Az elmúlt hetekben több nagyobb cikksorozat (Yonderboi, a Nevermind és az 1991-es év, a popzene és a homoszexualitás) is lekötötte energiáinkat, de most tovább folytatjuk a Szigeten készült anyagaink közreadását: a Marina And The Diamonds-, National- és Hurts-interjúink után most Jöjjön a Rise Against! Riportalanyunk, a vegetáriánus, straight edge arc Joe Principe a kilencvenes években a chicagói 88 Fingers Louie hardcore punk zenekarban pengetett, majd 1999-ben lett basszusgitárosként társalapítója a Rise Againstnek. Zenekara hatodik stúdiólemezének, az idei Endgame-nek a turnéján eljutott a Szigetre is, mi pedig Lemeztáska rovatunk stílusában faggattuk őt arról, hogy milyen zenék inspirálják, és milyen lemezeket hallgatnak a többiekkel a turnébuszban. Joe-t egy korábbi munkahelyéről, a Rotz Records nevű chicagói lemezkiadó- és terjesztő cégtől azért rúgták ki, mert félrecsomagolta az Offspring akkor aktuális Smash (1994) című sikeralbumát. A zenemániás basszusgitáros kedvenc Offspring-lemezére tehát nem kérdeztünk rá, de kihúztunk belőle néhány meglepő választ.
- Mi volt az első lemez, amit te magad vettél meg?
- Az AC/DC-től a Highway To Hell (1979). Második osztályos voltam, kilencéves kölyök.
- Milyen zenéket hallgattál gyerekként?
- Általános iskolában eleinte a Kiss és az AC/DC volt a kedvencem, de aztán úgy negyedik körül megfertőztek a nővérem punk zenéi. Ramones, Circle Jerks, Dead Kennedys és innentől a punk-rock volt a mindenem.
- Kik voltak a kedvenceid a műfajból?
- A Bad Brains. A cím nélküli első lemez. Nem hallottam addig ahhoz foghatót, és őszintén szólva a mai napig az egyik legerősebb albumnak tartom.
- Kedvenc straight edge lemez?
- A Minor Threat-életmű (mosolyog). Nyilvánvalóan.
- Mi volt az első lemez, ami arra inspirált, hogy elkezdj zenélni?
- A legnagyobb inspiráció számomra (gondolkozik kicsit) minden bizonnyal a Bad Religion Against The Grain (1990) című albuma volt. Mire megjelent ez a lemez, addigra már nagy Bad Religion-rajongó voltam. Mindig is odavoltam a harmóniáikért, de ezen a korongon egy teljesen új szintre léptek.
- Miket hallgattatok akkoriban, amikor megalapítottátok a Rise Againstet?
- Sok-sok régi hardcore zenét, 7 Seconds, Sick Of It All, Gorilla Biscuits. Ezek a zenekarok voltak döntő hatással.
- Mostanában mi inspirálja a Rise Againstet? Egyáltalán hallgattok még zenét az ihletszerzés kedvéért?
- Mindannyiunk számára máshonnan érkezik az inspiráció. Valóban nem csak a zene felől. Én viszont még mindig sok zenét hallgatok és mostanában Elvis Costello és a Police van rám hatással. Sok new wave-et is hallgatok, Cure-t például. Persze még mindig hallgatok punkot is, mostanában például egy régi chicagói punkzenekart, a Naked Reagant vettem elő. Nem nagyon lehet őket senkihez sem hasonlítani. Az újak közül pedig nagyon szeretem az OFF!-ot. Elképesztően jók! Aztán a svéd Regulationst is bírom. De más stílusokból is vannak kedvenceim, sokat hallgatom Saul Williams (a Slam – A szó fegyver című filmből is ismert, hiphop, rock és elektronikus zenei produkciókban egyaránt otthonosan mozgó spoken word előadó – a szerk.) lemezeit, a hiphopból pedig P.O.S.-t, ő egy kiváló minneapolisi rapper.
- Melyik a kedvenc Elvis Costello-albumod?
- Nehéz kérdés. Talán az Armed Forcest (1979) mondanám. De nagyon bírom a későbbi lemezeket is, mostanában a Brutal Youth-t (1994) hallgatom sokat.
- Mi szól a Rise Against turnébuszában?
- Nagyon változó. Vagy mindenki belefeledkezik a saját zenéibe a fülhallgatóján, vagy sokszor nem is hallgatunk zenét. Máskor meg valaki próbálja az aktuális kedvencét bedobni. Persze van sok közös pont is, főleg a klasszikus punkból. Elvis Costellót például mindannyian bírjuk.
- Hogyan készültök egy-egy fellépés előtt? Vannak rituáléitok?
- Változó, hogy hogyan készülünk, de én például a saját lemezeinket szoktam hallgatni és rábasszusozok a fülemben szóló zenére, így hozom magam formába (nevet).
- Vannak olyan zenék, amiket kifejezetten éjszaka preferálsz?
- Vicces, mert elalváshoz, főleg turnén gyakran hallgatom az iPod-om és általában Jimmy Eat Worldöt. Kiváló dalszerzők és számomra nyugtató hatásúak a dalaik. És Smiths-t szoktam még hallgatni elalváshoz (mosolyog).
- Kedvenc szombat esti lemez?
- Valami a Cure-tól. Vagy Depeche Mode.
- És mi szól nálad vasárnap reggel?
- (előre nevet) Nos, bevallom: szeretem a Killerst. Az első két lemez passzol a vasárnap délelőtti családi hangulathoz.
- Mik a kedvenc lemezeid azok közül, amik idén jelentek meg?
- A texas-i Riverboat Gamblers tavasszal megjelent EP-je, a Smash/Grab az egyik kedvencem idén. Tetszik az új Alkaline Trio-lemez, a Damnesia is, amin régi dalaikat játsszák akusztikusan. És szeretem az énekesük szólólemezét is, ami talán épp mostanában jelent meg hivatalosan (Dan Andriano In The Emergency Room: Hurricane Season).
interjú:
Dömötör Endre
koncertfotó:
Réti Zsolt
az Accidents Will Happen című briliáns nyitódal Joe Principe kedvenc Elvis Costello-albumáról, az 1979-es Armed Forcesről:
a Rise Against legutóbbi klipje, a Make It Stop (September's Children) című dalhoz: