„Mint Dolly Parton mellei” – John Eriksson (Peter Bjorn And John)

A vége felé járunk az idei Szigeten született anyagainknak: a Marina And The Diamonds-, a National- és a Hurts-, illetve a Lemeztáska rovatunk tematikája szerint készült Rise Against- és Kaiser Chiefs-interjúk után most következzék a svéd indie pop nemzetközileg egyik legnépszerűbb formációja, a Peter Bjorn And John. Mint az a budapesti fellépésen is kiderült, a Young Folks című füttyös slágert lényegében mindenki ismeri, a trió munkásságának többi részét viszont már csak kevesek – pedig az 1999-ben Stockholmban alakult együttes idén tavasszal megjelent Gimme Some című stúdióalbuma már a hatodik a sorban. A keresztneveket zenekarnévvé összedobó formációt Peter Morén gitáros-énekes, Björn Yttling basszista-billentyűs-énekes és John Erikssonn dobos-vokalista alkotja – mi ez utóbbival beszélgettünk.

- A Peter Bjorn And John 1999-ben alakult, amikor a skandináv popzene még nem tört be annyira, mint mostanában. Szerinted hogyan változott a szcéna azóta?

- Mindig hullámzott a svéd popcsodák megítélése. A hatvanas években is voltak ismertebbek, a hetvenes években ott volt ugye az ABBA, a kilencvenes években pedig a Cardigans és a Wannadies. Bőven volt svéd indie zenekarból a befutásunk előtt is, mi ezeket hallgattuk fiatal korunkban. Sőt amikor elkezdtük a zenekart, a PB&J már az ottani indie szcéna új hullámába tartozott. Tudod, hogy van ez: az ember hall valamit, hatással van rá, és elkezd hasonlót játszani. De ha így folytatódik a trend, akkor a következő évtizedben több ezer új svéd együttes lesz (nevet)!

- A nemzetközi siker reményében kezdtetek el angolul énekelni?

- Egyszerűen csak arról van szó, hogy a zenénket nagyon sok angolszász együttes inspirálta, és úgy gondoltuk, hogy jobban fog passzolni a személyesebb szövegekhez az angol nyelv. Meg mocorgott bennünk egy olyan gondolat is, hogy külföldön sokkal jobban fognak értékelni minket, mint Svédországban. Ez mondjuk így is lett. De tényleg furcsa olyan nyelven dalokat írni, amit igazából nem is beszélsz.

- Hogyan éltétek meg a 2006-os Writer's Block album és főleg a Young Folks sikerét?

- Mielőtt az az album kijött, már majdnem feladtuk. Addig a pontig keményen dolgoztunk, két nagylemezünk már megjelent, turnéztunk az országban, pár számunk ment a rádióban, de nem alakult ki körülöttünk semmi. Amikor az a lemez kijött 2006 nyarán, megnyugodtunk egy kicsit. Aztán elkezdtek történni a dolgok. Tisztára olyan volt, mint a Truman show-ban. Minden nap valami elképesztő dologgal találkoztunk. Kaptuk a telefonokat, hogy jövő héten fellépünk Conan O'Brien műsorában, meg hogy mehetünk Jay Lenóhoz is. Egyáltalán nem tűnt valóságosnak az egész. Csak kábé két évvel később értettük meg, hogy mi történt akkor.

- Hogy érzed, a közönség még mindig csak a Young Folkst várja tőletek?

- Mostanában már annyira nem. Egyre több a rajongók, és főleg Amerikában a régebbi számainkat is fejből tudják. Szerintem az embereket nem csak az az egy dal érdekli már. De nincsen semmi baj a Young Folksszal, olyan, mint egy menő névjegykártya, vagy mint Dolly Parton mellei, az emberek felismerik, de attól még mást is meghallgathatnak. (nevet)

- A Writer's Block után következő nagylemez, a 2008-as Seaside Rock dühösnek és feszültnek tűnt. Ráadásul instrumentális volt.

- Lehet, hogy hülyeség volt azzal folytatni. A lemezcég szerint biztosan az volt. Meg kellett győznünk őket, hogy ez az, amit akarunk. De ha nem készítjük el azt a lemezt, lehet, hogy ma már Peter Bjorn And John sem lenne. Muszáj volt valami olyat felvennünk, ami totális ellentéte volt az addigi munkáinknak. Ha okosabbak lettünk volna, biztos egy fütyülős indie lemezt adunk ki. De nem voltunk azok. Mostanában lett csak több eszünk.

- A rá következő, kísérletezőbb és sötétebb lemez, a 2009-es Living Thing még mindig a reakció része volt?

- Ismered az X-Ment? Abban szerepel egy Mystique nevű figura, aki mindig fel tudja venni mások kinézetét. Na, mi is ilyen alakváltók vagyunk. Néha nehéz lehet felismerni minket, de mi vagyunk azok. Folyamatosan változunk. Minél régebb óta létezünk, annál inkább hozzá fognak ehhez szokni az emberek. Lehetnénk olyanok, mint az AC/DC, kiadhatnánk hússzor ugyanazt az albumot, de kell ez a változás. A lényeg, hogy mi mindig Peter Bjorn And John maradunk. Még mi sem tudjuk, hogy milyen stílusú lesz a következő nagylemez. Lehet, hogy trash metált fogunk játszani és meztelenül fogunk fellépni. Mondjuk, ehhez gyúrnunk kellene előtte (nevet).

- Az idei Gimme Some album egyszerű power popjával az alapokhoz akartatok visszatérni?

- Igen, az első két lemezen volt ilyen egyszerű a hangzásunk utoljára. Dobok, gitár, basszus és ének, semmi más. Így a legszorosabb a kapcsolat hármunk között.

- Az egyszerű hangzású lemez mellé viszont készítettetek egy lemezhosszúságú videoklipet és Gimme Some Art címmel egy kiállítást is szerveztetek az album borítóterveiből.

- Tele vagyunk ötletekkel. A Gimme Some-ra kicsit úgy tekintünk, mint egy tisztelgésre a régi idők popzenéje előtt. Popzene 2.0, a power pop továbbfejlesztett változata. A borító pedig tiszta pop art. Ezért azt gondoltuk, hogy a klipkészítéshez is máshogy állunk hozzá. Az előző lemezhez készült klipek nagyon furcsák voltak, nagyon rejtélyesek. Ezt a rejtélyt akartuk most eloszlatni.

- A Teddybears és a Miike Snow tagjaival közös lemezcéget hoztatok létre Ingrid néven. Miért?

- Egy idő után megelégeli az ember, hogy a saját kis projektjeit nem tudja kiadni. Túl nagy macera nagy cégekkel egyezkedni, aztán meg fél évet várni, hogy piacra dobják az anyagot. Úgy lenne ez jó, mint Jamaicában, ahol egyik nap felvesznek egy reggae nagylemezt, a következő nap pedig már az utcán is van. Úgy szeretnénk mi is működni, hogy egy hétig dolgozunk a felvételeken az új stúdióban, aztán a következő héten már a boltokban is a végeredmény. Ezzel inspiráljuk magunkat, hogy több zenét készítsünk.

- Björn producerkedik, Peter két szólólemezt is kiadott már, te mivel foglalod el magad az együttes mellett?

- Rengeteg avantgárd zenét hallgatok, John Cage és Steve Reich dolgaitt, ilyesmiket. Van egy saját projektem, a Hortlax Cobra, amellyel elektronikus zenét játszom, eddig három EP-m jelent meg. Az Ingrid két lemezemet fogja még idén kiadni. Van egy másik együttesem is, a Holiday For Strings, szóval eléggé elfoglalt vagyok. Nekem a Peter Bjorn And John a kommersz popzenekarom. Amit ezen az együttesen kívül csinálok, az eléggé elvont, de szükségem van arra, hogy valami furcsát is készíthessek.

interjú:
Klág Dávid

interjúfotók:
Dömötör Endre

www.peterbjornandjohn.com

az idei Gimme Some album alábbi két klipje azonos helyszínen forgott: a Breaker, Breaker videója stop-motion technikával készült...

...a Second Chance-hez pedig egy kicsit át kellett rendezni a díszleteket.

a zenekar legfrissebb kislemezdala, a Dig A Little Deeper a Sziget-koncerten:

az utolsó nagylemez létrejöttéről szóló Gimme Some Movie első része (a YouTube-on feldarabolt dokumentumfilmben a videók végén lehet továbbkattintani a további részekre):