„Felszedjük a világ külvárosainak zenéit” – Buraka Som Sistema

Amikor a Cowboy Junkies-interjúnk közlésekor azt állítottuk, hogy elérkeztünk a Szigeten készült anyagaink (Marina And The Diamonds, The National, Hurts, Peter Bjorn And John, Rise Against, Kaiser Chiefs, Crystal Castles) végére, akkor igazából csaltunk, hiszen íme, egy nyári nagy Buraka Som Sistema-interjú, melyet direkt az október 28-án este zajló budapesti Electronic Beats Festival elé tartogattunk. Az idei Szigeten a legkeményebb tömeges seggrázás a portugál Buraka Som Sistema koncertjén volt tapasztalható, ami nem is csoda, hiszen a gyors, pattogó ritmusú kuduro, amit játszanak, pontosan erről szól. A két DJ (J-Wow és DJ Riot), két MC (Kalaf és Conductor) felállású brancshoz a színpadon betársult a közönséget erotikus hangjával és táncmozdulataival hergelő Petty is, és így együtt, rutinos fesztiválzenekarként, ellenállhatatlan lendülettel és energiával mozgatták kifulladásig a közönséget. Tiszta szerencse, hogy a koncert előtt beszélgettünk velük, így még mindenkiben volt szusz.

- Milyen hely Buraca, a névadótok?

J-Wow: - Buraca tipikus agglomerációs környék: ronda ipartelepeket, bazi nagy irodaházakat és lakóépületeket látsz, bármerre nézel. Egyikünk sem ott nőtt fel, hanem Amadorában (Lisszabon zsúfolt észak-nyugati peremvárosa, amelynek 11 parókiája közül Buraca az egyik – a szerk.), ahol rengeteg bevándorló él, akik az egykori gyarmati országokból települtek át. Mi ebben a vegyes etnikumú környezetben nőttünk fel, úgyhogy a népek és kultúrák keveredése számunkra tök természetes, az életben és a zenénkben is.

- Egy DJ barátom, aki Lisszabonban élt, mesélte, hogy a külvárosokban állandóan szól a kuduro – ez így van?

Conductor: - Ja, van pár környék, ahol megállás nélkül pörög a kuduro, a nap 24 órájában, és nem viccelek.

DJ Riot: - Már az iskolások is hallgatják a külvárosokban, elég gyakran látsz gyerekeket kuduróra táncolni, az utcán vagy akár a boltban. A kuduro a mindennapjaik része, nem valami underground dolog.

- Viszont a nyugati ember zenei térképén a kuduro fehér folt volt, én is rajtatok keresztül ismertem meg. A 2006-os első EP-tek címe, From Buraka To The World azt sugallja, hogy tudatosan vállaltátok magatokra a kuduro globális népszerűsítését.

J-Wow: - Oké, ez a cím elég felvágós, de egyáltalán nem arról szól a Buraka, hogy akkor mi megmutatjuk a világnak, mi az a kuduro. Egyszerűen a megfelelő impulzusok értek bennünket a megfelelő helyen, a megfelelő időben, és sikerült valami olyat létrehozni, ami a saját kis gettójából kijutott a nagyvilágba, és ez baromi jó dolog.

DJ Riot: - A kuduro jelentette számunkra a közös nevezőt. Mindannyian másfajta dolgokat csináltunk előtte; én és J-Wow drum'n'basst játszottunk Cool Train Crew néven, és Kalaf rendszeresen MC-zett nekünk, amúgy meg ilyen dzsessz, spoken word, és electronica beütésű dolgokat csinált. Conductor pedig egy angolai hiphop zenekarban (Conjunto Ngonguenha – a szerk.) volt MC-producer. Ezek a hatások valamilyen szinten mind beépültek a Burakába.

J-Wow: - Az egész zenekar nagyon természetes módon állt össze. Először egy klubestet csináltunk, annak volt a neve Buraka, itt kezdtünk el kudurót játszani, ami akkoriban kapott el bennünket. Az első bulin még kb. tízen voltak, a harmadikon viszont már hosszú sor állt a bejáratnál; hamar híre ment a bulinak, mert teljesen új dolog volt, hogy egy klubban kuduro megy. Szar minőségű mp3-akat játszottunk, mert így terjedt ez a zene, de ez senkit nem érdekelt, őrületes volt a hangulat, az emberek a színpadon táncoltak, és tök ismeretlen arcok jöttek maguktól MC-zni – így ismertük meg Petty-t is, aki azóta közreműködött pár számunkban, és állandó tagja a koncertfelállásnak. Egy idő után úgy éreztük, ideje ezt komolyabb szintre emelni, és tulajdonképpen magától értetődően jött, hogy mi magunk csináljunk ilyen zenét, és azt mi magunk jelentessük meg (a Buraka saját kiadója az Enchufada, ugyanakkor a lemezeiket a Sony/BMG, illetve Nagy-Britanniában a Fabric terjeszti – a szerk.)

- Szóval, pontosan milyen is ez a zene?

Kalaf: - Hát, mi nem ilyen szar afro-akármi világzenét csinálunk, amin bealszol, ez nem kalimbázás, hanem mai, aktuális hangzású partizene, aminek a kuduro a váza.

J-Wow: - Nem görcsölünk rá arra, hogy milyen zenét csinálunk. Kezdetben a külső hatások kimutathatóbbak voltak, de mostanra eljutottunk oda, hogy kialakult a saját zenénk. Szóval, amit játszunk, az burakás.

- A kiadótoknak van egy sorozata, a Hard Ass Session, aminek nagyjából ugyanez a lényege, vagyis „variációk kuduróra”.

J-Wow: - Igen. Időnként felkérek producereket, akiknek tetszik a zenéje és akiket csodálok, hogy csináljanak kuduro számot. Küldök nekik egy rakás YouTube-linket, hogy valami ilyesmiről van szó, de sosem instruálom őket, hogy mondjuk lehetne egy kicsit kudurósabb a zene, hanem amit kapok tőlük, azt úgy ahogy van, kiadjuk. Pont ez a lényeg, hogy egy kívülálló honnan közelíti meg ezt a zenét, milyen csavart visz bele – ez egy izgalmas játék.

- Az első albumon dolgoztatok angolai producerekkel és MC-kkel is, a Sound Of The Kuduro klipjét Luandában forgattátok. Mit szólnak a zenétekhez az autentikus kuduro hazájában, Angolában?

Conductor: - Alapvetően bejön a zenénk az ottaniaknak. Tudják és elfogadják, hogy nekünk mások a gyökereink, más hatásokból merítünk, és ez a mi saját kuduro értelmezésünk. De akikkel eddig találkoztunk, azok lepacsiztak velünk, hogy nagyon jó, amit csinálunk. Hogy mennyire vagyunk ott népszerűek, nem tudom, de nem számítunk popsztároknak vagy ilyesmi. Egyébként még odahaza sem.

- Pedig a 2008-as MTV Europe Awards-on benneteket választottak a Legjobb Portugál Előadónak, 2009-ben pedig ti lettetek Az Év Zenekara egy portugál tévéhálózat szavazásán, amiből arra következtetnék, hogy otthon nagyon népszerűek és ismertek vagytok.

Conductor: - A zenénket szeretik Portugáliában, de hát Angliában és Mexikóban is. Nem mondanám, hogy túlságosan ismertek vagyunk otthon. Nem állítanak meg bennünket Lisszabonban az utcán, nem követnek rajongók, vagy ilyesmi, ebben a tekintetben nem változott semmi, otthon ugyanolyan megszokott módon élünk, mint mindig.

DJ Riot: - Ugyanez igaz a kuduróra is, egy-egy szám felkerül a slágerlistára időnként (így a Buraka két eddigi legnagyobb slágere is: a Kalemba 2008-ban vezette a slágerlistát, az Aqui Para Vocês pedig 2009-ben jutott be a Top 10-be – a szerk.), de általánosságban ez azért nem pop, hanem elektronikus tánczene.

- Ha ti nem is vagytok popsztárok, a Black Diamond album egyik közreműködője az: M.I.A. hogy került a lemezre?

J-Wow: - Ő jelentkezett be nálunk, hogy szívesen csinálna velünk valamit. Egész pontosan, csörgött otthon a telefon, a barátnőm vette fel, mert én épp a stúdióban voltam, és ő megadta neki a mobilszámom. Ilyen egyszerű.

- A megjelenés előtt álló Komba című második albumotokon kik vendégszerepelnek? (A lemez október 24-én jelent meg Portugáliában, Európában október 31-én fog – a szerk.)

DJ Riot: - Az első kislemez, a Hangover (Ba Ba Ba) alapját az osztrák Stereotyppel közösen csináltuk, egy másik számba beszállt Mixhell (Igor Cavalerának, a Sepultura ex-dobosának tánczenei alteregója – a szerk.) és énekel a lemezen az angol Roses Gabor is, aki szerepelt a bass musicos SBTRKT albumán, meg a Raver című Shy Fx-slágerben.

- Mennyiben más az új album, mint az első?

J-Wow: - Egyrészt beemeltünk a zenénkbe új stílusokat, hangzásokat, és próbáltunk egy friss, de persze ránk jellemző keveréket előállítani. Illetve, nagyban befolyásolta a lemezkészítést, hogy rengeteget lépünk fel élőben, zenekari formában, és ehhez alkalmazkodva csináltuk az új számokat, vagyis hogy működjenek a nagy koncertszínpadokon is, ne csak a klubokban.

DJ Riot: - Közhely, de igaz, hogy ez a lemez egy fokkal érettebb, a különböző összetevők szervesebb egységet alkotnak. És amiben még más, hogy a tempókat is merészebben variáltuk: megcsináltuk rá az eddigi leggyorsabb és leglassabb számunkat.

- Ti vagytok a legismertebb portugál tánczenei formáció, de mögöttetek már egész komoly szcéna nyomul. Kikre figyeljünk oda?

Kalaf: - Igen, vannak most nagyon jó producerek Portugáliában, mint Diamond Bass, aki szintén az Enchufadánál van, ő elég menő és talán valamennyire még a Buraka is hatott rá meg a kuduro. Kiemelkedő még Octa Push, vagy a Zombies For Money.

J-Wow: - Kétségtelenül beindult valami az utóbbi egy-két évben. Amikor mi kezdtük, rajtunk kívül tulajdonképpen nem volt más, szóval azért könnyű dolgunk volt, most meg egy komplett fesztivált össze lehetne állítani kizárólag portugál tánczenei előadókkal.

- A tánczenében most egyértelműen a global bass, vagyis a mindenféle globális beütésű irányzatok összessége a legelőremutatóbb és legmenőbb. Ti hová helyezitek el magatokat ezen a „világszíntéren”?

J-Wow: - Globális tánczenét csinálunk, abban az értelemben, hogy a világon bárhol buliznak rá. De nem gondolkodunk kategóriákban, azon meg főleg nem, mennyire vagyunk menők; ha ezt tennénk, már nem ilyen zenét kéne játszanunk, mert a kuduro két éve volt igazán felkapott. Bennünket az mozgat, hogy felszedjük a világ külvárosainak zenéit és közvetítsük ezeket a magunk módján.

- Hol táncolnak a zenétekre a legkeményebb fenékmozgással a lányok?

Kalaf: - A lengyel lányok például nagyon érzik a dolgot.

Conductor: - Meg Skandináviában, főleg a svédek. De a belga lányok is tudnak.

DJ Riot: - A magyar lányokat meg este leteszteljük (a magyar lányok a Szigeten kiemelkedően teljesítettek – a szerk.).

interjú: -4Ray-

koncertfotók: Fodor Csaba

www.buraka.tv

a legfrissebb Buraka-klip, a (We Stay) Up All Night:

a BSS legnagyobb slágere, az első albumról való Kalemba (Wegue Wegue):