„Robert Smith a csúcs” – Ethan Kath (Crystal Castles)

Most már tényleg a vége felé járunk Szigeten született anyagainknak: a Marina And The Diamonds-, a National-, a Hurts- és a Peter Bjorn And John-, illetve a Lemeztáska rovatunk tematikája szerint készült Rise Against- és Kaiser Chiefs-interjúk után most következzék egy exkluzív beszélgetés a zenei produkciói mellett hasonlóan kaotikus interjúadási szokásairól is hírhedt kanadai Crystal Castles duó egyik felével, Ethan Kath zeneszerző-programozó-producerrel (az együttes másik fele, Alice Glass énekesnő csak a legritkább esetben nyilatkozik, Budapesten sem volt hajlandó). Ethan a koncert után érkezett az interjúhelyszínre, ám nem volt hajlandó bemenni a beszélgetésre kialakított konténerszobába, hanem az éjszaka sötétjében, a nagyszínpad melletti zajban adta kurta, leggyakrabban egymondatos válaszait. A lo-fi zaj-elektronikájával eddig két címnélküli albumot megtöltő (az elsőt 2008-ban, a II-ként is emlegetett másodikat 2010-ben megjelentető) Crystal Castles persze mint mindent, az interjúkat is máshogy értékeli. Beszédes példa, hogy az egyik legelső alkalommal, amikor mainstream popmagazinnak nyilakoztak, az újságíró a rövid válaszokon sóhajtozott, miközben Ethan örömét fejezte ki, hogy milyen jól sikerült az interjú. Ennek tükrében akár még szerencsésnek is tekinthetjük magunkat – íme, puhatolózásunk a sötétében.

- A Crystal Castles előtt már számos formációban szerepeltél, doboltál egy anarcho-punk együttesben, basszistaként és gitárosként játszottál metált, illetve GG Allin-feldolgozásokat, sőt Pino Placentile-lel – akinek emlékére az eddigi Crystal Castles-lemezeket is ajánlottátok – még egy folk duót is alapítottál, most pedig zajos elektronikát játszol. Kerested a számodra megfelelő stílust, vagy egyszerűen csak érdekel mindenféle zsáner?

- Nem. Egyik sem. A zene számomra mindig csak arról szól, amit éppen szeretek. Például egy időben rengeteg Neil Youngot hallgattam, úgyhogy a barátommal, Pinóval létrehoztunk egy folk együttest, és nagyon is komolyan vettük a zenélést, egészen addig, ameddig meg nem halt. Tinédzserkoromban a New Order volt a kedvencem, úgyhogy a Crystal Castles megalapítását a New Order-ritmusok inspirálták.

- Alice Glass-szel akkor találkoztál Torontóban 2004-ben, amikor a város éppen a világ legizgalmasabb zenei színtere volt...

- Erről nem sokat tudok mondani, mert mi teljesen kívülállók voltunk ott, hamarosan át is költöztünk Londonba.

- A 2008-es első Crystal Castles lemez az addig megjelent kislemezek gyűjteménye. Rendes sorlemezként…

- (közbevág) Szerintem tökéletes bemutatása annak, amit az azt megelőző három évben együtt alkottunk.

- Viszont a második lemez is cím nélkül jelent meg...

- Nem, annak az a címe, hogy II. Mi nem akartuk címnélküli lemezként, a lemezkiadó emberei szúrták el, náluk volt valami összekavarodva.

- Az újabb kiadás borítóján már szerepel az is, hogy II.

- Igen, zavart minket, és szóltunk nekik, hogy javítsák.

- A korai kislemezeket hálószobákban vettétek fel, a második lemezanyagot viszont három különböző helyszínen: izlandi templomban, detroiti raktár-garázsban, ontariói lakókabinban. Melyik volt a legjobb?

- Mindegyik helyszín a legrosszabb volt. Ontarióban nagyon hideg volt, nem volt fűtés, Izlandon szintén hideg volt és egy mérgezés miatt nagyon veszélyes volt ott lenni. Szóval egyformán rossz volt mindegyik.

- Paul Epworth londoni stúdiójában is dolgoztatok. Részt vett producerként is a munkában?

- Nem. Én vagyok a Crystal Castles producere. De Paul nagyon kedves volt: épp turnén voltunk és valahol rögzíteni kellett néhányat Alice vokáljaiból, ő pedig vendégül látott minket a stúdiójában. Nagyon szép, tiszta felvételek születtek ott, mindez az rögzítési stílusának köszönhető.

- A koncertjeitek intenzitásából, Alice színpadi jelenlétéből egyértelműen átjön, hogy az élő fellépés mennyire fontos a számotokra.

- A 2006-os első kislemezünk, az Alice Practice óta folyamatosan turnén vagyunk. Hatodik éve turnézunk. Nem hagyjuk abba soha.

- Van már elképzelésed arról, hogy milyen irányba indul tovább a Crystal Castles?

- Két új számot már fel is vettünk, de nem fogok róla beszélni.

- A második lemez elkészülte után született egy közös felvétel a Cure énekesével, Robert Smith-szel: újravettétek az albumon szereplő Platinum Blonde-feldolgozásotokat, a Not In Love-ot. Hogyan találtak egymásra?

- Egy londoni Cure-koncerten mi voltunk az előzenekar és a fellépés után összebarátkoztunk a backstage-ben. Megegyeztünk, hogy készítünk egy közös felvételt.

- Melyik a kedvenc Cure-dalod?

- Bármelyik a Disintegration albumról.

- Van még valaki, akivel szeretnétek együttműködni?

- Nincs. Robert Smith a csúcs azok közül, akikkel bárki is együtt akarhat működni.

interjú:
Dömötör Endre

fotó:
Fodor Csaba

www.crystalcastles.com

az Alice Practice című dal még az első album előtti időkből:

a 2010-es második Crystal Castles-album Celestica című dalának videója

a szintén a második albumról való Baptism című dalának klipje:

a Robert Smith-szel közös Not In Love feldolgozás: