„A melodráma általában fontos” – Hurts

A kétrészes Yonderboi-nagyinterjú után most folytatjuk tovább a Szigeten készült anyagaink közlését. Marina And The Diamonds- és National-interjúnk után jöjjön a sorban a manchesteri Hurts, mely ékes bizonyítéka annak, hogy a szinti-pop duó formula a kétezres évek második évtizedében is működik. Az énekes Theo Hutchcraft és a billenytűs-programozó Adam Anderson tavaly szinte egy csapásra befutott párosa nem klasszikus camp szinti-pop (a tagok nem melegek), inkább a nyolcvanas évek férfiasan elegáns new romantic mozgalmának zenei és külsőségbeli stílusjegyeit ötvözik a kilencvenes évek dallamos eurodance-ével – és ez a keverék (elsősorban lányokat) lehengerlően hatásos, amint azt a Szigeten adott koncertjük is szemléltette. A Hurts produkciója lemezen (Happiness) és színpadon egyaránt teátrális és érzelgős, aminek kb. az ellenkezője igaz rájuk civilben (vagy ez is a szerep része), mert a két huszonéves srác meglehetősen szenvtelenül és keresetlenül (és néha bizonyára faarccal kamuzva) válaszolt címszó-alapú kérdéseinkre.

- Mi volt az első lemez, amit megvettetek?

Theo: - Elton Johntól a Sacrifice kislemez, kilencévesen.
Adam: - Eminem The Slim Shady LP-je, tizenegy évesen.

- Melyik a kedvenc szinti-pop albumotok?

Theo: - A Black Celebration a Depeche Mode-tól.
Adam: - A Purple Rain. De én nem is tudom, mi az a szinti-pop.
Theo: - A Human League.
Adam: - Jó, az 1978-1983 közötti zenék, mondjuk. Én viszont a '83-tól '90-ig tartó időszak zenéjét szeretem, az sokkal izgalmasabb.

- Melyik a kedvenc kilencvenes évekbeli zenekarotok?

Theo: - A Smashing Pumpkins. És a Verve. Meg a Nine Inch Nails.
Adam: - Az Oasis. Senki nem gondolná, de nagy hatással voltak ránk: fantasztikus dalokat írtak, amik bejárták a világot. Mi ugyanezt szeretnénk elérni.

- Melyik a kedvenc Kylie-korszakotok?

Theo: - A kilencvenes évek közepe, amikor nem volt sikeres, viszont jobb dalai voltak. Mint a Confide In Me, vagy a duettje Nick Cave-vel.
Adam: - Nekem még a Body Language albuma is bejön, nagyszerű popalbum, teljesen elcsavarta a fejem. Főleg a Slow, az egy elképesztően jó szám (a Body Language című 2003-as album nyitó slágerdalát, a Slow-t Emilíana Torrinitól kapta Kylie – a szerk.)

- Zongora vagy szinti?

Theo: - Zongora.
Adam: - Ha a zeneszerzésre érted, a legtöbb dalunkat gitáron vagy zongorán írom. De a zenekarunkat a szintik határozzák meg.

- Melyik a kedvenc férfidivat márkátok?

Theo: - Marks & Spencer. Praktikus, megfizethető és elegáns.
Adam: - Armani. (mindketten nevetnek)

- Mi a kedvenc vasárnapi elfoglaltságotok?

Theo: - A hússütés. Abban nagyon jó vagyok. Ez nagyjából az egyetlen dolog, ami megy, vezetni például nem tudok.
Adam: - Én gyűlölöm a vasárnapot, az a hét legrosszabb napja, olyankor mindig nyomorultul vagyok, alig várom, hogy túl legyek rajta. Minden szar dolog az életben vasárnap történik.

- Mi a legkevésbé romantikus dolog, amit valaha csináltatok?

Theo: - Nekem szokásom, hogy nem veszem le a zoknit, ha ágyba bújok egy lánnyal.
Adam: - Én egyszer Valentin-napra focilabdát adtam a lánynak, akivel jártam a suliban.
Theo: - Te nyertél.

- Szeretitek a drámai helyzeteket?

Theo: - Én próbálom elkerülni őket.
Adam: - Én szeretem, ha a lányok dührohamot kapnak.

- Mi volt az eddigi legmelodramatikusabb dolog az életetekben?

Theo: - A dalszerzés. Az életem minden melodrámáját beleírom a dalainkba.
Adam: - Nincs egy konkrét dolog. A melodráma általában fontos, anélkül az élet borzasztóan unalmas lenne.

interjú: -4ray-

fotók: Dömötör Endre

http://www.informationhurts.com

a Hurts és a vasárnapok: a Sunday című sláger videója W.I.Z. rendezésében

a Hurts és Kylie Minogue: a Devotion című közös dal, magyar fordítással: