Lemeztáska – Kaiser Chiefs

Ahogy ígértük, folytatjuk és lassan végre be is fejezzük az idei Szigeten készült anyagaink közlését. A Marina And The Diamonds-, a National-, a Hurts- és a már Lemeztáska rovatunk tematikája szerint készült Rise Against-interjú után itt egy tényleges Lemeztáska cikk a negyedik albumát nyár elején kiadó Kaiser Chiefsszel. A különleges terjesztési módszerrel megjelentetett The Future Is Medieval turnéja a Szigetig is elért, mi pedig koncertjük előtt, az utolsó pillanatban kaptuk el a zenekar két tagját, hogy lemeztáskájukban turkáljunk. Andrew White gitáros-vokalistát és a hosszú göndör fürtjeitől nemrég megszabadult Simon Rix basszusgitárost (képünk két hátsó figuráját) kérdeztük, ők pedig a színpadra rohanás előtt adtak vidám villámválaszokat kérdéseinkre.

Kedvenc gyerekkori lemez

Simon: - A Beatlestől a Sgt. Pepper... és a White Album. Édesapám kiskoromban adott egy kazettát aminek ez a két album volt a két oldalán, ezt hallgattam egész gyerekkoromban. A kocsinkban mindig valami Motown-sláger szólt, azok is jók voltak.

Andrew: - Best Of The Troggs. Apám katona volt, azt hiszem akkor éppen Egyiptomban, és a katonaságnak volt egy halom lemeze. Ő meg lenyúlt párat. De mindegyik lemez deformált volt, erre tisztán emlékszem, amikor ráraktuk a tűt, az folyamatosan fel és le ugrált.

Inspirációhoz

Andrew: - Én mondjuk bármit szívesen meghallgatok, de az tuti hogy nagyon sok Who-t hallgatunk az együttessel. Szerintem inkább koncertzenekar vagyunk, a Who meg aztán végképp az.

Simon: - Akármikor egy új lemezt készítünk, érdemes valami újat is hallgatni. Igazából nem is tudjuk, hogy mik azok, amik hatnak ránk addig, amíg le nem ülünk a stúdióban és elmondjuk, hogy mit akarunk – akkor döbbenünk csak rá, hogy mik hatottak ránk. Az első nagylemeznél elég sok Clash-t hallgattunk, és nagyon megtetszettek a Clash basszusfutamai, el is tulajdonítottam párat.

Koncertre való bemelegítéshez

Simon: - Általában Who-t hallgatunk akkor is, mielőtt felmegyünk a színpadra. Elképesztő előadók.

Éjszakára

Simon: - Amikor diák voltam, akkor nagyon sok Nick Drake-et hallgattam egymagamban esténként. (White sajnálkozóan megveregeti a vállát) De mióta nem járok suliba, abbahagytam. Peanut (Nick Baines, a Kaiser Chiefs billentyűse – a szerk.) imádja az Airtől a Moon Safarit, neki az a kedvenc esti lemeze.

Andrew: - Szerintem az az egyetlen lemez, amiért pénzt adott.

Autóban

Andrew: - Mindent, aminek jó a hangzása, jó hallgatni a kocsiban is. A Dire Straits például elég jó. De imádok kocsiban zenét hallgatni. Az az egyetlen szórakozásom. Azon kívül vagy dolgozom vagy alszom. Ha este ébren vagyok, akkor a kocsiban vagyok, ott meg zenét hallgatok. A 10cc-re nagyon jó vezetni.

Szex közben

Andrew: - BBC Radio 4. Azon egész nap csak pofáznak. De ha zene kell, az a lényeg, hogy jó hangos legyen. Mindegy, hogy mi az, csak legyen feltekerve.

Szex után

Simon: - Én akkor már túl fáradt vagyok bármihez (nevet).

Andrew: - Kicsit megöli a hangulatot, ha tekergeted az iPodot szex után (nevet).

Szomszédok felbosszantására

Andrew: - Szerintem ragyogó zenei ízlésünk van, ezért bármit is játszunk, az csak tetszhet a szomszédainknak. De bármilyen pop szar megfelel. Az idegesít mindenkit. Mindegy, hogy milyen pop. Mindegyik szar.

Szakítás után

Andrew: - Én a szakítás pillanatára tudok ajánlani tökéletes számot. Azért, mert engem nem egyszer, hanem kétszer is dobtak rá, ez pedig a History a Verve-től az A Northern Soul albumról. Lövésem sincs, miért. Akárhányszor mostanában meghallom azt a számot, nem akarom az akkori barátnőmet a közelben látni, hátha megint beüt a ménkű. A szakítás utánra meg bármi felemelő jöhet. It's Raining Men. Lord If You're A Woman. Nem is tudom, Another One Bites The Dust.

Másnaposságra

Simon: - Tom Waits-től a Closing Time. Ez magáért beszél.

http://www.kaiserchiefs.com 

lejegyezte: Klág Dávid

a Kaiser Chiefs új albumának első klipdala, a Little Shocks...

...és a második, a Man On Mars: