A Slow Village mögött nehéz időszak áll, az Úton nagylemez megjelenését követően nemcsak a koronavírus ütött be, Tink betegsége és szívműtétje is okozott ijesztő perceket. Annál több okunk van ünnepelni velük – és vendégeikkel.

Sűrű nyara volt a Perrin néven alkotó Palotai Somának. Megjelent a hetvenes-nyolcvanas évek soulos-funkys hangzását a mai indie popba átrántó és lágy elektronikával körbeölelő High On Glitter EP-je, született egy remixkislemez a July című stílusosan melankolikus nyári slágeréből, funkosította Zámbó Jimmyt a Stinky Bugszal, szeptemberben pedig a Budapest Parkban lépett fel ötfősre bővült zenekarával az olasz-amerikai énekesnő-dalszerző LP előtt. Az énekes-billentyűs-dalszerző Somával a magyar popzenéhez tapadó előítéletekről, a nyolcvanasévek-nosztalgiáról, és arról is beszélgettünk, miért tetováltatta magára Jimmy születési dátumát.

A japán "szamurájgitáros" új lemeze az ígért megújulás és útkeresés helyett csak az előző pár album újrázása lett, de nem ez a fő baj vele. Merthogy az önismétlést is lehet jól csinálni és ez pár kiváló dalban össze is jött neki, a maradék viszont lehúzza a mérleg nyelvét. És akkor a két feldolgozásról még nem is beszéltünk. Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

A Robot és a Mertez közös programsorozatában megfordul a szokott sorrend: egy ismertebb előadó vezeti fel a (most még csak!) szűkebb körben rajongott fő fellépőt. Így juthatunk el az egykori Anti Fitness Club-alapítótól a magyar nyelvű poppunkig.

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című cikksorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Brauner Máté válaszol, a könnyűkezű, bombabiztos ízlésű kisfilmes zseni, akinek a mozifilmes bemutatkozását mindenkiénél jobban várjuk.

Az egyik legjobb és legkönnyebben befogadható albumával jelentkezik a philadelphiai művész. Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

A budapesti art rock trió október 25-én hozza ki KERESEM című nagylemezét. Az elmúlt évben koncerteken már sokat játszott, a mámoros melankólia hangulatát megörökítő HARDY-TECHNO a második single az albumról.

Shackleton ezúttal egyedül volt a stúdióban, de a hatás maradt a régi. Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

Az őszi koncertszezon legkellemesebb meglepetése, hogy Patti Smith napokon belül újra Budapesten lép fel – egészen pontosan október 13-án a MüPában, a Liszt Ünnepen. A jelentős írói életművel rendelkező, Kölykök című életrajzi könyvéért az amerikai Nemzeti Könyvdíjat elnyerő, nem ritkán magyar (többnyire Kosztolányi- és Krasznahorkai-) regények társaságában is látható, öt éve Bob Dylan irodalmi Nobel-díját a rejtőzködő barát helyett átvevő költő-énekesnő budapesti fellépése előtt magyar írókat, költőket kérdeztünk, hogyan viszonyulnak a New York-i ellenkultúra artpunk legendájához, hogyan hatott rájuk Patti Smith zenéje, prózája, költészete.

Baumann Eszter Anna (Ann My Guard) és Davy Knobel duója, a Light By The Sea azokba az időkbe szeretne visszarepíteni, amikor sunyiban The Cure-, Joy Division- és Echo & the Bunnymen-videókat néztek rongyosra a haveroktól kölcsönkapott kazettán.

„Mészáros Ádám, Hock Ernő és Halmos András zenekara a power trio rockolás és az improvizáció között mozog; harmadik lemezükön ezek (és különböző átmeneteik) mellé bejött a dél-kelet-ázsiai zenék erős hatása is” – írtuk az októberi Recorderben megjelent kritikánkban a JÜ harmadik lemezéről. A free rockos instrumentális trió tagjait pedig meg is kértük, hogy mutassák be kicsit részletesebben a szeptember végén debütált, részben perzsa, indiai és indonéz tradicionális témákból kidolgozott, változatos élvezeteket kínáló III-t. Mészáros Ádám gitáros és Halmos András dobos tuareg punkrockról, matriarchális népzenéről, misztikus indiai dalokról, és arról is mesélt, milyennek képzelik a rockzenét egy furcsa másik dimenzióban.

A Nagy Évem podcast nyolcadik adásának vendége Barkóczi Noémi, énekes-dalszerző, animációs filmkészítő, akinek második albuma, a Dolgom volt már most az egyik kedvenc magyar lemezünk idén. Keresd az adást a Spotifyon, a Google Podcastban, az Apple Podcastsban vagy más ismert podcasthallgató appekben!

„Képzeljünk el egy elképesztő okos, egyenes, jóhiszemű és jószándékú embert” – mondta róla Enyedi Ildikó. Hogy ki ő? Rainer-Micsinyei Nóra: színész, író, alkotó, akinek nevét és tehetségét most már egyre többen ismerik az országban. Szerepelt Oscar-jelölt szerelmes filmben (Testről és lélekről), vicces online szkeccssorozatban (Magyarország Kedvenc Műsora), ünnepelt kisfilmekben (Rossz színész, Pannónia dicsérete) és országos tévésorozatokban (Tóth János, A tanár). Most két filmje fut egyszerre a magyar mozikban: a Toxikomában szótlan ex-drogos lányt alakít, A legjobb dolgokon bőgni kell című filmben – aminek társírója is volt – pedig már ő a főszereplő. Ez a cikk először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

A nézők a színpadon ülnek, nem látnak, csak hallanak, helyben talált és kreált hangokból építik fel saját narratívájukat. Hogy ebből milyen előadás születik? Ez csak a Trafóban derülhet ki – két nap, két nyelven!

A második albumával jelentkezett korunk egyik legnépszerűbb hazai együttese, a Follow The Flow, amelynek 19 különböző klipje jár milliós nézettség felett a YouTube-on. Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

Szeiler Bálintot elsősorban a Tündérveséből és a Rossz versekből ismerhetjük. Reisz Gábor filmjében ő volt a főhős idealizált grunge-hőse, a Tündérvesében pedig ő a systemesen zúzó, törökös dallamokat játszó, alteres szövegeket éneklő frontember. Inspirálja a Tool, Gaye Su Akyol, de református lelkész dédapja is, aki formabontóan festett meg vallási témákat. A szeptember végén kiadott, második és még erősebb Tündérvese-lemez kapcsán Bálinttal megfejtettük a török pszichedelikus folk reneszánszát, az altermetál előnyeit és buktatóit, és azt is, mi frusztrálja a magyarországi mindennapokban, és tökön rúgná-e a hatéves énje, ha látná, mivel foglalkozik manapság. A Tündérvese október 9-én, azaz ma este mutatja be Körbezárul című friss lemezét a Gödör Klubban.

Játszott a Snarky Puppy virtuóz popkollektívában, orgonált Kanye Westnek, írt és játszott dalt az Imagine Dragonsszel, de szólóelőadóként is magasan jegyzik. A sztárbillentyűs-énekes-dalszerző Cory Henry pályafutása során kiadott féltucatnyi gospeles-neosoulos funkys-rnb-s lemezt, a legfrissebbet idén szeptemberben. Példaképei, többek közt Marvin Gaye, P-Funk és James Brown előtt tisztelgő, Best of Me című új lemezét október 21-én, a Liszt Ünnepen mutatja be a közönségnek.

Softly címen új kislemezzel jelentkezett az MNoir, a Minimyst utódprojektje, amelyben annak idején remek szintis downpopanyagokat szállított Mészáros István. A magát „feel good” zenekarként definiáló MNoir ezzel szemben a ’90-es évek grunge rockjához nyúl vissza új, háromszámos EP-jén, de minden lemezükön más stílusban tervezik megmutatni magukat.

Úgy kell játszani a norvég népzenét, mintha tánczene lenne, hiszen az is volt valamikor – vallják a norvég underground jelentős alakjai, Morten Joh és Anders Hana. Új formációjuk, a Naaljos Ljom október 9-én mutatja be tiszta hangolású, repetitív és hipnotikus pszichedéliát teremtő, elektronikus folkzenéjét a Trafóban az UH Festen. A folkrajongásukat fellobbantó farmbuli mellett a norvég népzene rejtett kincsei, a norvég Kodály, valamint Bartók, Ligeti és a Decolonize Your Mind Society és a Gosheven gitárosa, Szabó Bálint is szóba került a négykezesként megválaszolt email-interjúban.

Flamisch Péter egy nap fogta magát, a félretett pénzéből vett egy vitorláshajót, és körbevitorlázta Nyugat-Európát, majd eljutott egészen a Zöld-foki-szigetekig. Közben utcazenélt, ahol csak lehetett vagy kikötött. Azóta visszatért Budapestre, élményeiből pedig az elektronikus zene sodrását idéző, szépen delayezett akusztikus dalt írt.