"Ha lehet táncolni, akkor mindenki boldog" - Danalogue (The Comet Is Coming)-interjú

A The Comet Is Coming billentyűse mesél budapesti emlékeiről, a sör veszélyességéről és arról, hogy nem minden jazz, amiben van szaxofon. Zenekarával az első napon lépnek fel az idei Szigeten. Ez az interjú először a Recorder magazin 106. számában jelent meg.

Danalogue (polgári nevén Dan Leaver) a brit The Comet Is Coming szintiseként a legismertebb. A trió úgy alakult, hogy Danalogue és dobos társa, Betamax (Maxwell Hallett) Soccer96 nevű duójának koncertjein többször feltűnt egy figura, aki aztán egyszer felment a színpadra a szaxofonjával. Ő volt Shabaka Hutchings (a Cometben használt neve: King Shabaka), az új brit jazz üstököse, aki politikus és táncolható zenéivel új energiákat hozott a színtérre (Sons Of Kemet és Shabaka and the Ancestors nevű formációról is írtunk már lelkesen). Bár a The Comet Is Coming lett az ismertebb (többek között Mercury-jelölésüknek köszönhetően), a Soccer96 is tovább működik, és Danalogue producerként más zenekarokkal is dolgozik.

Idén másodszorra jöttök majd Budapestre. Milyen emlékeid vannak a márciusi, a Magyar Zene Házában adott koncertről?

Három órát aludtunk, ami elég gyakran előfordul velünk a turnékon, de ennek ellenére elmentünk egy fürdőbe, abba a nagy szabadtéribe… Arra is emlékszem, hogy a helyszínen eléggé meglepődtek, hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy nagy erősítőket kapjunk, meg hogy sört kértünk; valószínűleg inkább klasszikus koncertekhez voltak szokva, gondolom. Általában inkább az szokott lenni a gond, hogy túl sok sört adnak a backstage-ben, ami veszélyes lehet. A közönség nagyon melegen fogadott minket; arra is emlékszem, hogy a ház előtt beszélgettünk három-négy emberrel, akik azonnal összebarátkoztak velünk.

A The Comet Is Coming-koncert közönsége a Magyar Zene Házában | Fotó: Mohai Balázs

Míg arra a koncertre feltehetően inkább zenét hallgatni mentek az emberek, a Szigeten inkább olyanok lesznek, akik táncolni vágynak. A Comet Is Coming műfajok közöttisége hogyan jelentkezik a koncerteken?

Idővel azért egyre többen tudják, hogy milyen zenét játszunk, másfelől pedig próbálunk egy kicsit nagyobb kontrollt gyakorolni afölött, hogy hol lépünk fel. Az igazat megvallva az emberek néha elég hülyén bírnak a zenéhez hozzáállni. Sokáig az volt, hogy „van benne szaxofon, akkor ez tuti jazz, akkor jazzfesztiválra velük, vagy a kisteremben lépjenek fel, ahol a jazz-zenekarok szoktak, ültetett közönség előtt!” Ez nekünk sem volt jó, meg a közönségnek sem, mert akik táncolni szerettek volna, azok nem tudtak, másfelől meg ott voltak azok az idősebb emberek, akik a szakállukat vakargatva azon lamentáltak, hogy hát ez nem is jazz. Ez mindenkinek szar volt. Rá kellett jönnünk, hogy el kell magyaráznunk, hogy amit játszunk, az inkább a testnek szóló, pszichedelikus klubzene. Úgyhogy most már inkább olyan emberek járnak a koncertjeinkre, akik táncolni akarnak, vagy ha nem is akarnak, akkor sem csalódnak, ha nem Coltrane 2.0-t hallgatnak. Így mindenki boldog. Szóval igen, Budapesten többen voltak a hallgatók, de elég sokan táncoltak.

Sokféle próbálkozás volt, hogy leírják a zenéteket. Volt köztük olyan, amit különösen találónak találtatok?

Az például tetszett, hogy astrorock, jól hangzik. Régebben azt találtuk ki magunkra, hogy Alice Coltrane és a Szárnyas fejvadász találkozása, valaki meg azt mondta, hogy Eric Dolphy együtt zenél a Chemical Brothersszel, ami szintén elég jó. Egyébként tényleg megtörtént, hogy a Chemical Brothers előtt játszottunk, mert a hangzásunk alkalmas arra, hogy egy nagyszínpadot is megtöltsön. Úgy általában pedig azt gondolom, hogy az ősrobbanás óta, az idő előrehaladtával minden egyre komplikáltabb lesz, a fa minden ágából újabb ágak hajtanak ki, amik megint tovább ágaznak, és ma már nem igazán lehet elmondani, hogy „ez blues, ez rock, ez meg jazz”. Már mindenki műfajok komplex kombinációját játssza, nem csak mi.

The Comet Is Coming | Danalogue, King Shabaka és Betamax

A Danalogue művésznév azt jelenti, hogy csak analóg szintiket használsz, vagy ez is olyan vicc, mint a Soccer96?

Tényleg csak analóg szintiket használok, és amikor producerként is dolgozom, akkor is szalagra rögzítem a zenét, az is old school.

Ollóval is vágod?

Na azért azt nem, az tényleg őrület lenne. Be kell vallanom, hogy nem élek 100%-ig a múltban. Az analóg szintiknek meg nagyon szeretem a hangját, főleg a Roland gyártmányokét; szeretem az érzést, ahogy játszom rajtuk, hogy a kezem bejárja a billentyűket.

Ahhoz képest, hogy szintin játszol, viszonylag ritkán kerülsz előtérbe, nemcsak a Comet Is Comingban, hanem a Soccer96-ban is…

Azért hallgasd meg például a Soccer96-től az Entanglementet vagy a Megadrive Lamborghini-t...

Úgy értem, hogy ha az ember azt hallja, hogy szinti-dob duó, akkor kábé arra számít, hogy a szintis végigszólózza majd, de nem ez történik.

Értem, miért mondod ezt, de ha mondjuk a Cometből kivennénk a szintit, akkor egy kísérleti szaxofon-dob duót kapnánk. Nem hiszem, hogy sok fesztiválon felférne a nagyszínpadra. Minden más, a basszus, az akkordok, a struktúrák, a hangszerelések – ez mind én vagyok, tehát bizonyos értelemben abszolút az előtérben állok. Az igaz, hogy az emberek gyakran a fő dallamra koncentrálnak, az segít nekik abban, hogy a zenéhez kapcsolódjanak. Amúgy sok olyan zenét szeretek, amiben nem olyan fontos a dallam. Sőt, egy csomó elektronikus tánczenében egyáltalán nincs is dallam, csak egy dobgép meg egy hangeffekt, vagy egy dobgép meg egy akkord – de ettől még lehet nagyon egyedi. Másrészt pedig élvezem az, amikor olyan hangkörnyezetet teremthetek, ami új szintre emeli egy másik zenész előadását.

THE COMET IS COMING, AUGUSZTUS 10., SZIGET, FREEDOME PRESENTED BY MASTERCARD

interjú: Rónai András