel hallgatták, mi történik, de nem volt ezzel semmi gond.

Bodóczy Zoli: Ezt a lemezt kb. fele-fele arányban Kopasz Normannal írtuk, akiben 100%-ban megbíztam (ő írta a My Small Community-szövegeket is anno). Ez a szöveg mondjuk pont az enyém; cinikus, szatirikus összefoglaló az újrakezdéshez. Hogy pontosan mit akartam újrakezdeni, arra már nem emlékszem.

7. Birds in Cage
(Hell Sweet Hell, 2014)

Szabó Laci: Itt már elég rendesen nyitogattuk a pokol kapuit. Korábban már meséltünk róla, hogy milyen állapotokban voltunk ebben az időszakban, már a lemezfelvételt megelőzően is, a későbbi koncerteken úgyszinténc. Sötét és mérgező légkört teremtettünk magunk körül és ebben tocsogtunk. Kicsit fura is, hogy mégis bírom ezt a lemezt, mert tanulságos lenyomata ennek a korszaknak, emlékeztet a legnagyobb hülyeségekre, amiket magunkkal és egymással tettünk és együtt megéltünk. A Birds in Cage pedig az egyik legjobb koncertdalunk szerintem.

Bodóczy Zoli: Mint ahogy Laci leírta, itt már nagyon víz alatt voltunk, semmi költői kép, csak a puszta kiábrándultság. Szókimondó szöveg.

8. Losses
(Hell Sweet Hell, 2014)

Bodóczy Zoli: Ekkoriban halt meg a faterom, ezt a szöveget neki írtam. Nem volt felhőtlen a viszonyunk, főleg a gyerekkori dolgok miatt, de ettől függetlenül nagyon megrázott a dolog. A Corvintetőn játszottunk épp és anyám nem mert felhívni, hogy kórházba került, kómában. Később meg a temetéséről mentem a SeeN-nel koncertezni. Kemény időszak volt.

Szabó Laci: Az egyik legsúlyosabb szám, aminek az eljátszása sokszor élőben is megviselt. Érdekes, hogy az effajta sötétség és mélység mennyire meghatározta az ízlésem hosszú-hosszú éveken keresztül. Természetesen most sem tagadom meg és a mai napig hallgatok borús és depresszív zenéket, de egyre jobban beengedem a pozitívabb, életigenlőbb vájbokat is és ezek a saját zenémet is alakítják.

9. Delta
(Hell Sweet Hell, 2014)

Bodóczy Zoli: Ez a szöveg az akkori drogos rezgéseim lenyomata, rettenetes állapotban voltam, a zenekarommal együtt. Simán fent voltam 72 órát, ha úgy hozta a helyzet, büszke nem vagyok rá, de megtörtént és zene lett belőle.

Szabó Laci: Most már bevallhatom, hogy a dal ívét a Grinderman When My Baby Comes c. számából nyúltam. Nagyon tetszett, hogy hosszú ideig fokoznak benne egy témát, szinte észrevétlenül, de folyamatosan növelik a feszültséget, aztán egyszer csak pofán basznak egy teljesen váratlan, rettentő súlyos és belassult katarzissal. Hát igen. Hallgassátok meg és hasonlítsátok össze a Deltával! Ugye-ugye? (nevet) Igazából büszke vagyok rá, hogy sikerült hasonló hatást elérni, de azért elég más, Grand Mexican-es végeredmény született.

10. Main Stage
(III, 2016)

Bodóczy Zoli: Ekkor kezdett már elegem lenni mindenből, el akartam bújni a világ elől és beleírtam minden ezzel kapcsolatos gondolatomat ebbe a szövegbe.

Szabó Laci: Szinte tingli-tangli az előző lemez dalaihoz képest, de jellegzetesen GMW-s ez is. Csomó ilyen bugyuta gitártémám van, ez abból adódik, hogy nem vagyok igazi gitáros. Néha van egy kis szégyenérzetem emiatt, de csak kicsike. Ennek is van valami bája, ha megtanultam volna rendesen gitározni, akkor ugye jobb lenne a gitározás, de átlagosabb a zene, azt hiszem. Vagy ezzel csak mentegetem magam? Hm. Ezen majd még agyalok.

11. Vexed
(III, 2016)

Szabó Laci: A III lemezt a Supersize-ban vettük fel Horváth Atissal. Itt is egyben játszottunk, a gitár overdub felvételeket pedig letudtuk kb. fél nap alatt, tehát ezerszer könnyebb és gördülékenyebb volt az egész folyamat, mint a korábbi albumoknál. Sokat ad a lemez hangzásához, hogy szalagra vettük, nagyon jólesik vinylen hallgatni. 8 éves távlatból szerintem a Vexed a legjobb szám ezen az albumon.

Bodóczy Zoli: Ez volt az utolsó lemez, aminek az énekeit Andrissal vettem fel (vele csináltam a Hell Sweet Hellt is, meg előtte az Aeonst Lacival, hárman), kb. ekkor be is lépett egy évre a bandába. Nagyon szerettem vele dolgozni, mindig volt egy „na, mégegyszer”, tudtunk agyalni, meg totál elveszni vokálokban, apró részletekben. Nagyon sokat köszönhetek neki és szerencsére nagyon szeretjük egymást a mai napig, mindenféle múltbéli súrlódás ellenére.

12. Hummingbird
(III, 2016)

Szabó Laci: Az volt a munkacíme, hogy Egynyári, és az Aeons-os dalokkal együtt született. Aztán onnan lemaradt, és a Hell Sweet Hellen sem találta a helyét. Több időre volt szüksége. Irtó nyálasan indul, de a téma harmadik ütemében van egy randa disszonáns akkord, ami elgáncsolja és fanyarrá teszi, és szerintem ettől szép.

Bodóczy Zoli: Fiatalságunk elsiratása ez a szám. Amikor elmentünk Bordeauxba Thai esküvőjére és ez volt a bevonulózenéjük, akkor elbőgtem magam.

13. Unfulfilled
(EULOGY, 2023)

Szabó Laci: Erről nem olyan rég sokat beszéltem, az EULOGY nagy százalékban egy covidos lemez a részemről. Olyan értelemben, hogy betegen, elég rotty állapotban írtam. Én valamiért ezt hallom is rajta, de lehet, hogy csak friss még az élmény és nem tudom leválasztani a zenét a nagyon fura állapotról, amiben voltam. Ennél a lemeznél a billentyűkkel is játszadoztam kicsit, egy öreg Farfisa orgonát és Galambos Dorina Microkorgját használtam, talán ebben a dalban domborodnak ki leginkább.

Bodóczy Zoli: Nem akarom ismételni magam, mert a közelmúltban már volt ilyen cikk, ahol elmondtuk dalról dalra, hogy miről szólnak ezek a számok, szóval keressetek rá, az internet nem felejt.

14. Black God
(EULOGY, 2023)

Szabó Laci: Az EULOGY-ban nagyon szeretem, hogy szinte végig könnyűek a gitártémák. Van persze egy-két komplikáltabb, de zömében könnyűek és ez élőben igen hálás tud lenni. A Black God kezdőtémája talán a legbunkóbb GMW-riff ever, gyakorlatilag bárki el tudná játszani.

15. Despise The Protagonist
(EULOGY, 2023)

Szabó Laci: A dal születését már elmondtam korábban, úgyhogy most azt emelném ki, hogy mennyire jó ezt élőben játszani. Sokan ódzkodnak az ilyen hosszúságú daloktól, de szerintem bizonyos esetekben indokolt. Valahonnan eljut valahová, és nem mindegy, hogy egy ilyen útra mennyi idő van hagyva. A Grand tele van hosszú dalokkal, de a Despise ezek közül is kiemelkedik a maga 10 percével. Nekem nincs ezzel problémám, számomra így kerek, a vége rész iszonyat felemelő szerintem.

„A legjobb döntés volt, hogy adtunk egymásnak még egy esélyt” – Újjáalakulós nagyinterjúnk a GMW-vel

Grand Mexican Warlock 15 éves jubileumi koncert
Előzenekar: Third Planet
Helyszín: Akvárium Klub KisHall
Időpont: 2024. december 14. (szombat) 19.00
Belépő: 5500 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
nyitókép: Bodnár Márton