HogyVagy012: "Rég nem éreztem magam ennyire tehermentesnek" – Schoblocher Barbara

Interjúsorozatunkban a COVID-19 járvány és a kényszerű bezártság idején kérdezünk meg zenészeket, előadókat, hogyan boldogulnak a megváltozott helyzetben, mivel töltik az idejüket. Rovatunk nemcsak az olvasóknak szól, hanem az elszigetelt zenészeknek is segít megismerni egymás gondolatait. Ezúttal a Blahalouisiana énekesével, Schoblocher Barbarával beszélgetünk.

Korábbi karanténinterjúink: Szabó Benedek, Beck Zoltán, Péterfy Bori, Egyedi Péter, Varga Livius, Zságer Balázs, JumoDaddy, Antonia Vai, Sena, Henri Gonzo és Leskovics Gábor.

Hogyan telnek most a napjaid? Hogy éled meg a járványhelyzetet?

Hullámzó. Van, amikor nagyon élvezem a tehetetlenség okozta szabadságot, máskor pedig aggódok. Féltem a szeretteimet és kétségbeejtő, hogy nem látjuk, mikor lesz vége ennek a helyzetnek. A koncertek hiánya miatt pedig elkezdett felgyülemleni bennem egy fajta energia, amit a lakásban nehezen tudok kiadni magamból. De egyébként minden rendben.

Változott a napi rutinod?

Nagyjából ugyanaz maradt, mint eddig, csak sokkal lassabb lett a tempó. Eddig is hozzá voltam szokva, hogy vannak olyan időszakok, amikor kevés a koncert. Ilyenkor sokat vagyok itthon és magamnak osztom be az időmet, de mindig rengeteg feladatom volt. Az apró sikerélmények hiányoznak, de a stresszmentesség nagyon jó, és az is, hogy van időm olyasmikre, amikre eddig nem volt.

Például? Mik tudnak örömet okozni?

Az új szenvedélyem a főzés. Eddig is imádtam a konyhában lenni, de most belevágok bonyolultabb fogásokba is. Illetve nagyon szeretek festeni, bár nem tudok, de szeretek belemerülni és szeretem, hogy teljesen elveszítem az időérzékem. Rengeteget takarítok, szerintem ezzel vezetem le a felesleges energiáim, és jövőhéten belekezdünk egy kis lakásfelújításba is. A legnagyobb örömforrásom pedig a kutyasétáltatás a természetben. Nem unatkozom. :)

És mi a legnehezebb ebben a helyzetben?

Én nagyon szociális vagyok, úgyhogy elképesztően hiányzik a társasági élet. Nálunk a március mindig nagy családi ünnep, mert nagyon sok a szülinap; most ez is elmaradt, és ezt nagyon sajnáltam. De egy pillanatig sem panaszkodok, mert nagyon szerencsések vagyunk, hogy mindenki jól van körülöttünk, van egy kutyánk, van egy teraszunk és egy közös kert is, ami most hatalmas kincs. Szerencsére rengeteg időnk van alkotni, és így legalább nem érezzük magunkat feleslegesnek, ami szintén sokat segít abban, hogy ne kattanjunk meg.

SCHOBLOCHER BARBARA ITT MÉLTATTA LADY GAGA LEGUTÓBBI ALBUMÁT

Tudsz akkor a zenéddel, zenekarral is foglalkozni?

Hálistennek még épp a karantén előtt vettem magamnak egy zongorát, ami már nagyon régi álmom volt, úgyhogy zongorázni tanulok. A zenekarral pedig online próbáljuk kihozni a helyzetből a maximumot. Nemrég elkezdtünk dolgozni a negyedik lemezen, és bár sajnos próbálni nem tudunk, a munkafolyamat nem áll le, küldözgetjük az ötleteket. Minden nap beszélünk és terveket szövögetünk, úgyhogy ennek remélhetőleg hamarosan hallható és látható is lesz az eredménye.

Hogyan inspirálódsz most zeneileg? Mit jelent neked a zene ebben a koronavírus idején?

Nehéz elvonatkoztatni. A zene nekem mindig is búvóhely volt, egy olyan menedék, ahol önmagam lehetek, akárhogy megélhetem az érzéseim és nem kell a külvilággal foglalkoznom. Ez a helyzet szörnyű, a kis biztonságos lakásunkból el sem tudom képzelni, mennyire az, és a legkevésbé sem szeretném beengedni ezt a kis világomba. Én amúgy is olyan típus vagyok, akinek idő kell, hogy lecsapódjanak a dolgok, úgyhogy most a karantén előtti sűrű időszaknak van ideje megemésztődni.

Mi volt a legutóbbi három lemez, amit hallgattál? Miért pont ezeket, hogyan hatottak rád?

Dua Lipa – Future Nostalgia: Most jelent meg és szerintem egy popzenei remekmű. Valószínűleg azért tetszik ennyire, mert benne van minden, amit a tinikoromban szerettem, csak egy nagyon stílusos nagyon kitalált új köntösben tálalva.
Florence and The Machine – High As Hope – A kedvenc lemezeim közt van, hatalmas hatással volt rám, főleg a The End of Love című dal.
Tegnap este pedig végighallgattam az új LAZARVS lemezt. Lassan metálos leszek.

Mit gondolsz, milyen tapasztalatokat, tanulságokat fogunk tudni levonni hosszabb távon ebből az időszakból, akár a világra, akár személyesen magadra nézve?

Már most érzékelem, mennyire megváltozott az értékrendem, pedig csak másfél bő hónap telt el. Szerintem mindannyiunknak szüksége volt erre a lelassulásra. A bolygó végre kap egy kis levegőt és nagyon jó lenne, ha ezt valahogy fent tudnánk tartani. Az biztos, hogy sokkal jobban fogom értékelni a koncerteket és a szeretteimmel töltött időt, és sokkal kevesebb felesleges dologgal fogom körülvenni magam. Nagyon optimista vagyok, remélem tényleg tanulunk ebből valamit.

MI REJLIK A BLAHALOUISIANA ÉNEKESNŐJÉNEK LEMEZTÁSKÁJÁBAN?

Mi lesz az első dolgod, ha véget ér a veszélyhelyzet? Mit vársz a legjobban?

Mindent! A koncerteket, a csillagos ég alatt átbeszélgetett éjszakákat, a próbákat... Az első szó, ami eszembe jutott, a szabadság, hogy azt várom, hogy újra szabadon csinálhassuk azt, amihez kedvünk van, de igazából nagyon rég nem éreztem magam ennyire tehermentesnek és szabadnak, mint most, pedig „be vagyok zárva”.  Sajnos azt hiszem, nem egyik napról a másikra fogjuk biztonságban érezni magunkat, és biztosan furcsa lesz az első pár lépés mire eljutunk odáig, hogy újra fesztiválok legyenek. Szóval én azt várom a legjobban, hogy ne kelljen többet tartani attól, hogy valami rossz történik, és hogy újra felhőtlenül együtt lehessünk.

A Blahalouisiana tavalyi nagylemeze, a Minden rendben az iTuneson is elérhető.